Szerintem a vizsgázott emberek nagy többsége keveset merül, nagy kihagyások után megy túrára, és mivel ritkán merül, sajnálja a gyakorlásra "pazarolt" időt. Mint ahogy nem egyszer hallani azt, hogy miért olyan "hosszú", akár 4-5 napos az alaptanfolyam, elég lenne 2 nap is rá. Kicsit ilyen instant világban élünk.

azóta, hogy megkaptam az első kártyámat, alapvetően megváltozott az életem
86-87 kilósan, ülőmunkától és mozgáshiánytól ellustulva végeztem az első tanfolyamot, s kezdtem búvárkarrierem
minél többet merültem (az első x merülés kimondottan a gyakorlásnak szentelve) annál inkább "gyötört" a tudásvágy a tökéletesebbre való törekvés: elméletben, gyakorlatban, fizikálisan, stb..
most ott tartok, hogy voltam már 70 kiló környékén, újra sokat mozgok, egészségesebben táplálkozok; nem sznobériából, de már az x. kártyát szereztem meg (alapos elmélet és gyakorlás után) pedig nem török búvárvezetői babérokra. filmek, szakkönyvek, dc-fórum:), az átlag turistabúvárnál több merülés...
a környezethez, az élővilághoz való viszonyom, hozzáállásom is sokat változott (bár ez nem ehhez a témához tartozik szorosan)
szóvala magam részéről megteszek mindent, szerintem a többségünk ilyen:)
egy hibám biztos van, szeretem magam erősen nem turista vagy "átlag" búvárnak pozicionálni
professzionizmust, de több rugalmasságot és több szabadságot várok a szolgáltatóimtól, akik ez utóbbiakat gyakran szabályszegésnek, fegyelmezetlenségnek veszik:)

Arról  nem szabad elfeledkezni, hogy a rendszerek sokat tettek azért, hogy ez a "felfogásmód"  elterjedjen.
Egyszerűen megadták a lehetőséget rá. Lehet kárhoztatni bárkit is  azért, mert egy lehetőséget kihasznál?
Mintha a pénz hatalma felülirta volna sokszor még a józanságot is.....Itt még nagyobb az erkölcsi felelőssége a bázisoknak, merülésvezetőknek, Oktatóknak. A szabályok nem önkényesek, nem retrók. Biztonságot adnak.
A szabályok megtanitása az Oktatók, betartatása a hivatásosok dolga, még ha nem is népszerű szerep.

Megszívlelendő, értékes gondolatok. Sajnos, a kedvtelési búvárkodás kommercializálódásának vannak a búvárok
gondolkodásmódját negatívan befolyásoló hatásai. Kialakult egy, az önállóságtól, és gyakran még az önálló gondol-
kodástól is óvakodó réteg. A tipikus "turistabúvár" csak vezetett merülésen vesz részt. Sokan úgy vélik, ha hivatásos
vezeti a csoportot, akkor nekik szinte nincs is személyes felelősségük, mert ha gond van, a profi úgy is mindent meg-
old. Nem érvényesül az egyéni merüléstervezés, azaz hogy az eligazítás után a merülőtársak is beszéljék meg a fontos
információkat. Sokan nincsenek tisztában a merülőtársi rendszer jelentőségével, és az is előfordul, hogy a merülőpá-
rok nem is kommunikálnak egymással. Jó néhányan úgy vélik, a továbbképzés csak arra való, hogy az oktatók pénzt
keressenek, hiszen mindent ami fontos, azt úgy is megtanulták az alapképzésen. Találkoztam olyan OWD búvárral, aki
100 merüléssel a háta mögött fejtegette, teljesen fölösleges a haladó szint megszerzése, hiszen már sokszor járt negy-
venen, sőt mélyebben is. Ha viszont olyan hivatásossal kerül össze, aki megköveteli a szabályok betartását, vérig sér-
tődik, hogy feleslegesen "szivatják". A biztonságos merülés fokozott felelősséget igényel a hivatásosoktól, de legalább
annyira a hobbi búvároktól is. Végső soron mindenki a saját magatartásáért maga felel.