»» ««

Három tucatnyi roncs egy helyen

Külföld

Törökországban számos új lelőhelyre bukkannak, ám attól tartanak, néhányat kifosztanak rosszhiszemű búvárok.

Az ország víz alatti kulturális örökségét komolyan fenyegeti az a veszély, hogy a 30 méteres mélységbe könnyedén lemerülő kedvtelési búvárok egy-egy helyről eltulajdonítanak nekik tetsző tárgyakat. Úgy érzik, komoly teljesítmény oda eljutni, a leleteket felfedezni és azokat kiemelni, és meg is tartják például az értékes amforákat. Ez ellen pedig csak a törvény erejével lehetne fellépni.

A víz alatti örökséget természetesen más is rombolhatja, a vízparti fejlesztések vagy az ipari üzemek is károkat okozhatnak. Dr. Ufuk Kocabas, az Isztambuli Egyetem víz alatti régészeti tanszékének vezetője arról beszélt, hogy a jogszabályok nem elég hatékonyak. Kocabas jól tudja, mi minden rejtőzhet a víz mélyén, hiszen ő vezeti Isztambul közelében a feltárásokat. A Marmaray alagút építéséhez kapcsolódóan nyílt lehetőség arra, hogy a régészek is feltárásokat végezzenek. Az öt éve tartó Yenikapi projekt során 35 roncsot találtak, a legrégebbiek a bizánci korból származnak. Eddig 23 roncsnál fejezték be a munkát, amiben 600 ember vesz részt, köztük 50 régész az isztambuli egyetemről. Amikor felvetődött a kérdés, hogy maga a Marmaray alagút építése milyen károkat okozhat a roncsokban, Kocabas rámutatott, ha ennek keretén belül nem kapnak anyagi forrásokat a feltárásra, ezeket a roncsokat talán soha nem is találják meg.

A kutatásoknak érdekes eredményei születtek. A bizánci hadihajók alaposabb vizsgálata azt derítette ki, hogy ellentétben a megszokott módszerrel, amikor a hajó vázának megépítése volt az első lépés, a bizánciak fordított sorrendben dolgoztak. A sok feltárt leletre alapozva egy múzeum létrehozását is tervezik a jövőben, ahol néhány újjáépített hajót is kiállítanának.

[ Hurriyet Daily News nyomán ]
Kapcsolódó írásaink:



 1. békabúvár 2010 nov 13. 18:14  
Az ókorban még épp az volt a megszokott módszer, hogy a palánkok összecsapolásával kialakítottak egy "önhordó" palánkozatot, és utána építették bele a bordákat. A bizánci korszakban ez annyiban változott, hogy a hajótest alsó részét még palánk összecsapolásos technikával építették, míg felső részét költségtakarékossági, valamint a hajóépítést meggyorsító okokból már klinker (egymást átfedő) palánkozással, azaz ezeket már a későbbi hajóépítési módozatnak megfelelően szegezték fel a bordákra. Ennyiben pontosítanám a Hurriyet Daily News hírét:)

Merülőhelyek

St. Johns, Paradise Reef

Egypt, Red Sea

1/2 db alapján:érdekes(átlag: 4.5) átlagos nehézségű
max: 28m, látótáv: 10-25m , áramlás , driftes

szafaris megközelítészátony merülés üreg vagy barlangkorallos, trópusi élővilág sziklás, hasadékos élőhelylegalább 1.5m-es hal

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.
A fórumban leírtakért a divecenter.hu felelősséget nem vállal, az kizárólag a hozzászóló magánvéleménye.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés