A legek cápái
Tudomány1/3. oldal
A tavalyi év népszerű cápaenciklopédia cikksorozatát ezzel az érdekes összefoglalással zárjuk le.
Közel egy éve elkezdett sorozatunk, a Cápaenciklopédia végéhez érkeztünk. A cápa-alakúak hihetetlenül változatos, és alak gazdag világából bemutatott huszonkét faj -a tudomány által jelenleg ismert, közel négyszáz fajhoz képest- szerény számnak tűnik. Mégis, reméljük, hogy sikerült dióhéjban áttekintést nyújtanunk erről a közel négyszáz millió éves múlttal rendelkező állatcsoportról. A bemutatásra került fajok kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy elsősorban a búvárok által is megfigyelhető, vagy pedig a különösen érdekes fajok domináljanak mini enciklopédiánkban. Természetesen, nem törekedhettünk a teljességre, de reméljük, hogy a cápák világa iránt érdeklődő olvasóink sok hasznos és érdekes információhoz jutottak ezekről az egyedülállóan érdekes tengeri ragadozókról. Ha ezt sikerült elérnünk, munkánk már nem volt hiábavaló.
Dr. Elter Tamás (PADI Instructor) és Gonda Rudolf (főszerkesztő)
A legek cápái
A Cápaenciklopédia -némileg rendhagyó- befejező részében a cápák világának néhány érdekes rekorderét vesszük szemügyre. A legősibb fajoktól egészen a napjainkban honos cápafajokig, rendkívül sok a különleges tulajdonságokkal rendelkező taxon. Ezeket az érdekes, és nem egyszer egyedi sajátosságokat vizsgálva meggyőződhetünk arról, hogy a cápák rendkívül hosszú, majd négyszáz millió éves törzsfejlődése a tengeri evolúció valódi sikertörténete.
A legrégebbi
 |
|
A legrégebbi
|
A legbizzarabb
Erre a címre egy kihalt és egy napjainkban is élő, recens faj pályázhat a legjobb eséllyel. A régmúlt cápái közül a legfurcsább kinézettel a karbon-időszak (350 millió évtől 299 millió évig) melegvizes tengereiben honos vasalócápák (Stetachantiformes rend) rendelkeztek. Az egy, másfél méter hosszú Stetachanti cápák első hátúszó előtti tüskéjének vége ellaposodott, és vasalófogantyú szerűen nyúlt az állat feje fölé. A "fogantyú" felső részén apró fogak sorakoztak ugyanúgy, mint a Stetachanti fejének a tetején. A rendkívül szokatlan struktúra funkciójára a kutatók egyelőre még nem találtak kielégítő magyarázatot. Néhány fosszilis maradvány alapján azt feltételezik, hogy csak a hím egyedek rendelkeztek ezzel a szokatlan fejdísszel, amelynek így elsősorban a párzási rituáléban lehetett szerepe. Más kutatók véleménye szerint, a fogakkal felfegyverzett tüske a nagyobb ragadozók elrettentéséül szolgálhatott.
A napjaink tengereit benépesítő cápafajok között a legmeghökkentőbb formával kétség kívül a sorozatunkban korábban már bemutatott koboldcápa (Mitsukurina owstoni) rendelkezik. Az alig több mint száz évvel ezelőtt felfedezett, három, három és fél méteres maximális testhosszal rendelkező mélytengeri cápafaj bármelyik horrorfilmben megállná a helyét. A hosszú, lapos rosztrum, a magasan ülő kicsiny szemek, és az előreugró álkapocs, a benne ülő ritkás hegyes fogakkal együtt hátborzongató külsőt kölcsönöznek ennek az emberre amúgy veszélytelen cápafajnak.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 3.5) átlagos nehézségű 
Horvátország
