Cápaenciklopédia: a kékcápa
Tudomány1/2. oldal
A világszerte elterjedt és az Adriában is gyakran előforduló fajt mutatjuk be ezúttal.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A kékcápa biológiája, anatómiai sajátosságai
A kékcápa a nagyméretű cápafajok közé sorolható. A kifejlett nőstények átlagos testhossza 2,5-3 méter, a kisebb hímek 1,8-2,5 méter hosszúak általában. Az eddig ismert legnagyobb példány testhossza elérte a 3,8 métert. A kékcápát méltán tartják az egyik legszebb cápafajnak. Hosszú, karcsú torpedószerű teste rendkívül áramvonalas. Az orr, vagyis a rosztrum igen megnyúlt, lekerekített végű. A kékcápa rendelkezik a Carcharhinidae családon belül a leghoszabb orr porccal. Az alacsony első hátúszó pont a mell és a páros has alatti úszók között található. A második hátúszó kicsiny, és a páratlan farok alatti úszó felett található. A faroknyél hosszú, és mindkét oldalán egy-egy, a nagy sebességű úszás során az áramló vizet elvezető kaduális éllel rendelkezik. A farokúszó erőteljesen asszimmetrikus (heterocerk), a felső lebenye hosszúkás és karcsú, a hegyes, háromszög alakú alsó lebeny kis méretű. A mellúszók repülőgépszárny szerűek, enyhén hajlított sarló alakúak.
A szemek nagyok, a retina fekete színű. A szemeket jól fejlett pislogóhártya övezi, amely harapáskor teljesen betakarja az állat szemét. A háti, azaz a dorzális testtáj kobaltkék színű, a has világos fehér.
A kécápa elevenszülő, ún viviparus cápafaj. Ivarérettségét kb. öt éves korában éri el. A nőstények 12 hónapos vemhességi periódus után átlag 25-50 ivadéknak adnak életet. A kékcápa a legtermékenyebb cápafajok közé sorolható, egy kifogott vemhes nőstény uteruszában például 135(!) embriót találtak. Az ivadékok születéskori testhossza 35-44 centiméter.
Táplálékrendje igen specializált. Elsősorban apró csontos rajhalakat, szardínia (Clupeideae) és szardellaféléket (Engraulidae) zsákmányol. Fontos szerepet játszanak a kékcápa táplálék rendjében a kalmárfélék (Loligo sp.) is. A belső kopoltyúíveken kezdetleges vízszűrő lemezkéket találhatunk, amely egészen egyedülálló jelenség a kékcápa-félék között. A kopoltyú-filterek azt bizonyítják, hogy a kékcápa nyílt-tengeri életmódjával összefüggésben, jól adaptálódott a planktonikus életmódot folytató apró evezőlábú rákok zsákmányolásához is. A kékcápa a legaktívabban vándorló fajok közé tartozik. Viszonylag rövid idő alatt hatalmas távolságokat tesz meg. Így például egy New Jersey-nél (USA) megjelölt példányt öt hónappal elteltével Spanyolország Atlanti partvidékén azonosítottak. Képes naponta akár 70-80 kilométeres távolságot is megtenni. Nyílt óceáni, ún. epipelágikus cápafaj, a felszíntől legfeljebb 150 méteres mélységig fordul elő. Gyakran csapatostol követi a rajhalak vonulását.
Az észak-atlanti térségben élő kékcápa populáció vándorlási szokásait viszonylag alaposan feltérképezték. A megfigyelések szerint a kelet-karibi térségből a Golf-áramlatot követve ússzák át a kékcápák az Atlanti-óceánt egészen a portugál-spanyol partokig, ahol a nőstények világra hozzák az ivadékaikat. Ezt követően a Kanári és az Azori-szigetek térségét érintve vándorolnak vissza az észak-amerikai vizekbe. A kékcápa elsősorban a mérsékelt öv meleg, illetve hűvös vizeit preferálja, a trópusi tengerekben ritkább. Élettartama kb. 25-30 év.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Horvátország
