Valaki viszont kiváló kecsegefotókat készített...:)

...és már szavazhattok is.:)

A woobegongról annyit, hogy vannak olyan állatok, amelyeket az ember nagyon meg szeretne örökíteni (pl. stargazer, angyalcápa, hasonlók), csak éppen ritkán vannak ehhez kedvező helyzetben. A képek ettől még lehetnek érdekesek, de hogy jók is legyenek, ahhoz nem árt egy kis szerencse mellett sok tudatosság is, szerintem.

Bár hozzátéve, hogy én is fotóztam nagyobb vízi élőlényt, de a képek tényleg vacakok.

Hát inkább színvonalas legyen a verseny, mint vonalas.:)

Az adott élőhelyen nagynak számít kiírásba szerintem minden kép belefér. Nem várhattunk mindenkitől ámbrás cetet... 5-6 méternél nagyobb élőlényt azért elég ritkán látni.:)

Mondjuk azért mert egy hét múlva lesz?:)

Azok a régi, szép, békés idők... Búvártúrákat tervezgettem a kandalló vidáman pattogó tüze mellett melegedve, mily csodálatos volt az élet. Manapság már a nosztalgia sem olyan, mint annak idején.:)))

Kerestem egy szalonképeset.:)

Az a film, amit anno belinkeltek, Sásdi Zsolt munkája, emlékeim szerint szó kerül erről a botról benne nem?
Itt van a YouTube-on: http://www.youtube.com/watch?v=a0CGClb0prI

Luciferin komolyan megharagudna, ha még felpakolnék egy-két különösen jól sikerült fotót róla.:)

Itt is van:

A hősök:

Van, aki nézőként azt értékeli, hogy érdekes a téma, ti meg esetleg keményebb, de hasznosíthatóbb tanácsokat adtok. Az a jó, hogy aztán mindenki magának dönti el, mit szűr le a véleményekből. Szerintem minden kritika jöhet, akár kemény is, minden képről. (Meg fotók is persze, mert még kevés kép van a mezőnyben.)

Íme: A kedvenc csíkos

Ha van olyan példányuk, amiben az a bizonyos híres búvárfotós nyilatkozik, akkor az igazi érték.:))))

Remélem szép a színe az új reduktorszettnek.:)

Szerintem nagyon-nagyon felfutott Dél-Kelet-Ázsia. Tíz éve egy pygmy-fotóval nagy király lehetett az ember, ma már százával látni. Ha a régi Diver magazinokat olvasom, akkor az tűnik fel, hogy sokat jártak a helyi vizekbe az angol búvárok, aránylag gyakran Málta vagy Ciprus jött még szóba, és egzotikumnak a volt brit gyarmatok a Karib-tengeren vagy a Vörös-tenger. Aztán a Vörös-tenger lett a tipikus és Ázsia a nagy extra, manapság meg szerintem már Ázsia sem akkora kaland. Egyszer meg majd jön a nagy visszatérés a régi kedvenc helyekre.:))
De Szudán azért, ami nem mondható egy igazán turistabarát, fejlett infrastruktúrájú országnak, még elég sokáig csak marginálisan látogatott hely marad. Éppen ezért tovább is lesz szép minden bizonnyal. Az viszont biztos, hogy teljesen mindegy, hova utazol, a létező legszebb arcát akkor mutatja meg, ha szerencsés vagy. Persze ha az elvárható átlagos színvonal is magas, akkor az már nem akkora ugrás, hogy egy tucat pörölyt látsz 20 percig vagy százat 40 percig, míg Egyiptomban ez gyakran úgy néz ki, hogy a túrán nem látsz se mantát, se cápát vagy esetleg mégis, pár másodpercre, valahol a kékben.:)

A delfin ragadozó. Vadon élő ragadozó, tehát azért mert jellemzően barátságosak, ha veszélyben érzik magukat vagy a borjukat akkor szerintem előfordulhat támadás. Az is előfordul, hogy családdal élő, kedves, barátságos kutya valamiért embernek megy, pedig se előtte, se utána nincs vele ilyen.
De szerintem ennek azért általában szokott valami oka lenni.

Idén megpróbálok magam lenni a visszafogottság.:) Kár, hogy a menü ismeretében ezt nem lesz könnyű betartani.:))

KékBÁLna?

Nem eladó természetesen. De műszaki érdekességként hátha...:)

Zook minden fényképezőgépre kíváncsi. Tényleg, a nyolcezer forintos komplett víz alatti szett nem érdekel valakit?:)

Belépő? Budakalászon? Még a fürdés is tilos ha jól tudom, mert, khm, kevéssé tiszta a víz, a kiépítettség meg...:)

Szóval egy bevezető merülés ára ennél még a tengerparton is kevesebb szokott lenni, általában. De nagyon különböző, hogy mit foglal magában. Van ahol egy teljes napi program, hajózással, ebéddel, van a merülés előtt egy legalább fél órás eligazítás ahol elmondják az alapismereteket. Aztán jöhet merülés, 15-30 perc, ez is változó. Ha a palack szinte üres mire feljön valaki, azt jelenti, hogy bármi baj esetén nincs semmi tartaléka. De a levegő akkor is elfogyhat gyorsabban, ha a búvár fázik meg nincs rendes búvárruhája.
Másrészt. Ha valakinek a füle fáj, nem hogy három merülésre nem illik levinni, de még az elsőt is meg kell szakítani. Szerintem.

Mivel nem vagy képzett búvár, nem tudhatod pontosan, minek kellett volna történnie, és így mi sem mondhatunk simán ítéletet. Az biztos, hogy ennek a napnak az ára már egy tanfolyam árának a harmada. Ruhát is kaptatok, jó méretben?

Merülésenként nagyon-nagyon sok lett volna, az nyilvánvaló.:)
Volt egy elég szomorú beszámolónk arról, mi lehet a következménye a kevés levegővel zajló próbamerülésnek. De nyilván nem a te dolgod, hogy erről tudj.

Körbejártak a palackok. Gondolom.
Egyébként 20 ezer forintról beszélünk?

Mennyibe került egyébként, és milyen hosszú volt egy merülés?

Erről az adventure túráról mesélhetnél, mert nem igazán áll össze a kép. Kikkel, milyen tanfolyam után, stb?

Zook biztos kihagyja a fordulót, mert csak kicsiket fotóz mostanában.:))))

Nem akarja, hogy az a vád érje, luxushotelek szekerét tolja...:)

Jópofa ez az összeállítás az új hotelköltségekről...

Azt hiszem, nem tévedsz.

Nincs is ebben vita; én csak azt nem szeretném, ha valaki kezdő búvárként azt hinné, hogy a merülésvezetői munka azt jelenti, a saját kedvedre merülsz mint állat és még fizetnek is érte. Ennek is megvannak a nemszeretem részei, mint minden másnak, és aki erre nem készül fel, nagyot csalódik.
Ezzel együtt továbbra is úgy tartom, van, akinek nem való az, hogy folyamatosan a rá bízott vendégekkel foglalkozzon, türelmes legyen, jófej és odafigyelő, stb. Láttam embert, aki végtelen türelemmel, órákon át tud küzdeni azért, hogy egy tanulóval megtaníttassa a maszkürítést, és együtt tud vele örülni, más meg három perc alatt kizavarná az ügyetlen búvárt a vízből. Ez van...

Ott, ahol van olcsó kisegítő, mint Egyiptomban, valóban ritkább a palackpakolás, de nyilván itt meg az európai DM fizetése is kevesebb. Bizony Európában ahol ilyen kisegítőkre nem futja, rendesen megy a palackemelgetés, felszerelésmosás a svéd, angol, német bázisalkalmazottak részéről is. (Mellesleg mi pont Egyiptomban pakoltunk együtt palackot minden nap végén közös barátunk társaságában, persze jópár évvel ezelőtt.)
A merülésről. Képzeld el azt, hogy egy évben már 80-adik merülésed van a Fanadirnál. Igen nagy számban olyan kezdőkkel, akik mellett szó sem lehet a merülés élvezetéről, hiszen állandóan őket figyeled, és a szíved szakad meg, ha látod, ahogy nap mint nap korallok törnek- a te csapatodban is maximum az eset után tudod felhívni a figyelmet az óvatosságra, az idegen búvárcsapatok dolgába meg bele sem szólhatsz. Aztán ott van a problémás, "lázító" vendég, mert hogy szerinte rosszul fűszerezik a hajón az ebédet, és hogy miért oda megy a hajó rossz időben ahova megy, és aztán duzzog amikor lehordod hogy ne törjön emlékbe koralldarabot, stb, stb.
Ettől függetlenül ennek is megvan a varázsa, nyilván, de nem is való mindenkinek. Az jó érzés, amikor olyan búvárcsapat tagja vagy, hogy a DM utána nyaralásnak nevezi a hetet, de Garf, aki jóval több túrát hozott tető alá, biztosan emlékszik pár olyan emberre, akivel soha az életben többet egy hajóra nem szállna.

Valószínűleg léteznek olyan búvárcsapatok és túrák, ahol ennél egy kissé nehezebb az élete... Képzelj egy vagány társaságot, ahol minden merülésen mindig más párosnak jut eszébe lecsorogni 50-60 méterre, a DM meg csak kapkodja a fejét. És akkor még nem történt ugyebár baleset, mert ha az is van, hirtelen nagyon meleg lesz a pite.

Szerintem nem kifejezetten magyar merülésvezetők kellenek, hanem sok merüléssel, elfogadott képzettséggel rendelkező, lelkiismeretes és jó merülésvezetők, nyelvtudással. Angol, német, orosz- és akkor aztán bárhová lehet menni.
De amiatt, hogy manapság nagyon sokan végeznek ilyen tanfolyamot, a merülésvezetői képzettség is inflálódik. Meg lehet élni belőle, de a munka kemény (hiszen nem csak búvárkodik az ember, hanem palackot cipel, szórakoztatja a vendéget merülés közt, adminisztrál, és persze a búvárkodás se a merülésvezető öröméről szól, sőt, arról szól a legkevésbé, én már eleve kétellyel nézem azt a búvárvezetőt, aki fényképezőgépet visz magával), és meggazdagodni nem nagyon szoktak belőle.

A boldog gyermekkor?:)

Nocsak, ti is?:)

Vagy ebben, vagy abban, de talán az Egyiptom a jobb.:) Azért szeretem ott látni, mert időnként elgondolkodtatnak az olyan hirdetések, hogy "gyere velünk a csodás déli zátonyokhoz, ahol mnden merülésen cápák jönnek karnyújtásnyira..." Lehet, hogy a St Johns jó, de nem ettől jó.

...és innentől a szudáni fórumba mehet a "hol van több cápa" téma, a vörös-tengeribe a "miért nincs a St Jonhsnál cápa" kérdés megtárgyalása, ide meg jöhetnek a képek.:)

Jah, a mantánk a Carnaticnál... Kisebb meglepetést okozott.

Mindenkinek saját érdekében javaslom, ne feszegesse ezt a Che-kérdést.:)))))

Hááááát, általában az olvasóközönség sem örül a fórumban megjelenő reklámbejegyzéseknek...
Egyébként semmit sem tudok a dologról, szóval nincs mit mondanom se pro, se kontra.

Természetesen ez a realitás. Tudom én, hogy úgy megy ez, "nem volt baj tavaly se meg tavalyelőtt se, most miért lenne?", a kérdés csak az, hogy ha valami mégis történik, akkor mi lesz a történet vége.

Nézd, ha egy ilyen jellegű berendezést üzemeltetsz, és semmilyen előírással nem vagy tisztában, az baj. Ha te vagy én esetleg nem tudjuk, merre hány méter az ipari búvárkodás, ez elfogadható, de akinek a mindennapi működéshez van szüksége ilyen szakemberre, csak illenék tudnia.
Persze ahogy mondani szoktam: "egy tökéletes világban..."

Jah...

(Jules jelzésére ezt most kikapom, de...)

Nagyon könnyen meg lehetett téged győzni! Pár nap, és teljes cuccod lesz...:)