Mesterséges zátony-ügyek

Máltán máris rongálják az egyik frissen elsüllyesztett roncsot, míg máshol a névadókkal finanszíroztatnák a terveket.

Egyre nehezebben megválaszolható, hogy a mesterséges zátonyokról mit gondoljon az egyszeri búvár. Napjainkban gyakorlatilag minden napra esik egy hír a világ valamelyik sarkában hajósüllyesztéssel vagy más módon kialakított új mesterséges zátonyokról. Amikor hallani, hogy az USA-ban akár évekbe telik, amíg minden szennyezőt eltüntetnek egy-egy hajóról, máshol mintha nem lennének ennyire alaposak.

A búvárüzletágban dolgozók természetesen csak a jó oldalait hangsúlyozzák a hatásoknak, de tudjuk, soha semmi nem lehet tökéletes. A roncsok kapcsán például nem lehet elfelejtkezni a balesetekről, amiket a roncsokba beúszó óvatlan búvárok szenvednek el. Mások pedig az egyre nagyobb és ezért egyre mélyebben levő roncsok merülése közben kerülnek bajba. Hiába emberi hibáról van szó, mégis el kell rajta gondolkodni, nem kellene-e az alapképzésben nagyobb figyelmet fordítani a roncsmerülés alapjaira, hiszen manapság nem nagyon létezik olyan úticél, ahol roncsmerülést ne kínálnának.

Időnként a roncsok más jellegű szenvedélyeket is táplálnak. Mi is hírt adtunk arról, hogy a közelmúltban víz alá került Málta szigete mellett a P29-es hadihajó, de néhányan úgy döntöttek, pár szuvenírt mindenképpen begyűjtenek a roncsról- amíg még lehet. A helyi búvárbázisokat tömörítő szervezet a kormányathoz fordul védelemért. Azért furcsa ez a gyűjtőszenvedély, mert az ember úgy érezné, itt korántsem olyan történelmi jelentőségű hajókról van szó. A történet másik oldala viszont az, hogy aki ezekről a roncsokról feszeget le alkatrészeket, békén hagyja a kagylókat, sünöket, korallokat. Vagy éppen ez a cél?

Más helyeken, ahol még csak a tervezés fázisánál tartanak, a lopás még nem gond. Egy Amerikából származó hír kapcsán viszont újból elgondolkodtam: hogy számolták ki, hogy az egyik floridai megyébe tervezett 23(!) zátony nagyjából 391,000 dollárba fog kerülni? És főleg: mi kerül majdnem nyolcvan millió forintba azon, hogy beton talpfákat és kiszuperált vascsöveket süllyesztenek a tengerbe pár helyen?

St. Lucie megye illetékesei ugyanis ezt tervezik. Szokás szerint az ötlet minden szempontból hibátlannak ígérkezik, mert az anyagok nem a hulladéklerakóba kerülnek, új élőhelyek alakulnak ki, halászok és búvárok nagy örömére, és majd dől a pénz a turistáktól is- minden nagy elképzelés így indul. Aztán néha más a vége, mint a gumizátony esetében, ahol most éppen arra kell a pénz, hogy felszámolják valahogy. St. Lucie megye még arra gyűjt, hogy a fent említett 391,000 dollár összejöjjön, és erre is van egy nagy ötletük: a 23 zátony névadói jogait 20,000 dollárért meg lehet venni. A nevek -cégeké vagy magánszemélyeké- kis táblákon lesznek a zátonyok mellett, és minden térképre is rákerülnek. Az illetékesek abban bíznak, hogy nagy lesz az érdeklődés, mert ez imázsjavító lépés, afféle "környezetvédelmi dolog".

GR