Cápaenciklopédia: a nagy pörölycápa

1/2. oldal

Karakteres megjelenésű, jól ismert faj bemutatásával folytatódik sorozatunk.

Eredete, rendszertani helyzete

Albumhoz klikk a képre.

A nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran, Ruppell, 1837) a kékcápa-alakúak rendjébe tartozó pörölycápa félék családjának (Sphyrnidae) a legméretesebb tagja. Az újidei cápák (Euselachii) törzsfáján az első kékcápa alakúak a macskacápa félék (Scylihorhinidae) és a nyestcápák (Triakidae) voltak, amelyek már viszonylag népes csoportnak számítottak a földtörténeti középkor (205 millió évtől 65 millió évig) második felében. A modern cápák (Neoselachii) evolúciójának a legutoljára kialakult családját alkotják a fejformájuk miatt a cápák világán belül legkülönösebbnek számító pörölycápa félék. A fosszilis bizonyítékok szerint, a család a korai miocénben, hozzávetőleg 25 millió évvel ezelőtt alakult ki. A sajátos fejforma egyes kutatók véleménye szerint olyan törzsfejlődési mutációnak tekinthető, -amely szemben más, kihalt mutáns csoportokkal- nem a pörölycápák eltűnéséhez, hanem ellenkezőleg, sikeres evolúciós fejlődésükhöz vezetett. A pörölycápák egyik első ismert képviselője, a mai tengerekben is honos simafejű pörölycápa (Sphyrna zygena) volt, amelynek fogmaradványai a Nógrád-megyei Kazár község korai miocén tengeri rétegsoraiból is előkerültek.

A nagy pörölycápa biológiája, anatómiai jellemzői

A nagy pörölycápa a nevéhez méltóan a nagy, illetve rendkívül nagytestű cápafajok közé sorolható. A kifejlett nőstények átlagos testmérete 250-550 centiméter, a "kisebb" hímek 250-340 centiméter hosszúak. Az eddig ismert legnagyobb példány hat méter(!) hosszú volt. A nagy pöröly megnyúlt, torpedószerű testformával rendelkezik. Az orr-porc, azaz a rosztrum lapos, szárnyszerűen megnyúlt, amelynek két végén helyezkednek el a szemek. A szemek helyzete sajátos, halszemoptika szerű térlátást biztosít az állat számára. A szemek fejlett pislogóhártyával rendelkeznek. A nagy pörölycápa szája félkör alakúan ívelt. Mind a felső, mind pedig az alsó álkapocsban viszonylag alacsony, keskeny, háromszög alakú fogkorona csatlakozik a széles bázisú alaplemezhez. Ami szintén a nagy pörölyre jellemző fajjegy, az a rendkívül magas, sarlószerűen hajlott hátúszó. A testmérethez képest, a nagy pörölycápa rendelkezik a legnagyobb méretű hátúszóval. A mellúszók íveltek, alsó végükön egy-egy fekete folt található. Igen fejlett az erősen aszimmetrikus (heterocerk) farokúszó. A felső lebeny hosszú és széles, az alsó lebeny hátrafelé hajlik. Jól fejlettek a páros has alatti úszók is. A farok alatti úszó pont a második hátúszó alatt található. A farokúszó csatlakozásánál viszonylag mély kaduális gödör azonosítható. A kopoltyúrések közvetlenül a mellúszók töve előtt vannak. A nagy pöröly teste szürkésbarna, a hasi oldalon pedig piszkosfehér színű.

A nagy pörölycápa elevenszülő, ún. viviparus cápafaj. Az ivarérett nőstények hét hónapos vemhességet követően általában 12-40 újszülöttnek adnak életet. Az ivadékok születéskori testhossza átlag 50-70 centiméter.

A nagy pörölycápa táplálékrendjében különösen gyakoriak a méretes ráják, amelyeket még a homokba temetkezve is képes felfedezni és elejteni. A pörölycápa félék rendelkeznek ugyanis a legfejlettebb, a bioelektromos impulzusok észlelését biztosító Lorenzini-ampullákkal. A szárnyszerű "pörölyt" borító receptorok az üledékbe temetkezett, és emiatt a vizuális, illetve szagingert nem biztosító élőlényeket is képesek detektálni. A homokba rejtőzködő ráják után kutató pörölycápa szorosan az aljzat felett úszva, a fejét fémkereső detektor módjára jobbra-balra mozgatva keresi zsákmányát, amelyet ha felfedezett, a "pöröllyel" ás ki az üledékből. A rájákon kívül a nagy pörölycápa elejt más kisebb cápafajokat, és rendszeres prédáját alkotják a méretesebb csontoshalak is. A parti övben és a nyílt vizekben is előfordul, elsősorban a korallzátonyok környékét preferálja. A felszíntől legfeljebb 80 méteres mélységig hatol le.

Az írás a következő lapon folytatódik!

8. Archi		2009 máj 16. 19:08

Kedves Shark! Ugy ez csak elírás, hogy KÉP és szöveg?? Még szerencse hogy azok a külföldi neves fotósok nem olvassák a DC-t ahonnan a képek vannak... Kérlek a fotósok tisztelete miatt legalább a nevét tegyük ki! ÜDV DANI

7. Kékbálna		2009 máj 16. 09:56

Köszi shark. A négy kép alapján próbáltam besorolni. A lewini és zygena azon elég egyformának tűni. Egyben voltam biztos, a másik kettő nem. Jobban megnézve. A teste a lewini-nek keskenyebb és ezek ilyen karcsúk voltak.
Előzménye: 'shark' (6)
6. shark		2009 máj 16. 00:43

Szudánban is előfordul, csak igen ritka. A simafejű pörölyt ( S. zygena ) biztosan nem láthattad, mivel az nem él a Vörös-tengerben, a trópusi atlanti területeken, és a Földközi-tengerben viszont közönséges faj.( A mediterránumban Málta környékén, a Jón és az Égei-tengren, főleg Rhodosz környékén fordulhat elő. Nagyon ritkán ugyan, de a nagy pöröly a Földközi-tenger déli részén, az észak-afrikai partvidéken is fel-fel bukkanhat, főleg Algéria és Tunézia partjainál.) A Vörösön a domináns pöröly faj, a csipkés pörölycápa, a S. lewini, szerintem vele randevúztál. Évekkel ezelőtt, az Elphinstonnál tanyázott egy nagy pöröly,legálabb is Klaus szerint, aki harminc éve merülget ennél a zátonynál.
Előzménye: 'Kékbálna' (2)
5. aron5		2009 máj 15. 22:30

Bálna is nagy, mégse kérdezed meg, hogy csipkés vagy rojtos-e a feje :)
Előzménye: 'Bunny' (3)
4. Kékbálna		2009 máj 15. 21:36

Nem fordítanád ezt le a képeken lévő négy típusra?
Előzménye: 'Bunny' (3)

Cápaenciklopédia: a nagy pörölycápa

Merülőhelyek

Tobia Arbaa

Galathea Búvárközpont