Bár arról sokan tudnak, hogy a második világháború idején az Atlanti csatában részt vett német tengeralattjárók rengeteg hajót süllyesztettek el, és az is közismert, hogy a tengeralattjárók többsége odaveszett, azzal kevesebben vannak tisztában, hogy egészen az Egyesült Államok keleti partjáig eljutottak. Erről nyilván tudomása volt az amerikaiaknak, hiszen a németek hajókat süllyesztettek karnyújtásnyira a kontinenstől, és így mindent bevetettek ellenük.

1942. július 15-én a német U-576 hadianyagot és utánpótlást szállító konvojt támadott meg. A hajók Virginából tartottak Floridába, amikor Észak-Karolina közelében lecsapott rájuk a tengeralattjáró. A támadás sikerrel járt, mert elsüllyesztette a Bluefields nevű tankert és megrongált két másik hajót, ám nagy árat fizettek ezért a németek, ugyanis az amerikai haditengerészet Kingfisher repülőgépe a tenger fenekére küldte az agresszort.

Az U-576 kapitánya, Hans-Dieter Heinicke annak ellenére támadta meg a konvojt, hogy hajójával épp Németországba készült visszatérni javításra, mert a korábbi hetek sikertelen portyázásai során megsérült. Már az első torpedók kilövése előtt észrevették a tengeralattjárót, mélységi bombákat dobtak le rá, de Heinicke ennek ellenére támadott, elsüllyesztette a Bluefieldset és eltalált két másik hajót. A repülők bombái viszont megpecsételték az U-576 sorsát.

A tengeralattjárókon szolgálni nem volt életbiztosítás, mert óriási volt a veszteség aránya. A bajba került, gyakran eleve a felszín alatt rejtőző hajók pillanatok alatt eltűntek a mélyben, és gyakorlatilag esély nem volt a menekülésre. A tengeralattjárók jelentős része magával rántotta a legénység egy részét vagy egészét a hullámsírba, és ez így történt az U-576 esetében is. A 45 német tengerész még ma is ott nyugszik a roncsban, így azt természetesen nem is akarják bolygatni.

Az általuk kilőtt Bluefields maradványai kevesebb, mint száz méterre vannak a tengeralattjáró- és hogy mennyivel több esély volt a felszínen hajózóknak a túlélésre, arra jó példa az, hogy ez utóbbi elsüllyedésének egyetlen áldozata sem volt. Persze azért ez sem volt garantált, az U-576 korábban több más hajót is kilőtt az Egyesült Államok közelében, és az Empire Spring teljes legénysége odaveszett. Ezt a hajót Nova Scotia mellett lőtték ki, de Virginia és Massachusetts vizeiben is nyugszik a tengeralattjáró által eltalált hajó roncsa. Megjegyzendő, számos más tengeralattjáró roncsának helyzete is ismert, mert a nagy számban odaveszett náci búvárhajók jórészt egyben maradva süllyedtek el, így aránylag könnyen felismerhetők a radarképeken.

A NOAA rendszeresen végez felméréseket a tenger fenekén. Az eszközök fejlődésével egyre sikeresebbé válik a roncsok utáni kutatás, aminek történelmi jelentősége is van, de a hajózási útvonalak vagy a halászat szempontjából sem mindegy, hol nyugszik egy-egy roncs. Manapság már kiváló felvételek készíthetők a távirányítású eszközökkel, a maradványok pontos helyzetét műszerek rögzítik, és a roncsról három dimenziós képet adnak az érzékelők.

A mostani felfedezés igazi különlegessége az, hogy egyszerre találták meg a támadó náci hajót és annak utolsó áldozatát. Több, mint hét évtized után tárultak fel ennek a régi csatának az emlékei, ami számos fiatal életét követelte. Mostantól többet tudnak az ő sorsukról is.