DAN Diving Report 2008
TudományBizonyára sokan fogják áttanulmányozni a dokumentumot, ami a búvárkodásról, búvárbalesetekről ad aktuális képet.
A DAN honlapjáról tölthető le a 140 oldalas kiadvány, a DAN Diving Report, ami sok érdekes témát jár körül, és rámutat néhány tendenciára napjaink búvárkodását illetően. Az egyik jellemző megállapítás, hogy egyre többen és egyre többet merülnek, növekszik az aránya az évtizedes tapasztalatú búvároknak, és többen egyre idősebb korukig folytatják a búvárkodást. Az is látszik viszont, hogy fizikálisan nem túl jó képet mutat a jelentés, mert jelentős a túlsúlyos búvárok száma, ami egyértelmű rizikófaktor, és több baleset is éri az idősebb búvárokat. A dekompressziós esetek száma viszont csak azzal arányban nő, ahogy a merülések száma nő, tehát összeségében a 10,000 merülésre jutó dekóbetegségek száma stagnál vagy enyhén csökken, ez talán a konzervatívabb merüléseknek és a fejlődő komputer-algoritmusoknak köszönhető.A PDE (Project Dive Exploration) nevű program során a résztvevő búvárok megosztották merülési adataikat a DAN-nel, és ezek alapján lehetett rámutatni bizonyos dolgokra. 2006-ban közel 15,000 merülést elemezhettek a szakemberek, ami már elég nagy merítést jelent. Kiderült, hogy a jelentett merülések 68 százalékát hajtották végre sűrített levegővel, 28 százalékát nitrox használatával (ez már igencsak jelentős arány), a többit egyéb gázkeverékkel. Noha összességében enyhén növekedni látszik a merülések legnagyobb mélysége, ezt nagyban befolyásolja a hely jellege: a kiemelt területként kezelt Scapa Flow mély roncsainál a számos merülés 30-40 méter közé esett, míg a normál szafarikon 10-30 méter közé sokkal gyakrabban merültek, mint mélyebbre. A búvárok 79 százaléka már komputerrel merül, 10 százalék táblázatokkal tervez, 9 százalék pedig semmit nem használ. A PDE-merülések 98,6 százaléka veszélyhelyzet nélkül folyt le, a leggyakoribb fellépő veszélyhelyzetet a lebegőképességi problémák okozták (0,9%), ezt követi a túl gyors emelkedés (0,3%), a levegőelfogyások vagy kihagyott dekómegállók még ennél is ritkábban fordultak elő. A felszereléshibák közül messze vezetnek a komputerproblémák (1,33%), ezt követi a búvármaszk (0,62%), majd az uszony (0,55%) hibája. A reduktorral kapcsolatos problémák a merülések alig 0,16 százalékán fordultak elő. A PDE 2006-os merülései során összesen három, enyhébb lefolyású dekompressziós esetről adtak jelentést, ami megfelel a 2 dekóbetegség 10,000 merülésenként átlagnak. Az egészségügyi problémák közül a leggyakoribb az egyenlítéshez kapcsolódott.
A DAN 2007-es baleseti jelentésének adatai a DAN-hez befutott segélykérő hívásokra támaszkodnak. A számok azt mutatják, hogy a jelentett eseményekből 424 (ami 26,4 százalékot jelent) dekóbetegségről szólt, 25,6% barotraumáról, 14,3% pedig nem búvárkodás közben bekövetkezett balesetről. Az arányokat az torzítja, hogy később a pontos diagnózis ezeket az első gyanúkat esetleg nem igazolta. A haláleseteket is összegzi a jelentés, és a 75, életét vesztett amerikai illetve kanadai búvár tekintetében az derül ki, hogy a legtöbb tragédia negyvenes, ötvenes éveikben járó férfiakkal történt. Azokról, akiknek a korábbi búvármúltját is ismerték, kiderült, hogy a legtöbben már több, mint tíz éve merültek. A halálos balesetek közül csak kettő történt egészen sekély vízben, a legtöbben 19-27 méteres mélységű merülés során vesztették életüket, de számottevő az ennél mélyebb merülések során történt végzetes balesetek száma is. Hat esetben volt szó egyedül merülő búvárról. Az esetek tíz százaléka kapcsolódott újralégzőkhöz, ami bizonyosan magasabb, mint ahányan használják a búvárok egészét tekintve ezt az eszközt. A halálesetek oka többnyire fulladás volt, de az esetek egy részében nem levegőelfogyás miatti fulladás, hanem például embólia vagy szívprobléma volt a vészhelyzet elsődleges oka.
Természetsen ez csak rövid áttekintés az alapos, és bizonyára sokak számára érdekes jelentés tartalmából, ami itt érhető el.
(átlag: 4.2) átlagos nehézségű 
Budapest
