Koh Tao-i kalandok
Utazási élmények2/2. oldal
Másnap hajnalban már a belföldi repülőtér várótermében majszoltuk a banánt, amit az utazóknak hatalmas asztalokon tálaltak. Egy óra kényelmes repülés után landoltunk Koh Samui trópusi hangulatú miniatűr repülőterén. A sziget a Sziámi-öbölben fekszik az ország keleti odalán és ez Thaiföld legnagyobb szigete. Az eddig sem rövid utazásunk itt még nem ért véget, egy gyorshajóval, mely méltán rászolgált a nevére, még másfél órás utat tettünk meg végleges úti célunkhoz, a bő húsz négyzetkilométernyi Koh Tao szigetre. Egy igazi trópusi paradicsom látványa bontakozott ki a szemük előtt, ahogy egyre közeledtünk a szigethez. Homokos, sekély tengerpart, kókusz- és banánpálmák mindenütt és a sziget közepén kisebb hegyek, igazi, sűrű dzsungellel. Hamarosan elfoglaltuk fából készült bungalóinkat, elijesztve a falon hűsölő gyíkokat, és a pálmák árnyékában kóstolgattuk a különböző gyümölcsleveket. Még aznap este bejelentkeztünk a búvárbázisra és összeismerkedtünk a svéd merülésvezetőkkel. Következő nap, az első zátony felé hajózva határozottan nemzetközi volt a társaság a hajón: japánok, olaszok, svédek, magyarok, és mindenki izgatottan várta az első merülést. Gondoltam, egy távolabbi merülőhely meglátogatásakor talán még japánul is megtanulhatok. A víz alatt eltöltött első tíz perc után már tudtam, hogy megérte ez a rengeteg utazás, amivel e távoli szigetre jöttünk. A csipkés, sziklás zátonyon szinte mindenütt megtelepedve a rendkívül színes és változatos kemény- és lágykorallok, körülöttük óriási halrajok, de ami igazán szokatlan, hogy percenként láthattunk méternél nagyobb halakat. Legtöbbször óriás fűrészes sügért, napóleon halat, órás barrakudát láttunk, de a harmadik merülési napon végre egészen közelről figyelhettem meg egy cetcápát. Lassú mozgásával, hatalmas szájával, pöttyös mintázatával mindannyiunknak megállította az időt néhány percre. Hazafelé tartva egymás szavába vágva meséltük élményeinket.
A következő napokon néhányszor távolabbi helyeket kerestünk fel. Ilyenkor a hajó két merülésre futott ki. A zátonyok sok esetben üreges, barlangos szerkezetűek voltak, így gyakran kellett lámpát használnunk nappal is. A partról merülve szintén hasonló látványban volt részünk, talán csak a nagy halak hiányoztak. Esténként, sörözés közben igyekeztünk minél többet megtudni vezetőinktől a víz alatti és feletti életről. A sziget körüli népszerű merülőhelyek (Chumphon és South West Pinnacle, Shark Island, Green Rock) némelyikén időnként teknősök, szirtcápák, leopárdcápák is feltűnnek. Pár merülőhelyen erős áramlásra is lehet számítani.Az utolsó három napon motort béreltünk és bejártuk a sziget minden zegét-zugát. Néhány igen meleg helyzetet azért előidéztünk, ugyanis itt angolos a közlekedés, vagyis a balra tarts van érvényben. Azért szerencsére életben maradtunk és így kipróbálhattunk a sziget kis éttermeit, igazi thai specialitásokkal. Aki az erőset, fűszereset szereti, annak biztosan minden ízleni fog. A dzsungelbe többször tettünk kirándulást, mivel ez mindenkit megragadott. Ilyenkor frissen tört kókuszt ettünk, és annak levével oltottuk szomjunkat. Esténként, a tengerparton a langyos homokban ülve azzal viccelődtünk, hogy már hogy unjuk ezeket a giccses naplementéket, de magunkban azt gondoltuk, bárcsak mindig ezt láthatnánk.
Ez a tíz nap Thaiföldön életünk egyik legemlékezetesebb túrája volt, pedig csak az ország egy egészen kis részét ismerhettük meg ilyen rövid idő alatt!
Malmos Attila
Aquanauta Búvárcentrum
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Thaiföld
