Elhunyt a békaemberek atyja

A búvárkodásról

Az amerikai búvárkodás egyik fontos személyiségére, a találmányaival is nevett szerzett kutatóra, Christian Lambertsenre emlékezünk.

Számunkra nagyon kézenfekvő európaiként Hans Hass és Jacques-Yves Cousteau nevét felidézni a könnyűbúvárkodás úttörőiként, ám a tengerentúli búvárkodás történetét számon tartók körében más, jelentős alakokat is fel szoktak idézni. A 2011 februárjában elhunyt Christian James Lambertsen egyike azoknak, akik sokat tettek a víz alatti tevékenységek fejlődéséért, többek között tőle származik a SCUBA (Self-Contained Underwater Breathing Apparatus) rövidítés is, ám ennél jóval nagyobb horderejű dolgok is köthetőek a nevéhez.

Lambertsen 1917-ben született New Jersey államban, és már egyetemi hallgatóként a könnyűbúvárkodás irányába fordult az érdeklődése. Akkoriban az amerikai haditengerészet még nem ismerte fel a jelentőségét a könnyen mozgó harci búvár egységeknek (az ún. combat swimmereknek), kizárólag rézsisakos nehézbúvárok szolgáltak a seregben. Az olaszok, majd a brit búvárok bizonyos hadi sikerei viszont jelezték, megvan a jelentősége a könnyűbúvár felszerelést használó katonáknak, akik az ellenség közvetlen közelébe jutva akár a jól védett kikötőkben pusztíthatják el a hadihajókat. Lambertsen orvosi tanulmányainak folytatása során, alig 22 évesen konstruálta első újralégzőjét (Lambertsen Amphibious Respirator Unit, LARU), amivel 1940-ben végrehajtotta első merüléseit Minneapolis mellett egy tóban. Ezek voltak az első zárt rendszerű újralégzős merülések az Egyesült Államok területén. A következő merülések egyikén következett be az első oxigénmérgezés, Lambertsennek a kötélkezelés hibája miatt a saját erejéből kellett a felszínre küzdenie magát. Lambertsen 1940. októberében mutatta be az újralégzőjét a haditengerészetnek, ám azok nem érdeklődtek a találmány irányt. Lambertsen szerkezete egyébként jobb tulajdonsággal bírt, mint olasz és brit kortársai (akit esetleg érdekelnek a technikai részletek, egy 1944-es szabadalom anyagát böngészhetik).

1942-ben az Office of Strategic Services (OSS, a CIA elődje) viszont úgy találta, ez az eszköz hasznos lehet a számukra, és az ő egységeikhez tartozó búvárok már használták is a Lambertsen Lung néven emlegetett újralégzőt. A feltaláló 1943-ban végzett az egyetemen, és utána csatlakozott a hadsereghez. Ekkor már ráébredtek ott is, milyen területeken tudnák hasznosítani a katonák a víz alatti létet lehetővé tevő szerkezetet, létrejöttek az első harci búvár egységek. Ám a tiszta oxigénnel működő újralégzők alkalmazásának korlátai még nem voltak ismertek, kamrában végzett merülések tapasztalatai során próbáltak irányelveket kidolgozni- az első

táblázazok szerint 30 méteren maximum 45 percet tölhetett volna 100 százalék oxigénnel a búvár. Dr Lambertsen felismerte, hogy ezek egyáltalán nem biztonságos értékek, és pusztán saját megérzéseire hallgatva a korábbi limitek töredékét engedélyező táblázatot készített. Ezek még mindig messze hosszabb időket jelentettek a ma elfogadottaknál, mégis kevés baleset következett be- állítólag Lambertsen volt az, aki arra tanította a búvárokat, hogy sose merüljenek mélyebbre a kellőnél, így azok jellemzően 10 méternél sekélyebb vízben tevékenykedtek. Hamarosan kiderült, hogy minden szempontból igaza volt, és egy 1946-1947-es kísérleti merüléssorozat után húzták meg a 30 láb (kb. 10 méter) merülési határt a tiszta oxigénes készülékekkel hivatalosan is.

A háború után Dr Lambertsen bemutathatta az újralégzőjét más katonai egységeknek is, például a U.S. Army Engineers, a U.S. Navy Underwater Demolition Team illetve a U.S. Coast Guard számára is tartott képzést. 1948-ban hajtották végre az első kiúszást majd visszatérést egy tengeralattjáróról, demonstrálva az újralégző által kínált lehetőségeket. Ezek az úttörő kísérletek vezettek el a későbbi SEAL egységek létrehozásához. A negyvenes évek végén a korlátozott mélységben használható oxigénes újralégzők helyett a haditengerészet a Cousteau-Gagnan-féle nyílt rendszerű légzőkészülékeket favorizálta, de aztán az újralégzők vitathatlan előnyei miatt az ötvenes évektől ismét a zárt rendszerű készülékek lettek a meghatározóak. 1963-tól használták a Lambertsen-Emerson LARU Mk 20 típust, méghozzá közel két évtizeden át. Azóta is folyamatosan fejlődik a felhasznált technika, a harceljárások, az orvosi háttér, de a haditengerészet híres harci búvárainak elődei még Lambertsen eszközeivel és elvei szerint merültek, ezért emlegetik hát őt "the father of the frogmen", azaz "a békaemberek atyja" néven. Lambertsen professzor a civil életben is elismert kutatóként dolgozott. A halál 93 esztendős korában érte Pennsylvania államban.

[ archive.rubicon-foundation.org , Wikipedia ]