Cápaenciklopédia: a karibi szirtcápa
Tudomány1/2. oldal
A Karib-tengerhez készülő vagy iránta érdeklődő búvárok ismerkedhetnek meg a térség leggyakoribb cápájával.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A karibi szirtcápa biológiája, anatómiai jellemzői
A karibi szirtcápa a közepes-nagytestű cápafajokhoz sorolható. A kifejlett hímek átlagos testhossza 1,8-2 méter, a nagyobb nőstények hosszúsága eléri a 2,5 métert is. Az idősebb egyedek között ritkán akár 3 méter hosszú példányok is előfordulhatnak. A karibi szirtcápa testfelépítése igen áramvonalas. Az orr-rész, a roszutrum, megnyúlt, és lekerekített végű. Az alsóállású száj félkör alakúan ívelt, és a szemek mögé nyúlik. Az első hátúszó magas, háromszög formájú. A mellúszók hosszúak, keskenyen íveltek, a végük csúcsos. A mellúszók alsó végén egy-egy fekete szegély található. A második hátúszó apró, és a farok alatti úszó felett helyezkedik el, amely egyébként a Carcharhinus nemzetséghez tartozó fajok közös jellemzője. A has alatti páros úszók kicsinyek és hátsó élüket a mellúszókhoz hasonlóan, szintén vékony fekete sáv díszíti. A faroknyél hosszú; a felső farokúszó lebeny tövénél jól fejlett kaudális gödör észlelhető. Az aszimmetrikus arányú, ún. heterocerk farokúszó nagy és erőteljes. A farokúszó alsó lebenyének élét fekete sáv ékesíti. A háti, azaz a dorzális testtáj szürkésbarna színű, néhány egyednél kifejezetten csillogó, bronzos színárnyalattal. A hasi, a ventrális testtáj egységesen fehér színű. A szemek kicsik, a retina okker-szürkés. Valamennyi kékcápa-féléhez hasonlóan a karibi szirtcápa is rendelkezik a szemeket védő, és leginkább az emlősállatok szemhéjára emlékeztető pislogó-hártyával. A karibi szirtcápa elevenszülő, viviparus faj. Mintegy 11 havi vemhességet követően az ivarérett nőstények általában 4-6 újszülöttnek adnak életet. Az ivadékok születéskori mérete 60-70 centiméter közötti.
A karibi szirtcápa gyorsúszású, aktív ragadozó. Noha nappal és éjszaka egyaránt prédál, a megfigyelések egységesen arra mutatnak, hogy nappali aktivitása sokkal intenzívebb, mint az éjszakai. Általában a nyugat-atlanti korallzátonyok környékén gyakori csontoshal-féléket zsákmányol, de kisebb cápákat, tövises rájákat és puhatestűeket -az utóbbiak között főleg nyolckarú polipokat- is elejt. Annak ellenére, hogy az egyik leggyakoribb atlanti-karibi cápafajnak tekinthetjük, a biológiája még kevéssé ismert. Kifejezetten sekélyvízi faj, a felszíntől legfeljebb 30 méteres mélységig fordul elő.
Érdekes sajátossága, hogy hasonlóan az indo-pacifikus fehérfoltos szirtcápához, (Triaenodon obesus) nappali életrendjébe "pihenőidőt" beiktatva, hosszú ideig képes barlangokban és nagyobb üregekben többedmagával mozdulatlanul lustálkodni, a homokos aljzaton. Igen érzékeny bizonyos vírusos infekciókra, és meglehetősen gyakoriak a testén az apró, parazita rákfélék is.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.8) könnyű körülmények 
Thaiföld
