Cápaenciklopédia: a heringcápa
Tudomány1/2. oldal
Ezúttal a leghíresebb cápacsoport névadóját ismerhetitek meg alaposabban.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A Lamna nemzetség legrégebbi ismert felmenője az Anktarticalamna, a késő jura-időszakban, mintegy 160 millió évvel ezelőtt jelent meg a déli félteke tengereiben. A fosszilis bizonyítékok szerint a Lamna nemzetséghez tartozó fajok a paleocén időszakban (65 millió évtől 55 millió évvel ezelőttig) igen gyakoriak voltak a Földközi-tenger geológiai elődjének tekinthető egykori trópusi Thethys-óceán nyugati medencéjében. A leggyakoribb ős-heringcápák, mint például a Lamna appediculata, a L. achersoni, vagy a L. biauriculata rendkívül szép fosszilis fogai tömegesen kerültek elő a marokkói foszfát formáció paleocén-eocén korú rétegeiből. Napjainkra már csak két faj, a heringcápa, és a Csendes-óceán északi területén honos lazaccápa (Lamna ditropis) alkotja a nemzetséget.
A heringcápa biológiája, anatómiai sajátosságai
A heringcápa a Lamnidae családba tartozó legkisebb faj. Amíg a kifejlett nőstény egyedek testhossza eléri a 2,3-2,8 métert, addig a hímek átlag 2-2,4 méter hosszúak. Az eddig ismert legnagyobb példány testhossza 3 méter 70 cm volt. Testsúlyuk 150-225 kilogramm közötti. Testformája torpedószerű, a rosztrum rövid és hegyes. A szemei nagyok, a retina fekete színárnyalatú. A heringcápa-félék, más cápafajoktól eltérően, nem rendelkeznek a szemre húzható pislogóhártyával. Ezért harapáskor a heringcápa a szemeit - az esetleges sérülések ellen védve -, befordítja a szemüregeibe. A hát a többi heringcápa-féléhez hasonlóan magas, a faroknyél rövid, és igen vékony. Mellúszói jól fejlettek és sarló alakúak. A hátúszó magas, háromszög alakú. A második hátúszó kicsiny,és közvetlenül a faroknyél előtt található. A páros has alatti úszók lapos háromszög alakúak és kisméretűek. Az erőteljes farokúszók csak enyhén asszimetrikusak. A faroknyél két oldalán jól fejlett és széles kaduális él húzódik, amely a nagy sebességű úszáskor egyfajta stabilizáló spoilerként funkcionál. A kontinentális küszöböt borító víztömegben él a felszíntől 300 méteres mélységig. Hideg vizes cápafaj, a hűvös-mérsékelt öv lakója. A cápák világán belül a heringcápa rendelkezik a legfejlettebb hőszabályozó rendszerrel. A dorzális testtájon, a gerincoszlop mellett húzódó vörös izomzat, az ún. rete mirabilis a visszaáramló vénás vért egy sajátos keringetési szisztémával felmelegíti, ami miatt az állat testhőmérséklete az agy és a mozgást biztosító izomzat testtájain átlag 20 C fokkal magasabb a környező víz hőfokánál. E rendszernek köszönhetően, a heringcápa a hideg vizekben is hihetetlenül aktív tud maradni.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 3.4) átlagos nehézségű 
Horvátország
