Cápahalászat Balin
KörnyezetvédelemEgy beszámoló szerint a népszerű indonéz sziget környékén több tucat rókacápát fognak ki minden nap.
A Bali Advertiser című újságban jelent meg egy helyben dolgozó búvároktató, Sandy Rose cikke az általa látott riasztó gyakorlatról. Tudjuk jól, a világ nem egy pontján halásszák intenzíven a cápákat és ezzel egyre nagyobb veszélybe sodornak több fajt is. Ez ellen általában civil szervezetek próbálnak fellépni, de először is tudomást kell szerezni a rendszeres mészárlásról.Bali szigetét szeretik a búvárok, hiszen számtalan érdekes merülőhely, sok különleges élőlény várja őket a víz alatt. Az utóbbi években roppant népszerűvé vált sziget gazdasági életében egyre nagyobb szerepet játszik a turizmus, ami nagyon erősen épít a tenger vonzerejére. Ennek a fényében különösen érthetetlen az, amit a cikk szerzője megtapasztalt. Nusa Penida szigetén jártak, ez alig 17 kilométerre van Balitól, és gyakran járnak ide merülni a szomszéd szigetről. Az egyik faluban sétálva a turisták arra figyeltek fel, hogy tucatnyi cápatetem van a parton. Túlnyomó részük nőstény rókacápa volt, ráadásul sok bébicápát is láttak a tetemek közt. Mivel Nusa Penida egy ideje védett, a búvárok tájékozódni próbáltak, mi is történik itt. A halászok elmondták, a cápahúst helyben nem szeretik, ezért szinte a teljes fogás Balin köt ki. A beszámoló szerint ezen a napon a parton 76 nőstény és 4 hím rókacápát valamint 5 makócápát számoltak meg. A helyiek elmondása szerint szeptember és október hónapokban minden nap mennek cápa- és makrélahalászatra, általában napi 70 cápát fognak ki, de volt már olyan amikor 130-at ejtettek el, ez csak ezt a két hónapot tekintve 4500 állat kifogását jelenti. Bali és Lombok szigetéről szintén járnak erre halászhajók.
Mivel egymást követő napokon visszatért ide a cikk szerzője, a saját szemével láthatta, hogy valóban minden nap újabb cápák kerülnek a partra. Nusa Penida körzete hiába népszerű a búvárok és sznorkelezők között, a helyiek ebből nem profitálnak semmit, mert a hajókat Baliról indítják. Így aztán a cápahúsért kapott kevés pénz jelenti a fő bevételi forrást. A külföldi búvárok a jelenséget tovább vizsgálva Bali szigetén keresték fel Kusamba kikötőjét, ahol ismét csak tucatnyi cápatetemet fedeztek fel. A kereskedő szívesen mutatta meg neki hányféle, cápából készült terméket forgalmaz. Természetesen az igazi érték az uszony, ez egyből megy a kínaiaknak.
Sandy Rose rámutat, a Fülöp-szigeteken egészen máshogy hoz pénzt Malapascua körzetében a rókacápa: a merültetés révén igen nagy bevétel keletkezik helyben, és természetesen ha csak nézik az emberek a ragadozókat, sokkal kevesebbet ártanak nekik. A rókacápa a világ más helyein is védett, de a lépés kicsit megkésett, mert számuk már így is nagyon lecsökkent. Miközben Malapascuán, ahol védik őket, szép pénzt hoznak a cápák, Balin az állatok húsának kilója alig ér egy eurót (bár legalább itt az egész testet kihozzák, nem csak az uszonyokat). A szerző szerint sokkal jobb lenne, ha Indonéziában is megkeresnék annak a fenntartható módját, hogy bevételi forrássá váljanak a rókacápák, mert ha egyszer eltűnnek, többé nem fog keresni rajtuk senki, sehogy.
[ Bali Advertiser nyomán ]
(átlag: 4.4) átlagos nehézségű 
Budapest
