Cápaenciklopédia: a selyemcápa

1/2. oldal

A nevét bőrének finom tapintásáról kapó ragadozót ismerhetjük meg ezúttal.

Eredete, rendszertani helyzete

Albumhoz klikk a képre.

A selyemcápa (Carcharhinus falciformis, Bibron, 1839) a kékcápa-alakúak rendjén (Carcharhiniformes) belül, a kékcápa-félé családjához (Carcharhinidae) tartozó egyik olyan cápafaj, amelynek élettere -a családhoz tartozó fajok többségétől eltérően- nem a parti öv sekély vizeihez, hanem a nyílt-tenger partoktól távoli, ún. pelágikus zónájához kötődik. A Carcharhinus nemzetségbe tartozó fajok között a selyemcápán kívül mindössze két olyan fajt ismerünk,így a sorozatunkban már korábban bemutatott óceáni fehérfoltú cápát (Carcharhinus longimanus) - és a bronzcápát (Carcharhinus brachyurus), amelyek szintén nyílt tengeri életmódot folytatnak. A Carcharhinus nemzetség a földtörténeti harmadidőszak (tercier, 65 millió évtől 1,8 millió évig) második felében, a neogénben, kb. 34 millió évvel ezelőtt kezdte el benépesíteni a melegvizes tengereket. A Carcharhinus nemzetség evolúciója többnyire szegregált, meghatározott faunaprovinciákhoz kötődő populációk kialakulását eredményezte. A nomád, nyílt-óceáni, és rendszeresen vándorló kisszámú Carcharhinus-félék önálló fejlődési vonalat képviselnek a nemzetség törzsfáján.

A selyemcápa biológiája, anatómiai jellemzői

A selyemcápát a közepes-nagytestű cápafajok közé soroljuk. A kifejlett hímek átlagos testhossza 190-220 centiméter, a nagyobb nőstények 230-330 centiméter közötti testmérettel rendelkeznek. A selyemcápa törzse karcsú, megnyúlt, torpedó formájú. A selyemcápa rendkívül elegáns megjelenésű, testformája tökéletes hidrodinamikai adaptációnak tekinthető. A rosztrum hosszú, és lekerekített végű. Az alsóállású száj hosszúkásan ívelt, és a szemek mögé nyúlik. A felső állkapocsban található fogak koronájának bal oldali éle befelé hajlik. A foglemez (a "gyökér") keskeny, és széles alapú. A korona csúcsa hegyes. Az alsó állkapocs fogai szintén széles alaplemezzel rendelkeznek, de a korona keskeny. A fogak élei finoman fűrészezettek. A szemek közepesen nagyok, a retina okkerszürkés színű. A Carcharhinus nemzetség többi fajához hasonlóan, a selyemcápa is rendelkezik a szemeket védő pislogóhártyával. A mellúszók hosszúak, íveltek, repülőgépszárny-szerűek. Az első hátúszó igen alacsony, lapított háromszög formájú. A második hátúszó kicsiny, és szintén lapított. A második hátúszó alatt találjuk a páratlan farok alatti úszót, az igen hosszú faroknyél tövénél. A páros has alatti úszók szintén kisméretűek. Az erősen aszimmetrikus (heterocerk) farokúszó igen jól fejlett, a felső lebeny hosszú, de az alsó lebeny is erőteljes. A farokúszó felső lebenyének a tövében markáns kaudális gödör észlelhető, amely az úszó cápa teste melletti vízáramlás elvezetését optimalizálja. A dorzális (háti) testtáj szürkés-okkeres színezetű, gyakran bronzos csillogással. A ventrális (hasi) oldal fehér színű.

Az ivarérett selyemcápák kb. 10 hónapi vemhességet követően 2-14 ivadékot hoznak a világra. A selyemcápa elevenszülő, viviparus faj. Az újszülött ivadékok átlagos testhossza 70-85 centiméter. A szubadult, fiatal egyedek nemileg vegyes csoportokat alkotnak, szemben az ivarérett fajtársakkal, amelyek nemek szerint szegregáltak. A juvenil egyedek sohasem keverednek a felnőttek csoportjaival. A selyemcápa testét borító placoid pikkelyek "bőrfogai" nagyon alacsonyak, ezért más cápák bőrétől eltérően, a selyemcápa bőrének nem smirgliszerű, hanem sima tapintása van. Erről kapta a faj a nevét is.

Az írás a következő lapon folytatódik!

Cápaenciklopédia: a selyemcápa

Merülőhelyek

Sha´ab Sabina

Búvárszakáruház