Cápaenciklopédia: cáparendszertan
Tudomány2/2. oldal
Egy kis eredet-történet és cáparendszertan
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A halak állatkörének (Pisces) kialakulása a legnagyobb valószínűség szerint egy, a zsákállatoknál fejlettebb fejgerinchúros csoporthoz, a lándzsahalakhoz (Cyclostomae) köthető. A földtörténeti ókor elején, a korai kambrium időszakban, nagyjából 540 millió évvel ezelőtt megjelent első lándzsahal-félékből fejlődtek ki az ordovícium és szilur időszakokban (490 és 410 millió évvel ezelőtt) ez első primitív halak. Ez utóbbiak első képviselői, az állkapocsnélküliek (Agnatha), mint azt az elnevezésük is mutatja, még nem rendelkeztek igazi állkapcsokkal. (Máig fennmaradt távoli rokonaik a nyállkahalak, és az ingolák.) Az ősi állkapocsnélküliek egyik ordovícium korabeli csoportjából, a bőrpáncélos halakból (Placocdermi) fejlődtek ki a szilur időszak végére a már gyors, aktív úszásra képes páncélos halak (Ostracodermi).
A devon időszak elején pedig a páncélos halak evolúciójának eredményeként jelentek meg a vizekben az első, valódi cápafélék. Korábban úgy vélték, hogy a halak állatkörébe tartozó két osztály, a porcoshalak (Chondrichtyes) és a csontoshalak (Osteichtyes) közül, a porcoshalak alkotják az ősibb, és "primitív" csoportot. Ma már a fosszilis bizonyítékok alapján úgy véljük, hogy a két csoport egymás mellett fejlődött ki, egy még nem pontosan tisztázott közös ősből. Az első ismert cápaféle, a korai devon időszakból származó Cladoselache, nem az összes ma is létező cápa közös őse, hanem a törzsfejlődés első valódi cápája. Az ismeretlen közös ős maradványai egyelőre még valahol a kőzetrétegek mélyén rejtőznek.
A cápák főrendjéhez (Selachiiformes) tartozó csoportok majdnem négyszáz millió évvel ezelőtt elkezdődött fejlődéstörténete a tengeri evolúció egyik legsikeresebb fejezete. Már a "dinoszauruszok korának" nevezett földtörténeti középkorban (249 millió évtől 65 millió évig) megjelentek a mai, modern cápák előfutárai (Euselachii), és a paleocén elejére, kb. 60 millió évvel ezelőtt, már az összes, ma is létező rend kialakult (Neoselachii). Család szinten a legutoljára kifejlődött "legfiatalabb" csoport a nagyjából 25 millió éves pörölycápa-félék családja (Sphyrnidae). A jelenkor tengereit nyolc cáparend harminc családjába tartozó mintegy 390 cápafaj népesíti be. Az előzőekben ismertetett rendszertani kategóriákba helyezve vázoljuk fel a modern cápák törzsfáját, rendekig bezárólag.
Ország: Állatvilág (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcoshalak (Chondrichtyes)
Alosztály: Hátulkopoltyúsok/cápa és rájafélék (Elasmobranchii)
Főrend : Cápalakúak (Selachiiformes)
Rendek:
Tüskéscápa alakúak rendje (Squaliformes) Három család, és 93 faj tartozik a rendhez.
Szürkecápa alakúak rendje (Hexanchiformes) Két családot és 5 fajt sorolunk ebbe a rendbe.
Bikafejűcápa alakúak rendje (Heterodontiformes) A rendet egyetlen család és 8 faj alkotja.
Kékcápa alakúak rendje (Carcharhiniformes) A rendhez nyolc családot, és 198 fajt sorolunk.
Heringcápa alakúak rendje (Lamniformes) Hét családhoz tartozó 16 fajból áll a rend.
Dajkacápa alakúak rendje (Orectolobiformes) E rend hét családot és 33 fajt foglal magában.
Angyalcápa alakúak rendje (Squatiniformes) Egyetlen családhoz tartozó 15 fajból áll a rend.
Fűrészcápa alakúak rendje (Pristiophoriformes) A rend egyetlen családból és 5 fajból áll.
A fajok számának pontos meghatározása nem is olyan egyszerű feladat. A korábbi, hagyományos leíró rendszertant kiegészítő újabb genetikai és molekuláris biológiai vizsgálatok, több esetben a külön-külön leírt fajokat azonos, míg az egyetlen fajként nyilvántartott cápafélét két eltérő fajként határozták meg. Például, a még viszonylag friss kiadású szakirodalomban is gyakran találkozhatunk a Vörös-tenger cápavilágát bemutató leírásokban önálló fajként a "rövidorrú feketefoltos szirtcápával" ("Carcharhinus wheeleri"), amelyről bebizonyosodott, hogy valójában a szürke szirticápa (Carcharhinus amblyrhincos) egyik alfaja. De ugyanígy, egészen az 1930-as évekig azonos fajként volt elkönyvelve a közönséges rókacápa (Alopias vulpinus) a trópusi, nyílt-tengeri rókacápával (Alopias pelagicus). Az angyalcápák családját (Squatinidae) egyes tudományos munkák 11, míg mások 13 vagy 15 fajból állóként tartják nyilván. Új cápaféléket is folyamatosan felfedeznek és leírnak, és nem csak az "apróságok" világából. A hosszúuszonyú makót (Isurus paucus) Guitart 1966-ban, az óriásszájú cápát (Megachasma pelagios) Taylor, Compagno és Struhsaker pedig csak 1983-ban írták le. Mind a mai napig nem eldöntött tény, hogy a 2004-ben, a brazil partoknál felfedezett pörölycápa-féle önálló faj-e, vagy csak a csipkés pöröly (Sphyrna lewini) helyi alfaja. A cápakutatással foglalkozó tengerbiológusok becslése szerint, legalább 500 lehet a cápaalakúak főrendjéhez tartozó teljes fajszám. Felfedezni való tehát akad még bőven!
Dr. Elter Tamás
PADI Instructor
Marine Life Shark Project
www.marinelife.hu
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Horvátország
