Merülés a Zenta roncsához
Adria2/2. oldal

László-atya már felbukkant, Bumbi testvér biztonsági okokból kicsit még lógott az oxigénen, amikor filmes kettősünket a laikus-testvéreknek becézett szárazföldi patkányok (név szerint Dr. Balogh Tamás és Dr. Hüvös Ferenc - mindketten a filmsorozat szakértői) a vízbe taszajtották. Rövid buborék-check, majd irány lefelé a sárga kötél mentén. Az előző merülésekből tudtam, hogy 20 perc hamar elszáll a hajóroncson, ezért már ereszkedés közben megnyomtam a felvétel gombot. 35 méteren az ismerős jelzés: gázváltás. Épp jókor, a levegő már kezdett kicsit fémes ízűvé válni. A gondosan kevert heliair érzetre nagyon hideg, de józan tisztasággal tölti ki az ember fejét nagy mélységben is. Márpedig erre odalent nagy szükség van. És azon a merülésen még az átlagosnál is nagyobb szükség volt...

Néhány uszonycsapásnyira a kötéltől megpillantottuk az első haltetemeket. Először néhány tucatot, majd több százat. Egymás hegyén hátán, ezüstös oldalukkal felfelé fordulva hevertek a fedélzeten. Belénk hasított a felismerés: a dinamit! Kora reggel robbanthattak, mert tegnap még ezek a halak nagy rajokban lebegtek a Zenta fedélzete felett. Elkeseredve filmeztem a tömeges halpusztulás nyomait, és azt a néhány részletet, amit ilyen rossz látótávolságban egy közel 100 méter hosszú cirkálóból filmezni érdemes. Majd jeleztem a szorosan mellettem úszó Palinak: induljunk vissza. Igen, de merre? Az előző napokon csak a hajótest peremét kellett követni, és visszataláltunk a kötélhez. Most viszont sejtelmünk sem volt, hogy a hajó melyik részén vagyunk. A Zenta fedélzetét annyira szétlőtték a franciák, hogy néhány arasznyi látásnál nem tud semmilyen fedélzeti tárgy támpontot nyújtani. Valószínűleg többször elúsztunk a kötél közvetlen közelében, de nem találtunk rá. Végül Pali jelzett, nincs mese, indulunk fel... Egyetértően bólintottam. Éppen elég búvárbalesetről olvastam, ahol az áldozat a kötél keresése közben elfogyasztotta a dekompresszióra szánt gázmennyiséget.

Odafent a hajóban László-atya fejcsóválva fogadott. Miután felbukkant, ő akarta mondani, hogy rossz a látás, de mi se szó, se beszéd egy pillanat alatt elmerültünk. Arra meg, hogy milyen helyzetbe keveredtünk, széles vigyorral csak annyit mondott: Fiúk, ahol dolgoznak, ott forgács is hullik!
- Molnár Attila Dávid -
Kapcsolódó írás: Ócskavasból arany