Aki elrontotta a szavazást (egyből kiszúrom magam is, hogy nem pontozott, hanem helyezést osztott, de sose lehet tudni), nyugodtan voksoljon még egyszer. Már csak azért is, mert ha benne hagyom az első voksot az eredmények közt, a kedvenc filmjét a legalacsonyabbra pontozza, egy szép kövér egyessel...:)

Garfield akár megsértődik, akár nem, most én egy pici hiányérzettel néztem a két filmet. Az mindenképpen dícsérendő, hogy még egy tengeralattjárós küldetéshez is csatlakozott, pár felvétel erejéig.:) A Hajósorsban megint van néhány remek felvétel, az egész számomra jól összeáll a háborús képektől a víz alattiakig, egyszerűen csak a végét nem értem. Konkrétan a robbanást. Ha már erre az "időzített bomba" effektusra lett kihegyezve, szerintem én egyszerűen csak a ketyegés felhangosítása után pár másodpercet csendet hagytam volna, de egyébként is kicsit váratlanul ért ez a lezárás, számomra a zene olyan "diadalmas" hangulatú, ezeket szokták a "roncsot benépesíti az élővilág" típusú filmekhez választani. És itt meg teljesen más a végkifejlet. Pedig hát mint ahogy mondtam, a képeket szokás szerint szeretem, és nyilván van, aki ezt a szó szoros értelmében bombasztikus lezárást szereti, én sajnáltam az utolsó 15 másodpercet.

A csodálatos mandarin szép kerek kis darab, és megint jó képekkel, ezen nem nagyon lepődök meg, örülök neki. A Wagner viszont... Oly erős zene, és picit elkoptatott is, nekem ez valamelyest "széttolja" a filmet. Van ebben a filmben három réteg, és mind aránylag hangsúlyos, a jó képanyag, az erős zene és a sokat beszélő narrátor. Egyszerűen ezek egységét nem éreztem igazán. Ha már ilyen szélsőségesebb, erősebb zenét választottál, talán jobb lett volna valamilyen szempontból egyedibb narráció- igen, barátom, te magad szerintem jobb lettél volna. A saját filmemnél is írtam, tudom, kínlódás a narráció megoldása a mi eszközeinkkel. De amikor van egy jó képanyagod és hozzá kapcsolódóan jó sztorid, és mellé teszed a Valkűröket, akkor valahol a szöveges résznek is ehhez kellett volna felnőnie. Ez alapvetően nem a narrátorod hibája, hiszen azért hallom, hogy ő igyekszik. De itt nekem van némi hiányérzetem. Más kérdés, hogy ez az a film, amit egyébként zene vagy hangsáv cserével (mert én zene helyett a zörejszinkront is el tudnám képzelni, hiszen a képek jó, a történések elmondva érdekesek, nem kell semmiféle mankó) bármikor, bárhol be lehetne mutatni, és ezért mindenképpen jár a gratuláció.

Tudom, bebuktam pár sört, de hát kritizálni vagyunk itt, vagy nem?:)

Igen, mert úgy voltam vele, addigra már mindenki megnézte mindet, ez inkább csak "emlékeztető", hogy biztosan tudd, arra a filmre szavazol-e, amire...

Jules filmje nekem úgy tetszik, ahogy van, jó arányérzékkel, jó stílusban van az egész, és hiába nincsenek benne nagy manírok, abszolút bejön. Nem akarok semmi okoskodást mondani rá, tetszik és kész. Hanyt nem ismertem, de ez a szinte vegyes roncs és portré film így együtt mutatott nekem egy embert is és egy roncsot is, szóval ez az egész nagyon jó szerintem. (A képanyag a szokásos módon remek, ezt azért hadd tegyem hozzá.)

Na szerintem én itt kerítek sort kis filmelemzésre. A sajátjaimmal kezdem, az egyszerűbb.

A Pillanatnyi zavartalanság egy előre eltervezett dolog volt. Amikor szóba került Taba, és láttam, hogy van ilyen merülési lehetőség, akkor már tudtam, hogy delfinnel szeretnék merülni, és filmezni fogok, és ebből fogok portrét csinálni. Gyakorlatilag minimálisan nyúltam a dolgokhoz, még a képek is szinte teljesen sorrendben jönnek egymás után (tényleg úgy nyitottunk, hogy másfél méteres vízben jött a delfin...), nincs benne semmi különösebb trükk vagy hasonló. Nem tartom igazán különleges vagy érdekes filmnek, hacsak azért nem, mert olyan találkozást rögzít, amire sokan vágynak. Lehetett volna jobb a kamerázás, nem tagadom, és talán vághattam volna máshogy, szóval kicsit sem tartom hibátlannak. Aki számára ez a delfinezés érdekes, az nyilván jobban fogja szeretni a filmet, aki nem, nem... (És ráadásul én szeretem ezt a fajta zenét, talán bossa nova, ez egyéni ízlésficam.)

Az Időfaktor esetében nyilván azzal kellett szembenézzek, hogy nincs más roncsos anyagom, mint ez a roncsmaradványként értelmezhető pár amforás kép. A film érdekessége, hogy az első kockától az utolsóig Krétán készült, ott van ez az autóroncs-temető is, onnan vannak a tengerparti felvételek is, a búvárok, minden. Amikor az autókról forgattam, még nem tudtam, bármire használom-e azokat a képeket majd egyszer. Aztán az amforás képeket nézegetve eszembe jutottak a hírek az ellopott értékes töredékekről, és összekapcsoltam azzal, hogy vajon mi a különbség azok közt a maradványok közt, amiknek az elviteléért jár büntetés, meg azok közt, amiknek az otthagyásáért. Hát, nagyjából erre szerettem volna felfűzni a filmecskét. A narrátorral sokat őrlődtem. Ehhez az én felfogásomban egy "hivatalosabb", iskolázott hang illett volna, ilyen pedig nem volt "kéznél". Egy ideig a feliratok is eszembe jutottak. Végül beugrott, hogy már a C64-en is volt beszédszintetizátor, és arra gondoltam, hátha 25 év alatt fejlődött annyit a technika, hogy a géphang már egész jó. Na szóval fokszy teljesen ráhibázott, ez géphang, ezért nincs normális hanglejtése, ezért nincs benne semmi érzelem, és a technikai okok miatt lett néhol kicsit torz, elnézést érte, így tudtam megoldani. A filmben nagyon sajnálom, hogy nincsenek izgalmasabb képeim az amforákról, másrészt viszont magával az alapötlettel ma sem vagyok elégedetlen. Amikor korai nyers verziót mutattam neki, Jules élt egy javaslattal az átmenteket illetően, amit végülis egy kicsit módosítva oldottam meg, az osztott képekkel. Nem tagadom, OG-Lee filmje is hatással volt rám az ügyes effektezésével, és némi variálás után választottam ezt a megoldást. Erre megint csak azt tudom mondani, hogy biztos van, akinek ez így nem tetszik, képeim adottságához és a szöveghez én ezt odaillőnek érzem. Végülis nekem magamnak is talán az a legnagyobb bajom a filmmel, hogy kicsit száraz, de nem lehet mindig erős poénokkal élni, főleg nem, ha nem is indokolt. (Ja, Dupla barátunk szövegre vágásait se hagyjam ki a rám hatással levő tényezők közül.)

Folytatásban a konkurrencia.:)

Én azt a YouTube verziót linkeltem a címre, ami egyből nagyfelbontáson indul.

Igen, és arra is figyeljetek, hogy más rendszerben szavazunk, nem három helyezettre, hanem pontozással az összes filmre. Azaz lehet mondjuk kiosztani akár mind az öt filmnek ugyanazt a pontszámot.

Pont fordítva, Jules dicséri a Legendet (ami szerintem is jó kell, hogy legyen, hiszen nekem csak Titanom van, és az is nagyszerű).

Mivel mi a baj?:)
Egyébként teljesen szubjektív véleményem alapján számomra az AquaLung reduktor az első számú választás, Mares meg sose jutna eszembe. (Kivéve AquaLungból a Mistral, amit ki nem állhattam...)

Ha most lefordulok a székről, és beverem a fejem, belefér búvárbalesetes témának?...:)

Megjegyzem, épp technikai tanfolyamot tartott a fickó. Jól néztek ki, amikor 3-4 palackkal szöszöltek 15 méteres mélységben. Egyszer szóba került, hogy ki lehetne próbálnom ezt a többpalackos bulit valami sekély helyen, mert állítólag a hétköznapi merülésekben szerzett tapasztalatok ellenére meg tudja tréfálni az embert. Egyébként az sem butaság, ha az ember a legújabb, szokatlan cuccait nem egy rázós merülésen teszteli...

Nem PADI CD volt.:)

Kérdezd Thomast vagy Luciferint.:)

Mondtam én, hogy Dorogra a nagy koponyák járnak. Te ugye még nem voltál?:) Mert ugye: "Ez a fórum az, ami a napi csevegés helyszínéül szolgál. Itt lehet eszmét cserélni akár búvár akár általános, más témában. Egymást ugratni, mindenféle témát megrágni, legyen az búvárkodással kapcsolatos vagy sem.":))))

És mind a ketten sokat tudnak Dorogról is... Felettébb gyanús. Dorogon merülnek az ország nagy koponyái? Nyilván, hiszen én is merültem ott sokat.:)))

Ugyan, alig akad egy pár.:) Magas végzettségű technikai oktatóból is van manapság már szép számmal nálunk, akkor még ez ritkább volt, amikor az említett "nagy találkozás" történt.:) És persze, hogy a párom felnézett rá, neki akkor lehetett vagy 10 merülése. Én simán kioktattam a csávót, hogy engem úgy tanítottak, csak balfékek aggatnak magukra 4-5 palackot egy nyavalyás hatvanashoz.:))))

Szerintem a csúcsminősítésű (már ha egyre gondolunk VasMacskával) valamelyik tech. oktatási rendszer Course Director vagy hasonló minősítő fickója volt. Van még ilyen más rendszerben, nyilván, de abban a rendszerben a kevesek közé tartozott. Szóval nem annyira egyedi, de azért nem is egy hétköznapi búvár.:)

(Pontosítok, már csak egy...)

A 310-es volt. Abból kevesebb van a Sudan Airways-nek- összesen kettő.

Bizony olvasgathatják sokan a DC-t. Én emlékszem, amikor mennyire lelkesen beszéltél kezdőként egy túravezetőről, aki milyen remek utakra beszélt rá. Aztán pár év múlva, sok merülés tapasztalatával már egy kicsit mást gondoltál azokról a korai utakról. Aki kevés helyen fordul meg (mert egyszerűen nincs annyi merülésre) számtalan dologra még nem csak nem is gondul. A DM az isten, hiszen ő a DM. Scott Adams írja azt, hogy ha vitatkozol Einsteinnel a fizikáról, belecsap a nagy Albertbe a villám és kétszer olyan okos lesz, észreveszed a különbséget? Nem, tehát sarkítva ha valaki egy százalékkal többet tud valamiről nálad, akkor a te szemszögödből az majdnem ugyanaz, mintha sokkal-sokkal többet tudna. Egy négy merüléses kezdő egy harminc merülés búvárra is felnéz. Pedig azért lehet, utóbbi "óriási tapasztalata" azért nem jelenti azt, hogy mindenben igaza van.

Ezen a fórumon nem csak harminc merülésesek osztják az észt, nekem is lassan meglesz már az ötven.:) A sok véleménytől pedig szélesedhet bárki látóköre.:)))

Természetesen ez így van. Szóval a merülésvezető dolga kicsit sem könnyű, hiszen vannak dolgok, amikre mindig figyelnie kell, és vannak váratlan helyzetek, amelyekre meg jól kell reagálnia. Ez utóbbi kapcsán volt itt nyilván az eszmecsere, én is inkább csak azért ironizáltam, hogy időnként bármilyen tapasztalattal a háta mögött átélhet olyat a vezető, ami még őt is meglepi.:)

Mindenesetre a jó vezető szerintem attól jó vezető, hogy egyrészt jól képzett: a "kötelező" dolgokkal tisztában van, azokra odafigyel. Másrészt pedig van mögötte számos váratlan helyzet tapasztalata. Ha valaki összesen 80 merüléssel DM-kedik, addigi merült idejébe mondjuk belefért egy-két váratlan eset, de számos olyan viszont nem, amit élesben kellene kezelnie. A tanfolyam jó dolog, csak ugyebár mindig van egy "biztonsági kötél", azaz tudod, hogy ez nem emberéletről szól. Voltam fuldoklóval testközelben, és azt soha nem fogom elfelejteni. Szóval a váratlan szituációban az a kellemetlen, hogy ha 40-en elkapom az idétlen, pánikoló búvárt, akkor miután kontrolláltan elkezdünk emelkedni, nem jelzi, hogy oké, nem kell tovább csinálni, a feladatot jól végrehajtottam, a vizsga sikerült. Ennek a vizsgának csak a felszínen, vagyis inkább a hajón van vége. És közben meg esetleg 4-5 másik búvár, akik szintén az én gondjaimra vannak bízva, érdeklődve figyel, vagy ki tudja mit csinál.

Okoskodásaim mindenesetre nem arról szólnak, hogy a merülésvezetőket tanítsam. Az itteni véleménykülönbségek ellenére azért nem egy ember van itt, akiben teljes mértékben megbíznék, hiába nem pont ugyanazt mondják. Emberileg, búvárilag van bennük egy bizodalmam, számomra ez épp elég, pedig nem látom őket minden nap menteni (szerencsére). Csak azt szeretném, hogy aki azért még az elején van a búvárkarrierjének, legyen bármi is a célja, gondolja át, hogy kiket és milyen viselkedésformákat szeretne példaként követni. Hogy azt nevezi-e "jó" merülésvezetőnek, aki hagyja, csináljon amit akar, vagy aki "korlátokat szab", nyavalyás harminc méteres mélységgel, felszerelésellenőrzéssel meg hasonló túlhaladott dolgokkal.:)

Erről már egész rég megjelent nálunk egy hosszú cikk (kivételesen nem saját írást futtatok), ha megveszed az ezer forintos A csend világa DVD-t, megnézheted magad is...

Egyébként nem csak a videósokat szorítja az idő, lassacskán a havi forduló képküldése is lezárul...

Szerintem én is csak azért felejdkeztem el a mi fiunkról, mert az AIDA honlapján sehol nem szerepel az eredménye. Talán az övét nem a szabadtüdős sportolók hitelesítették, hanem a Blikk és a bűvészek szövetsége.:)

Türelem rózsát... meg videókat terem. Most még meg kell csinálni hozzá a kis szavazólapot is, kipróbáljuk, aztán ha minden rendben (és nem vacakol a gépe senkinek se, ugye, Garf?), akkor jön a nagy összeállítás. Egyenként is lehet nézni a filmeket, egyben viszont szerintem érdekesebb.

Holnap is lesz nap, szóval nyugodtan alhatsz.:) (Sőt, ma már holnap van.)

Igen, ez kétségkívül nekem is eszembe jutott, de mi van, ha a DM béna ugyan, de szeretné jóvátenni a hibáját?:))

Egy tökéletes világban a merülésvezetőnek csak az lenne a dolga, hogy elmondja a merülés előtt, pontosan melyik üregben él a nagy muréna, és hol bukkan fel a cápa.:) Hiszen végzett búvárok vagyunk, vagy mi, mindenki össze tudja szerelni a cuccát, nem felejtünk el semmit, megtanultunk mind kiválóan lebegni, rendesen odafigyelünk minden eligazításon, és kitűnően navigálunk bármilyen ismeretlen merülőhelyen.:)

Félretéve az iróniát, erre a nitroxos dologra az esetleges mélységi mentés aspektusában éppen egy oktató ismerősöm hívta fel a figyelmet, nekem nem biztos, hogy magamtól eszembe jutna. Nyilván ő sem viccből mondta, hogy ilyen helyzetben erre mindig figyel, hiszen teljesen kiszámíthatatlan, mikor kell valaki után leviharzania. De annak fényében, amit Mirci mesélt, amikor a vezető nyugodtan szemlélte a mellénnyel küszködő búvárt akinek a többiek próbáltak segíteni, minden bizonnyal vannak felfogásbeli különbségek.:)

Szerintem egy búvárvezető felkészül rá, hogy adott esetben nagyon éles szituációban mentsen. Én legalábbis feltételezem, hogy bizony fordult már elő, hogy akár ötvenre is lement valakiért, és nem mondta azt 32 méteren, hogy bocs, már így is két méterrel túlléptem a megbeszélt tervet... Ráadásul a búvár nem csak azért mehet mélyebbre, mert felelőtlen. Hanem mert tapasztalatlan, valamitől pánikba esik és nem cselekszik kontrolláltan, netán gond van a felszerelésével, vagy rosszul lesz...

Ma este kigyulladt egy szudáni gép Khartoumban...
http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/7447243.stm

Hát igen, ez bizony így van, nem egy csapat mészáros volt a Calypso legénysége, egyszerűen csak akkor nem nagyon ismertek más módszert a kutatásra. Érdemes régi könyveket olvasni, ahol a cápáktól való beteges félelmet gyakran emlegetik, a manta rémisztően veszélyes vadállat, stb. Amíg nem vizsgálták őket így (is), addig semmit nem lehetett tudni.
Mellesleg Cousteau neve inkább csak hívószó volt az AquaLung mellett, szerintem.

Tényleg, hogy áll a dolog a biztosítónál? Inkább :( ?

Jól élménybeszámolgattok magánban, hm?:) Amúgy Mirci már itt a fórumon is sokat mesélgetett, megtudtuk, hogy például lopási ügybe keveredett.:))))

Esetleg Scubapro Mk2...:)

Hát ezt azért mindenképpen érdemes megcsináltani.
Van idehaza szerviz pár, de az ár az több dologból tevődik össze. Van alap munkadíj vagy óradíj, illetve ha cserélni kell valamit a reduktorban, a gyári javítószettnek is van ára, külön van első lépcsőhöz, második lépcsőhöz, és persze minden reduktornál más és más összegbe kerül.

Bunnyval értek egyet: ha ilyen mély zátonynál nitroxot használ, nem végzi igazán jól a munkáját. De ez csak magánvélemény.

Az én véleményem az, ha ezt a dolgot te tudod, akkor nyilván a bázis vezetőjének is tudnia kell- ő ne lenne vele tisztában, mivel merül és milyen mélyen jár egy merülésvezetője? Az alapvető szabályokat neki kell lefektetnie. Arra persze nála is rákérdezhetsz, hogy mi van a mélymerüléssel, javasolná-e a nitroxot az Elphinstone-nál, hiszen végülis tanulni vagy ott, és a tapasztaltabbtól érdemes kérdezni. Ebben a formában aztán kiderülhet, mi az ő álláspontja, és aztán magadban meg végiggondolhatod, mennyire áll ez párhuzamban a más búvároktól látott-hallott dolgokkal.

Szerintem a minden merülés után édesvízzel öblítve nem sok kárt tehetsz, annál több zsírt nem moshatsz ki belőle, mint amit egy túra tízszer hatvan víz alatt töltött perce alatt kimosol.:) De a sót viszont eltávolítod. Nekem erről azt mesélte egy oktató, akivel egy túrán találkoztunk, hogy a fülben maradt tengervíz, miután elpárolog a fülből, apró sószemcséket hagy maga után. Ezek irritálják a fület, a búvár gyakran vakarja, és ezzel az apró sószemcséket úgy mozgatja, hogy azok pici sebeket hagynak maguk után, ami a károkozók megtelepedéséhez remek utat nyit. Hogy pontosan így van-e azt nem tudom, de én azóta mindig öblítem a fülem.

A minden merülési utáni gyors édesvizes öblítést szoktad-e alkalmazni?

Én mégiscsak javasolnék egy YouTube verziót is...

Nekem is tetszik, ez a rövid részlet így önállóan is megáll a lábán. Talán más címet adtam volna neki így, hogy csak a Rosalie-ról esik szó. És természetesen köszönet érte, hogy te is gazdagítod a programot egy filmmel.:)

Majd mesélek a technikai részről, mert a leírásod kb. stimmel a narrátort illetően. Szegény ember, víz, hasonlók.

Erről eszembe jut az egyik bolondos független filmszemle, ahol a legjobb film meg hasonló díjak miatt a leglelkesebb vetítésre járót is díjazták, ő lett az El Néző. Kissé meglepte a díj, amikor átvette, annyit nyögött a mikrofonba, hogy "köszönöm a szüleimnek..."
Ezen apró kitérő pusztán arra volt jó, hogy közben is lapozgassam a verseny több száz oldalra rúgó szabálykönyvét, illetve precedenseket keressek hasonló esetre. Szerintem keddre végzek az olvasással, és majd akkor közzéteszem a zsűri döntését.:)

Előzetesen mindenkinek azt mondom, hogy nem gond, aztán "kénytelen-kelletlen" kizárlak benneteket.:)

Plusz egy nap?:)

Mivel az enyéimen kívül még egyet sem kaptam, keddre tippelek...

Az enyéimet csak azért dobtam fel idő előtt, hátha valaki még kedvet kap egy expressz-vágásra...:) A többiek nekem küldik a linkeket, és aztán majd lesz szépen egy kis összeállítás.:)

Nem itt lesz közzétéve a mezőny ebben a fórumtémában. Most már tényleg türelem.:)

Nem gondolom, hogy Zooknak nincs igaza, inkább csak elkeserít, hogy nem nagyon van rá mit mondanom. Nekem is vannak olyan, mércét jelentő kedvenceim a nemzetközi sajtóban (elsősorban a Diver), amihez szívesen hasonlítanék. És sajnálom, hogy ezt nem egyszerű elérni, sőt. Azt is tudom, hogy idehaza nincs olyan színes magazin, ami ne ilyen problémával küszködne: vagy az erőforrás hiánya miatt táncol gúzsba kötve, vagy azért, mert egy külföldi magazin cikkeit kell túlnyomórészt lefordítva átvenni, de ez azért nem vigasztal, amikor én saját erőből szeretnék egy igazán jó és olvasmányos weblapot csinálni.
Ettől függetlenül az ilyen szélsőséges cuccokról én magam időnként szoktam olvasni, rácsodálkozok, és úgy vagyok vele, talán mást is érdekel. Ezeket tesztelni úgyis felesleges, szerintem az országban nem nagyon lesz ilyen senkinek. Búvár-Rolex.

Hát, mit is mondjak erre? Ha balesetelemzés van, az a baj, hogy felületesek az infók. Ha rövid beszámoló, akkor az a gond, hogy nincs elemzés. Ha csak kis színes, akkor nincs értelme. Közben meg az ám a helyzet, hogy nem töltjük az év 360 napját merüléssel mindig más és más egzotikus helyeken, új felszereléseket tesztelve, szóval icipici korlátja van annak, hogy milyen cikkek jelennek meg. Elnézést érte. De ígérem, ha találok olyan állást, ami jobban leterhel és nem jut időm cikkezni, szívesen engedem át a lehetőséget bárkinek, aki jobban csinálja... Addig még be kell érnetek az én munkásságommal.