Történetek a búvárkodás hőskorából
A búvárkodásrólSajnos elég szerény a magyar nyelvű búvárirodalom, az újabban megjelenő könyvek pedig elsősorban merülőhely-leírások, tankönyvek. Antikváriumban nézelődve azonban néha sikerülhet ráakadni még egy-két érdekes kiadványra.
ezzel a kezdeti időszakkal foglalkozik. Hass, hasonlóan sok más, később kutatóként, fotósként ismertté vált búvárhoz, először a vadászat kedvéért merült a víz alá. Hamarosan azonban saját tervezésű vízhatlan tokjával a kézben búvárkodott inkább, képeken igyekezve megörökíteni kalandjait. Amiből akadt bőven, többek között a ma már elképzelhetetlenül nagy szervezést igénylő expedíciók nyélbe ütésénél. Igaz, ha már utaztak, akkor igyekeztek hónapokig maradni egy-egy helyen - gondoljunk csak bele, mennyi ismerettel gazdagodhatnánk akár még mi, kedvtelési búvárok is, ha valamelyik távoli országban nem 10-15, hanem mondjuk 120 merülésre lenne lehetőségünk!A könyv leghosszabb része arról az időszakról szól, amikor Hass és barátai a Curacao melletti vizekben merültek szabad tüdővel, naponta több órát a vízben töltve - többek között a kényszerítő körülményeknek köszönhetően fél éven át! Természetesen sokat ír a szerző vadászkalandjaikról, de ha valaki elolvassa, milyen felszereléssel igyekeztek a halakat elejteni, talán egyetért majd velem, amkor azt mondom, elég sportszerű dolog volt ez - ellentétben mondjuk a dinamitos halászattal. A három egyetemista jóbarát, Hans, Jörg és Alfréd víz alatti és feletti kalandjait megörökítő kötetet pedig az utazásokon készült, muzeális értékű felvételek illusztrálják, amelyek szintén a búvárkodás hőskorába adnak bepillantást. Miközben pedig ők a Karib-tenger meleg vizének mélyén kalandoznak, Európában kitör a viágháború...
Magyarországon csak Hass első expedíciói után évekkel kezdődött el a búvárkodás, először szabadtüdővel, majd készülékkel. Az első évtizedekről szól az Ahol a cápa jár, Z. Vincze György könyve. A főállásban sportújságíróként dolgozó szerző már a hatvanas években szerelmese lett a víz alatti világnak, és ebben a kötetben utazásait örökíti meg. A célpont elsősorban az Adria volt, és a mai, szigorított szabályoknak köszönhetően megváltozott helyzetben
mindannyiunk számára érdekes azokról az expedíciókról olvasni, amikor egy csapat búvár hetekre leköltözött egy nyugodt partszakaszra, saját felszereléssel, kompresszorral, csónakkal, és kedvükre kalandoztak. Az az Adria persze sok szempontból más volt. A korai idők kalandos lejutásáért, amikor vonattal(!) vágtak neki az útnak, és persze a korra jellemző módon megnehezített bürokratikus eljárások végigszenvedéséért senki nem irigyli a hőskorszak búvárait. De valamit elvesztettünk, hiába van autópálya, hiába elég csak egy személyit felmutatni a határon, hiába vannak tucatjával búvárbázisok. Talán természetes változás ez, hiszen szabályozni kell a búvárok egyre növekvő táborának tevékenységét, de azért elég sokan vagyunk, akik szívesen kalandoznának saját kedvükre is az Adrián. A könyvben illusztrációként szereplő képek is sokat megmutatnak annak az időszaknak a hangulatából.Z. Vincze György könyvében egyébként számos olyan név feltűnik, amik ma is ismerősen csengenek. A könyvben említett búvárok közül sokakat ismerhetünk, és a klubok közül is több létezik még. Mégis több ez, az évtizedes történetek ellenére, mint nosztalgiázás. Hiszen ma is ugyanúgy éljük meg a tervezgetés időszakát, amikor próbáljuk eldönteni, hova és mikor utazzunk; ma is keresztülhúzhatja a számításainkat egy váratlan esemény; ma is ugyanolyan izgalommal megyünk víz alá egy ismeretlen helyen, kíváncsian arra, mi vár ott ránk. Ebből a szempontból pedig az Ahol a cápa jár (a jelen cikkben taglalt Hans Hass könyvvel együtt) nagyon is könnyen átérezhető módon ad arról képet, mit is jelentett a búvárkodás annak idején egy olyan ember számára, aki éppen olyan szenvedélyesen szeretett merülni, mint napjaink búvárai.
Gonda Rudolf
(átlag: 3.5) könnyű körülmények 
Szolnok
