Jellemzően állandó társsal merülök, de szoktuk csekkolni egymás levegőjét. Én kérdezem, és akár kérdés nélkül is mutatom, ha a fogyása indokoltabbá teszi az emelkedést, stb. Az elméleti levegőfogyasztás számítása alaptanfolyamon nekem sem volt, haladón tanultam róla, és azóta már jópárszor kiszámoltam, kiváncsiságból. (Annyira nem lehet ez mindig, mindenki számára az alapismeret része, mert Kollár K. Attila jópár évvel ezelőtt hosszú cikket szentelt a témának a Búvárinfóban.) Nyilván javul idővel. De hogy mondjuk 4 méteren dekózunk, 60 bárral, és kiszámoljam, itt a levegőm hány percre elég, nos ezt nem szoktam csinálni, mert tudom, hogy bőven több ideig el lehetek vele, mint három perc.

Nem ázsiai specialitás ez, én is így tanultam, az Újpesti uszodában.:) Szerintem az oktopuszmegoldások túlnyomó többsége ugyanolyan jó és életmentő lehet vészhelyzetben, feltéve, hogy a használója és a társa is tudja kezelni. Nekem DIR ultralight:) rendszerem van, tehát én is a saját második lépcsőmet adom át, és az inflátoros marad nálam. De a levegőelfogyást azért illik elkerülni, ha csak egy mód van rá. Ott már nagy hiba történik, ha dekómegálló alatt egyszerűen csak nem jön semmi a reduktorból, és ezért kellemetlen időnként vadidegen társsal merülni. Sose tudhatod, mit csinál.

Egy földszintes épületben egy lakás, pici kerttel, garázzsal. De nem olyan kicsi a lakás, szóval nem is annyira olcsó.

Talán, Pesterzsébeten, egy házrész... Ha érdekel, írj.

Szerintem pont elég, ha te tudod, hol van. Az oktopuszod elhelyezése az, amit inkább a társad orrára kell kötni.:) Mert ugyebár olyan is van, aki azt a bal oldalra szereli.

Az algoritmus szerintem nem is annyira a dekóidőkben tér el, mint az emelkedési sebesség tolerálásában. A régebbi gépek ebben kevésbé voltak szigorúak. Csak hát manapság eleve nem szokás az "ússzunk fel 15 méterről 2 perc alatt" jellegű merülésbefejezés, így ezt aligha lehetne tesztelgetni. De az Oceanic és amerikai társai jellemzően nem számítanak szigorúnak- úgy látszik, a régiek még kevésbé voltak azok.

No hát akkor a mélység-kérdés megoldódott. A többi már az algoritmus dolga.:)

Én maradok a könnyített mellények híve.:) (Sőt, a jó bázisoké, ahol normális cuccot adnak bérlésre...)

Régebben a kézivel jól lehetett trükközni, pár cég mostanában viszont mérni kezdte annak is a súlyát. De fotóscucc nélkül, pláne meleg vízbe szánt vékony ruhával szerintem én is beleférnék mindenféle súlykeretbe.

Szerintem ez is csak olyan poggyász, mint a többi. Pl. búvárkés, bármiféle folyadék (szilikonzsír mondjuk), de akár szerszámkészlet is szemet szúrhat a kézipoggyászban. Én időnként a reduktort teszem kézibe (a komputert mindig), és akkor a feladottba több cucc kerülhet.

Szerintem nálam meg már annak is 20 éve, hogy karórát utoljára hordtam. Valamiért a bal kezemen hordom a komputert, de olvasgatva a hozzászólásokat lehet, felül kellene vizsgálnom?

Ez a lágyszívűség vezet arra, hogy ő a Maldívra jár, te meg itthon elnézed neki.:) Légy egocentrikusabb, hátha fordul a kocka.:)))

Ez kemény büntetés, de olyan elfoglalt, sok munka alatt nyögő emberek mint te vagy én úgysem tudunk szafarira menni. Elég büntetés lenne az is, ha Garf füllentés esetén a Búvár Bálon mind az alkoholtartalmú italokat, mind a sisát mellőzni kényszerüljön.

Hm, lehetne egy tavaszi dorogi fotózásos rendezvény, nyáron meg Szalkszentmártonban ottalvós-főzős kaland. Már ha nem éreznéd kellemetlenül magad "idegen" édesvíz partján.:))

Nyárra a decemberi búvárösszejövetel mintájára úgyis szeretnénk valamit szervezni, de ezúttal tópartra. Legalább már tudom, ki az, akinél érdeklődni lehet a főzés témájában is.:)

Barátom, egy ilyen menüvel a merülés nem is olyan fontos.:))

Dorog, ma, jég alatt.

Oké, a D40x-et szívesebben használtam én is.

Nagyon kitanult konspirátor lettél a multicégnél.:) Vagy Dupla szervezett nálatok továbbképzést?:)))

Pl. jó lehet arra, hogy ha valaki félti a víztől a kis gépét, hajózáskor, akkor biztonságban tudja. Vagy ha sznorizik, nem költ annyit mint egy eldobható filmes gépre, és a filmes géppel sem fog az amatőr jobbat csinálni. Persze a minőség elég szerény:


A fix fókusz miatt viszont nincs semmi késleltetés.:)))))

Valami nagyon bűzlik, ha csak ennyit mesélsz.:)

Ugyan, nem olyan nagy kihívás egy öltönyös est.:) Feltéve, hogy van legalább egy vízözön előtt vett gúnya, ami rámegy az emberre. Elegánsnak én személy szerint a legdrágább frakkban sem tűnnék, tehát nekem közel mindegy. Egy évben egyszer egy ilyen este is belefér. Vad piknikezésnek majd jó lesz valami nyári összejövetel, ott nem fog számítani az öltözék.:)))

Sőt, ez most már örökkön-örökké így marad, sőt, csak jobb lesz!:)
Mire van garancia szerinted az édesvízben?:))))

Wow! Fotó?

És a látás?

Álljunk meg egy szóra, azokat a 30-40 évvel ezelőtti búvárkalandokat elolvassuk, érdekesnek találjuk, a könyvet feltesszük a polcra és kész. Lehetne arról vitatkozni órákat, hogy 20 magyar búvár, aki időnként szigonyozik is, de vonattal utazik le, okoz-e annyi kárt, mint ezer, autóval érkező, tengerparti étteremekben fogyasztó, időnként gyengébben merülő és ezt-azt letörő búvár okoz-e, csak nem látom értelmét. Mint ahogy a Pásztor-féle könyvben leírt "lehajózunk az Adriától a Ras Mohammedig" utak viszonyulása a mai hurghadai tömegturizmushoz is elég nehezen kezelhető. Sokan kezdtek bele a búvárkodásba a régi időkben egy ősi vadászösztönnel (mellesleg szabadtüdővel, technikailag nem túl kifinomult döfődárdával vagy szigonnyal merültek), de ezek közül nagyon sokan gyorsan át is pártoltak a víz alatti világ dokumentálásához, és hogy most sokan fontosnak tartják a víz alatti világ védelmét, az köszönhető azoknak, akik úttörőként rájöttek, mit rosszat tehet az ember. Természetesen Hans Hass vagy Cousteau sokkal előbb ráléphettek volna a helyes útra a harmincas-negyvenes években, ha beiratkoznak egy PADI Project Aware kurzusra, de valamiért ezt nem tették meg.:)))))

A párom ráakadt egy "káprázatos" víz alatti szettre: 3 Mpx, 15 méterig vízálló tok, 1 Gb SD kártya. Nem volt szíve otthagyni 7,999 forintért.:) Mindenesetre ennél olcsóbb már aligha lehet egy ilyen cucc.
Easypix w311 Aqua

Elmentem ma a TDI konferenciára (ebéd után már nem tudtam visszamenni, végülis egy autóvillamossági szerelőt is megjárt a kocsi), érdekes volt. A PFO-ról is volt egy érdekes összefoglalás, jelentőségéről a dekóbetegségeknél, de engem az lepett meg, hogy egy aránylag rövid és egyszerű beavatkozással megoldható a "befoltozása". Mindig tanul az ember újat!

Nyugodtan indulhatsz, én esélyt hagyva a többieknek, nem küldök fotót.:)

Persze, de mennyivel egyszerűbb azoknak a helyzete, ahol a tengerparti kisvárosban akár délutánonként is lehetne merülni, hétvégén meg bepattannak egy autóba, és mennek búvárkodni bárhová. Nyilván emiatt van az, hogy Angliában olyan erős a klubrendszer. Idehaza is lehet 1-2 klub, de hamar lemorzsolódhatnak az emberek, akik inkább merülnének mint beszélnének róla. Sajnos ez egy adottság.
Ezért is örülök annak, ha vannak merüléses hazai búváresemények. Még ha nem is klubokról beszélhetünk, ez is közösség.

Nem az a lényeg, hogy valami nagy extrákat tudjon az ember, hanem az alapvető dolgokat tudja jól. Medencés gyakorlásnál például oktató időnként váratlanul leverte a maszkját a búvároknak, hogy életszerűbb legyen a maszkürítés. A baleset is abból lehet, hogy a béna búvár nem jelzi neked a víz alatt, hogy "na most csukd be a szemed és készülj, mert véletlenül kapálózás közben a maszkodba kapaszkodom majd", és akit ez váratlanul ér, esetleg a fellövést találja egyetlen ésszerű megoldásnak.

Ha ketten merülnek együtt, mindenféle maszkürítéses gyakorlatokat lehet csinálni, például maszkot cserélni a víz alatt, vagy a felszínen lebeg a búvár, maszk levesz, pár méterre a vízbedob, aztán lemerülés, megkeresés. Vannak még hasonló gyakorlatok, meg láttam már hajmeresztő dolgokat is, mint a "lélegezzünk közvetlenül a palackból a víz alatt" mutatványt, amit senkinek nem ajánlok. Egyébként az uszodában is víz alatt vagytok, figyelni kell egymásra.

Magyarul beszűkültek a lehetőségek, mert régen egy ilyen engedélyért nem kellett kifizetni két hosszú hétvége árát.:)))

Nyilván viszonylagos minden. A vörös-tengeri viszonyok közt minden bizonnyal inkább gyenge tabai parton zátonyon nekünk volt 10 kellemes, egyéni merülésünk, ahol minden zeget-zugot békésen fel tudunk fedezni. De volt hasonló szafariélményem is- csak persze nem nyílt tengeri zátonyokat céloztunk. Az Adrián beszűkültek a lehetőségek, de valamennyi azért van. Az egyéni búvárkodás igazi fellegvárai, mint mondjuk Anglia, Norvégia vagy Ausztria szintén megmaradtak nekünk. Az osztrákoknál például ez adja meg az izgalmát még egy neufeldi merülésnek is: felfedezed, hol van a "csukamélység", merre bújnak általában a rákok, stb. De bunny beszámolója alapján mondjuk Balin is van olyan, ahol partról, egyéni ritmusban merülhetsz izgalmas helyeket. A búvárkodás viszont annyira tömeghobbivá vált, hogy nagyon sok ember nem igényli (és mitagadás, a képzettsége is vékony hozzá) az egyéni merülésbonyolítás lehetőségét. Ennek nem kellene azt jelentenie, hogy akik viszont erre vágynak, mindig csapattal kéne merülniük, de sok helyen sajna ez a tendencia. Vanek jutott eszembe és a túlszabályozottságról alkotott véleménye, és más példákat is látok arra, hogy a búvárkodás bizonyos okok miatt messze a legszigorúbban ellenőrzött területek közé tartozik.

A búvárklubokat egyébként én is sajnálom, de szerintem erős és működő klubrendszer elsősorban ott lehet, ahol víz is van.:)

A vicc az, hogy nekem is van szép állapotú, ősrégi reduktorom, bunny a sajátját már víz alatt is kipróbálta. Szóval a biztonságos merüléshez szükséges technológia 40-50 éve rendelkezésre áll, de már mellények is vannak vagy három évtizede, onnantól kezdve minden csak javítgatás. De az alapvető cél maradt ugyanaz, jöjjön a levegő megbízhatóan odalenn, erre alkalmas cuccot már elég régóta lehet venni. És persze nem csak arra van pénzünk, hogy ne kelljen barkácsolni, hanem arra is, hogy legyenek a hideg vizet vagy a tavakat nyugodtan kihagyó búvárok, mert van lehetőségük elutazni.
Szóval piaci alapú világban élünk, már búvárklubok se nagyon vannak.:) De azért inkább legyen piaci alapú, ahol kedvem szerint vehetek felszerelést meg utazhatok ahova akarok (ha van rá pénzem), mint hogy máshogy működjön, de a merülésről is csak álmodhassak.:))

No igen, a hírhedt "vastag vörös filccel áthúzás" a listában szereplő néven.:)

Meg is néztem, az én fagymentes Titanom jelenleg kb. 4 ezer forinttal drágább, mint a nem fagymentes. Ennyiért tényleg nem éri meg a barkácsolás.

Szerintem nem moderáltunk semmit.

Neked volt kompaktod, nemdebár? Azt a kategóriát is magadnak akarod, csak DD-t akarod lebeszélni?:)

Az eredeti cikk régi, azért maradt meg, mert pár alapvető hozzáállásra példát mutat a légitársaságok részéről. De az utóbbi időben inkább szigorított minden társaság a feltételeken.

Nos igen, amennyire én tudom, ha valaki egy előre szervezett búvárszafarira megy, és csak merül, akkor sok érdekességet láthat. De mint családi nyaralóhely, hááát...

Amit belinkeltél, az februári helyzet, az az oldal (a cikk 3. oldala) konkrétan amit én linkeltem, egy 2008. novemberi összefoglalás magyarra fordítása. Az Air Malta például, az én listámban helyesen szerepelve, már nem adja az ingyen búvársúlyt.

Nekem ezek az utolsó infóim, a Qatar sajna nincs a listán:
/Cikkek/816/page=3

Mondjuk ide: Ausztrália :)

Dobd fel a merülésértékelések közé, legyen nyoma annak hogy ennyi idő után újból hódolhattál a merülésnek.:)

A cápaenciklopédiánkban nemsokára sorra kerül a homoki tigriscápa, amivel ott merülhetsz, és sokat megtudhatsz erről a fajról.

Úgy hallottam, vakuzni nem lehet(?), de hülyeséget nem akarok mondani, mert én személy szerint még nem voltam a Tropicariumban...

A linkek nem igazán stimmelnek.:)
Egyébként olyan tanfolyamot lehet indítani, amilyet csak szeretne az ember. Az más kérdés, hány jelentkező lesz rá.:)

De ez csak akkor poén, ha mondjuk a gép leszállna Budapest helyett valami vacak helyen, és ott kellene pár napig dekkolni.:) Ám mivel tudomásom szerint eleve Bécsbe tartanak...

Utóbbit láttam én is, csak kicsit ellentmondásos. Hat-hét méteres, élelem után kutató cápa (azért nem sok faj van, aminek az egyedei ekkorák...), és közben a cikk ezt írja: "Az Adrián ritkán fordulnak elő cápák, azok is az emberre ártalmatlan fajtákból." Nem támadnak jellemzően emberre, de potenciálisan szerintem mégiscsak veszélyes 1-2 faj. És a kijelentés is talán inkább úgy igaz, hogy a part közelében nem gyakoriak az Adrián, bár nem vagyok a téma szakértője.