Valamikor volt arról szó itt, mire is jó egy kis Spare Air, és mire nem. (A mostani súlyhatáros mizériáknál talán repülős útnál szóba sem jön, olcsóbb arra a pár napra 15-ös palackot bérelni.) Az egyik német búvárbolt weblapján böngészve viszont feltűnt, milyen változatos méretű kis palackokat árulnak. A legolcsóbb reduktort megvéve hozzá még mindig lényegesen kevesebbet kóstál a Spare airnél, viszont minden szempontból többet tud annál. Szóval aki nem repülős utakhoz cipelne magával ilyet, érdemes fontolóra vennie ezt a verziót.

Örömmel látom, hogy a nehéz téma és a nem mindenki által dicsért képek ellenére a szavazókedv megvan.:)

Van azért annak előnye, ha az ember merülőtársa szerelmetes a finn tájolójába. Mindig lehet arra hivatkozni, hogy "inkább te navigálj, a te Suuntód annyival jobb...":))))

Meg ne tudjuk, hogy valami egzotikus helyen várod a koktélodat!!:)

Nézzük, hol tájoltam már. Magyar-osztrák tavakban mondjuk. Pl. van több hely, ahol egy nagyobb, szinte sík terep felett úszol, a látótáv miatt a napfény alapján már biztosan nem megy a navigálás. Ilyenkor bizony a távolságot is próbálom saccolni, ha én tájolok. De a legalapabb dolog az, hogy a fő irányt tudom: keletre vagy északra stb. megyek be a vízbe, tehát ha épp nem tudom hol vagyok, az ellenkező irányba indulok a part felé.
Aztán ahol egyénileg merültem tengerben, ott jellemzően csak ezt a főirányt jegyzem meg. Ez soha nem ártalmas, mert elég gyakran a partvonal szinte egyenes, szóval vacakolás, kombinálás helyett egyenesen a part felé úszok, és ott jövök fel szétnézni. És inkább úszom a felszínen 100 métert a mólóig, mint hogy fél kilométerre a parttól jöjjek fel szétnézni, esetleg a hajózási útvonalon.:)) Nyilván változatosabb helyen a tereptárgy alapú tájolás a legelőnyösebb, még tájolóval is: pl. keletre akarok menni, megfigyelem melyik koralltömb esik abba az irányba és oda úszok, tájolót elő sem kell vennem. Egyébként régi nagy igazság, hogy a visszatalálást nagyban leegyszerűsíti, hogy ha a tereptárgyakat visszafordulva is megnézzük és memorizáljuk, tehát abból a szögből is megnézzük, amiből majd visszaúszásnál fogjuk látni. Roppant becsapós lehet ugyanis.
Mindenesetre ha nincs vezető, és tényleg magamra kell számítani, valami tájoló mindig van nálam. Az egyik konzolon is van egy rémes állapotú, felakadós iránytű, amit illene cserélni, de mivel azért kis rázogatás után mindig használni lehet, még nem erőlködtem ezen a kérdésen. De van egy olcsón vett kis karos cucc, azzal is úsztam már le szép négyszöget 1-2 méteres látótávolságú vízben. Sőt, az egyik UEF-napon még tájolási versenyben is én navigáltam, és nagyon önbizalomnövelő, ha sikerül megtalálni a célpontokat.

Tapasztalatom az, hogy a tájoló sok búvárnál gyakran a felszínen maradó eszközök közé tartozik. Talán alapcélokra megteszi egy kicsi, mindig a komputer szíján levő tájolócska, ami legalább abban segít, hogy az egyszerűbben tájolható helyeken (part: nyugatra) kis segítséget nyújtson. Normális tájolásra nyilván alkalmatlan, de erre ritkábban is van szükség.

Olyan sok volt ott a búvárbaleset? A legutóbbi halálos esetek elég régen voltak, arról viszont nem hallottam, hogy mostanában gyakori lett volna a súlyos baleset. (Persze csak lehet, hogy nem jutottak el a hírek hozzám.)

Gondolom én, hogy ez nem merült fel komolyan, de nyilván sokunknak legalább a nyílt vízi merülés lehetősége megmozgatná a fantáziáját a hazai viszonyok közt most jó meleg vízben...

Furcsa egy élet lehet az, ha a munkád az, hogy létezel. Azt csinálod, mint bárki más: vásárolsz, kipróbálod a búvárkodást vagy sétálsz valakivel kézenfogva, csak amit te csinálsz azt valaki lefotózza és közzéteszi. Érdekes, de úgy fest, ebből ma meg lehet élni. Ugyebár itt még a víz alá is jutott egy "paparazzi". Csak lehet, önmagában a félelmetes, ránézésre két és fél méteres mélységű merülés nem volt elég téma, nem volt elég utálnivalóan "parishiltonos", így aztán visszaküldték napszemüvegben a vízbe pár kép kedvéért. Ezt azért gondolom, mert a napszemüveges fotón látszik a vonal, ahol a búvármaszk széle megnyomta az arcát.
Most aztán már teljes a show.:))))

Azért az durva lenne, ha angol versenyen NTSC lenne az elvárás.:)

Sőt, a DC is írt róla.:)

Ez is csak olyan, mint minden kiírás, a résztvevők próbálnak a kis archívumukból valamit kiválasztani, aztán vagy jobbat találnak, vagy nem.
Azt, hogy mi fejezi ki a magányt, szavakban sem könnyű megfogalmazni. Elvont emberi fogalmakat kifejezni egy víz alatti képpel- nos, ennél találtak már ki egyszerűbb kiírást (pl. "hal"), de ez a dolog szépsége. Én találtam azért kedvemre való fotót. Mindenesetre így is jobban szeretem a tematikus kiírásokat, ebben az évben még el akartuk kerülni régi témák újra felelevenítését, de aztán jövőre jó eséllyel már lesz, ami visszatér. Mert nem könnyű olyat kitalálni, ami megfogható, érdekes, és még elegendő számú résztvevőnek lehet hozzá képe is.

Hát persze.:)

Jó lesz ez lokális felmelegedésnek is.:)

Létezhet, minden létezhet. De a cikk végülis arról szól, ha te magad ismered a limiteidet, levegőfogyasztás vagy más terén, akkor az, hogy a vezető nem nézi sűrűn a te levegődet, nem okoz gondot. Aki edzettebb, az nem ijed meg attól, ha van egy kis áramlás. Akinek van műszere, az mindig tudni fogja hány méteres mélységben van éppen. Stb, stb. A kezdők is akkor járnak jól, ha 4-5-6 merüléssel a hátuk mögött is törekednek arra, hogy nem szolgaian úsznak csak a vezető mögött, hanem azt is figyelik, hogyan merülnek a rutinos búvárok, netán folyamatosan nézik a saját műszereiket, hol járnak éppen, mennyi a no-deco idő. Így lehet lassacskán tanulni és fejlődni.

És akkor ki volt Friedmann Endre?:)

Ha egy évben elég sokat merülsz, akkor 1-2 merülés kihagyása nem ügy. Ha az az 1-2 merülés lenne az összes, már fájdalmasabban érintene.:)

Egyszer régebben írtam egy szerintem nem életszerűtlen szituról. A búvár befizet családostól last minute útra mondjuk Korfura, aztán ha már tengerparton van, elkezd 1-2 merülésre bázist keresni. Nem gyakori ilyen helyzetben a lekáderezés, de ha mondjuk legalább a legfontosabb felszerelésekből viszi a sajátját, és képes arra, hogy legalább a saját merülését kézben tartsa és biztonságosan búvárkodjon, az ilyen helyeken jellemző 10-15 méteres csobogásokon akár jól is érezheti magát. Ezek nélkül is lehet érdekes kaland, csak esetleg fel sem tűnik a számára, hogy bizony időnként veszélyben van.

Lecsekkoltam a te kedvedért, 55 merülés van benne.:)

Mit tegyek? Recesszió van, gazdasági válság... Hozzád úgysem illik egy használt vacak.

És mi újság komputerfronton? Sajnálom, hogy végülis nem voltam képes lemondani az enyémről, de ennek úgysem olyan szép a színe.:)))

A hivatásosokra vonatkozó előírást annak kell betartania. Én Krétán éltem meg olyat, volt egy 6 fős búvárcsoport, abból 5 AOW, egy OW, és feltettek két vezetőt, akik közül az egyiknek az volt a dolga, hogy 18 méteren kövesse az OW-s búvárral a csoportot, akik lementek 25-30-ig. Szóval létezik ilyen. De megkérdezheted Bunnyt is, miért kellett Ausztráliában AOW tanfolyamot végeznie.

Szerintem meg ez akkor jó, ha tudatos a búvár is, komoly a vezető is, de alapból arra kellene felkészültnek lenni, ha netán a másik fél fegyelmezetlenségét is képesnek kell lennem kezelni. Tehát az az ideális, ha mindenki korrekten merül, de ha váratlan helyzet áll elő, nekem magamnak is tudom kell alapszinten jól reagálni arra. Az már baj, ha arra számít a búvár, hogy valaki majd úgyis segít rajta.

Szerintem a vizsgázott emberek nagy többsége keveset merül, nagy kihagyások után megy túrára, és mivel ritkán merül, sajnálja a gyakorlásra "pazarolt" időt. Mint ahogy nem egyszer hallani azt, hogy miért olyan "hosszú", akár 4-5 napos az alaptanfolyam, elég lenne 2 nap is rá. Kicsit ilyen instant világban élünk.

A páromnak egyszerűbben sikerült megoldani, a Bare ruhákban van "+" jeles méret, termetesebb hölgyekre, és így konfekcióméretben kapott idehaza jó minőségű ruhát.

Hamarosan 50K...

Nem, a Garda-tó Olaszországban van. Régebben hallottam egy oda szervezett túráról, de a merülés állítólag nem olyan nagy kaland.

Ez biztos. De mindez ráhangolódás kérdése. Emlékszem, amikor mindenféle cipekedési problémák miatt a Dolphin Reefnél 50 percet töltöttem 22-23 fokos vízben egy 2 mm-es rövidruhában, valahogy nem jutott eszembe a nagy fázhatnék. Kezdőként meg a lötyögős vagy elvékonyodott ruhákban milyen jól elvoltunk a "hideg" téli Vörös-tengerben.:)))

Szerintem melegetek nem lesz, max. 23 fokot tippelnék. Sőt, ahogy látom az adatokból, tavaly május végén pont te mértél 22-t.:)

Az adatbázisban néztem szét, április vége-május időszakban, Hurghada környékén 22-24 fokot találtam. Szerintem nagyjából ennyiből érdemes kiindulni.

Azt hiszem hamarosan lesz rá alkalmatok.

Azt hittem, ezeket az infókat (mélység, pontos történet) te fogod elmesélni...:)

Jaj kérem, az ilyen vélekedéseknek nem sok alapja van...:) Olyan döntés nincs, ami mindenki szerint "hibátlan". Értve ezalatt a versenyzők döntését is, hogy melyik képet nevezik.:))) Thomas képét önmagában érdemes megítélni, és szerintem teljesen mindegy milyen képeket nevezhettek volna még, az egy nagyon érdekes, nagyon izgalmas felvétel, amit a zsűri is értékelt, nem csak itthon, hanem külföldön is. nme fotója is tetszik, csak más szempontból.
Ebben a fordulóban viszont itt van ez a fotó, lehet rá szavazni. Bár kérdem én, hol van itt a magány? Egy üveg alkoholtartalmú üdítővel egy pozitív életszemléletű élőlény már biztosan nem érzi magát magányosnak.:))

Egyszerűbb tokozott kompakt géppel, belső vakuval is lehet használható emlékfotókat csinálni. Van pár alapszabály, amit egyrészt a fotózásról érdemes megtanulni, másrészt meg az, hogy ilyen géppel aránylag színhelyes, és lebegő részecskéktől mentes képet akkor tudsz leginkább készíteni, ha egyrészt közel mégy, tehát maximum egy méteres távolságból fotózol és tiszta vízben. Meg kell találni az egyensúlyt: a lehető legközelebb menni úgy, hogy az élővilágot még ne zavard és ne károsítsd.

Nem tudom, hogy ezt most mennyire kell komolyan venni, de azért én hiszek annyira Zook barátomban, hogy ez a kérdés komolyan nem merülhet fel. Ez így tényleg nem visz messzire.

Még egy példa jut eszembe. A Tengeri SÓn a múltkor látott 20 perc, ahol szinte a merülés elején bekapcsolat a kamerát, és az "hiteles" képet adott egy nem túl izgalmas merülésről. Hosszú úszás, dekómegálló és sok más "izgalmas" dolog.
Hát inkább legyen utómunka, világítás, feszes vágás, trükkök, képek sorrendjének felcserelése, netán máshonnan származó képek beillesztése az összhatás kedvéért, és biztos jobban élvezem a képeket. Meg a nézők 99%-a is. Nekem ez a cél...

Szerintem a festészetben is bőven akad rá példa, hogy valaki új technikákat kezd el alkamazni, amiért megkapja a kortársak rosszalló megjegyzéseit. Ma meg nem feltétlenül a kortársak nevére és alkotásaira emlékszünk. Sőt, a fotósokat is lenézte mindenki kezdetben, mert az nem művészet. Ma sem az?

Ha megengeditek, egy pár szót én is hozzáteszek.
A mi videós versenyünk egy kreatív verseny. Kifejezetten az a lényeg, hogy a megadott téma különböző megközelítéséből származó érdekes ötleteken agyaljon a videós, és próbálja már a verseny előtt a felvételeit koncepció alapján készíteni és azt később össze is vágni. Kis fegyelmet tanul az ember, illetve rájön, mennyire nehéz összehozni a fantasztikusan kitalált nagy ötletet kézzel fogható filmmé. Nem feltétlenül profiknak szól ez a dolog; de emlékezhetünk rá, néha a Tengeri Són milyen jellegű 15-20 perces "filmeket" vetít büszkén az, aki készítette. Pár ilyen, témára készített, feszesebb, rövidebb etűd, és szerintem hamar rájön, mi az, ami 20 percet ér, és mi az, ami kettőt.
Az utazásos filmeket meg bármikor, bárki elkészítheti. Az utóbbi évben én is összeraktam vagy 5-6 ilyen etűdöt, pár percben, illusztrálandó pár útleírásomat. És amit a filmes versenyen tanulok és másoktól látok, az pont arra elég, hogy ezeket az utakról készült szösszeneteket is gyorsabban megcsinálom, belerakok ötleteket, és végül az eredmény is elfogadható. Készült ilyen filmem Tabáról, Eilatról, Krétáról, a Nemo33-ról, Grüner See-ről, Kalymnosról stb. De a magam részéről annak is örülök, ha olyan útibeszámoló jön, ahol van videós melléklet, mint Karló galapagosi írása, még ha esetleg én is rövidítem le azt. Azt hiszem, az a beszámoló is úgy lett igazán kerek, amikor látta az ember a "hallevest", meg a buszméretű cetcápákat.
Ám ez a videós verseny érzésem szerint egy kicsit más, máshogy is van kitalálva, lebonyolítva. Ez az egész pont azért működhet jól, mert a kritériumoknak köszönhetően egy vetítős esten is belefér 35-40 percbe egy változatos, érdekes program. Ha azon a decemberi összejövetelen 5-6, egyenként 20 perces filmet látunk, és abból mondjuk csak a harmada nem igazán jól sikerült, kemény lett volna az esténk...:)

Én egyszer csináltam olyat egy régebbi versenyre, ahol nagyjából megvolt a fele-fele. Azt hiszem, itt azért elsősorban búvárok látják a filmeket, és ők sokat merülő emberként máshogy értékelik a látványt, búváros-halas felvételekre vágynak, ami szerintem nem is nagy baj. Nyilván amikor ilyen módon korlátozzuk a feltölthető filmek hosszát, a többség szeretné a szép víz alatti felvételeit megmutatni (én is), de persze ezzel kicsit gúzsba kötve táncolunk. Ám mivel a nemzetközi versenyeken is nagyon gyakori a 3-6 perces limit, egyelőre mi is ehhez alkalmazkodunk.
Egyébként OGLee szerintem elég ügyesen variált legutóbb is felszíni és víz alatti képeivel.

Fele-fele.

Addig jó, amíg nem az I'm a rover a kedvence.:)
Egyébként ez a "helyileg világosítás" mit jelent, az eredetivel összevetve?

Szervusz,
Régen nem hallottunk Razanjról, és az öröm, ha igyekeztek az általatok talált hiányosságokat kijavítani.
De az az igazság, hogy az esélyegyenlőség jegyében az ilyen jellegű hozzászólásokat nem igazán szeretjük a fórumainkon, hiszen a többi bázissal szemben nem korrekt, akik ugyanúgy dolgoznak, fejlesztenek, és valamilyen módon az általunk biztosított lehetőségeket használva reklámoznak. Mivel új vagy nálunk, ez most csak afféle útbaigazítás a dolgok terén. De azt hiszem, nem is kell túlmagyarázni, hogy a leírt közönségvonzó újdonságok, az akciós árak említése most inkább reklámnak tűnik.
Sok sikert!

Nem mindegy, milyen az a vaku, és mekkora szögben szórja a fényt.

Ha tavaly ott lettetek volna Safagán, láthattatok volna mestert a víz alatt komoly fotóstúrán dolgozni. És Bunny mellett ott volt még DD, Zook és 2twins is.:)))

Nézd, technikai okokból legutóbb vizesnek is csak egy kisebb felbontású videója szerepelhetett. Magánvéleményem az, hogy a technikától függetlenül is lehet ügyesen dolgozni és vágni. Hiszen pl. divefoto vagy Jules technikája is jobb, mint más résztvevőké, de ettől még a saját keretein belül mindenki letehet érdekes filmet az asztalra. Ha van kedved, szerintem bátran dolgozz és küldd el a filmet.

Ilyen rossz idő van Egyiptomban?
http://index.hu/bulvar/hirek/2009/03/09/huszonnegyen_eltuntek_ket_hajobalesetben/

Csak Garf a library bejegyzések mögé ne tegyen pénzösszegeket.:)

Az az igazság, hogy felvetésed után szétnéztem én is az interneten, és egy szót sem találtam búváréletről Szíriában. Az a helyzet, hogy léteznek országok, ahol egyszerűen nem létezik búvárkodás, vagy csak a legutóbbi években kezdődött lassacskán a kedvtelési merülgetés (ilyen pl. Marokkó, évekkel ezelőtt mindenhol tilos volt a készülékes merülés, most már van 1-2 búvárbázis), szóval lehet, hogy Szíria is ilyen valamilyen okból.

Kérj Garftól.:)