A görög Cousteau
A búvárkodásrólEgy nálunk kevéssé ismert, ám hazájában híressé vált búvárt mutatunk be írásunkban.
Történetünk főhőse, Alexis Papadopulos gyerekfejjel élte át a Görögországot is megtépázó második világháború viharait, később sok más göröghöz hasonlóan neki is a tenger adta a megélhetést. A fotózást édesapjától tanulta, végül két szenvedélyét összekapcsolva víz alatti filmeket készített. Alexis összesen 8,500 órát töltött a tengerek mélyén négy és fél évtizedes munkássága során, nem csak a görög vizekben nyugvó roncsok után kutatva, hanem a Vörös-tengerben és máshol is merülve. Dolgozott a görög televízió megbízásából számos alkalommal, illetve ciprusi, osztrák, brit és holland munkatársakkal. Csapata tagja volt lánya, Cristina is, aki már egészen fiatalon megtanult búvárkodni, és többek között annak a filmnek a főszereplőjeként látható, amit a nehézbúvár felszerelésben dolgozó szivacshalászok munkáját mutatja be.
Alexis első antik roncsát még 1968-ban fedezte fel. Emlékezetes felvételeket készített egy 36 méteres mélységben található óriási amformezőről, ahol különböző méretű amforák nyugodtak: valószínűleg egészen különleges módon szinte ugyanott süllyedt el több ókori hajó is. Fontos eredménye volt, amikor az 1827-es navarinói csata során elsüllyedt roncsokat talált Pilosznál. A modern Görögország függetlenségért vívott háború sorsdöntő eseménye volt ez az összecsapás a brit-francia-orosz valamint az ottomán-egyiptomi hajóhad között, ami a törökök megsemmesítő vereségével végződött.
A legizgalmasabb lelete viszont az ókor egyik legendás városához fűződött: Helike város időszámításunk előtt pusztult egy földrengés majd egy azt követő szőkőár nyomán. Ezt a várost is gyakran emlegették az Atlantisz-legenda valós elemeit keresők. Alexis hét éven át kutatott, először ott, ahol mások is vizsgálódtak már korábban, de a sikertelenség után úgy érezte, rossz helyen keresi a választ az ókori történelem egyik nagy kérdésére. Végül 1979-ben bukkant rá az emberi kéz által formált kövekre 30-47 méteres mélységben a Korintoszi-öbölben, filmet is készített róluk, de a görög kormányzat valamiért nem érdeklődött a felfedezés iránt. Manapság Helike városának nyomait a helyszín közelében, de már a szárazföldön kutatják, mivel valószínűleg itt van jelentős része egy mára már feltöltődött lagúnában eltemetve.
Alexis Papadopulosz más, a hőskortól merülő búvárokhoz hasonlóan saját szemével figyelhette meg, mi történik a tenger mélyén, a többség szeme számára láthatatlanul. Az emberi tevékenység alig pár évtized alatt képes volt tönkretenni élőhelyeket, és Alexis maga is készített egy ilyen témájú filmet. Az SOS Saronikos című film az 1962-es állapotokat veti össze a két évtizeddel későbbiekkel és elszomorító dolgokra világít rá. A fotózás is megmaradt a görög búvárlegenda fontos szenvedélyének, számos magazinban voltak láthatóak képei. Egy blogban nagyon sok képpel, cikkel, videóval illusztrálva mutatják be sok évtizedes tevékenységét (bár leginkább a görögül beszélők tudnak eligazodni az írásos forrásokon).
GR