Ez a nagyfiúk játszótere. Tudod, azoké akik szafarira nem gyereket, hanem sört visznek.:)

Hát, én semmi jónak nem vagyok az elrontója.:)

A gyerekes témát tényleg folytassuk az általánosban, úgy látom itt már nem lesz szó kisgyerekek neoprénruhájáról.:)

Természetesen ebben a fordulóban nagyobb lesz a rugalmasság, már csak azért is, mert technikai-tapasztalati okok miatt szerintem eleve kisebb mezőnnyel kell kalkulálni. Bár én most már befejeztem az enyémet, és lehet ezt egyszerűen is megoldani.

Na jó, de te is tudod, ennek több útja van. Az, hogy bepakolni az autóba és leautózni a legközelebbi sekély partra nem pont ugyanaz, mint felszállni a pár hónapos gyerekkel egy egyiptomi szafarihajóra.

Doubilet Kubában fotózgat krokodilokat... Szép kis foglalatosság.:)

Most divatos a kisgyerekes utazás, szó se róla. Nyilván van egy rizikó-faktora, ha épp abba a kisebbségbe tartozik a gyerek, aki nem érzi jól magát a szafarihajón, mert elég nehéz félúton kiszállni.:) Az Adriáról egyszerűbb hazajönni.:)

Hm. Hát, akár el lehet gondolkodni azon, hogy hajóra ne vigyen az ember olyan kicsi gyereket, akihez külön gyerekágy is kell, de én nem értek az ilyesmihez.:)

Csak úgy meglepődtem... Bár láttam már embert, még azokban az időkben amikor nem mérték annyira a poggyászt, aki ólmot vitt magával Egyiptomba. Szóval el tudtam volna képzelni, csak ennél racionálisabb embernek gondoltalak.:)

Hét kiló ólom???

Meglepne? Indonéziában már minden amatőr fotós pygmyt akar fotózni, de gyanítom, nem mindegyik van annak a tudásnak és óvatosságnak a birtokában, hogy ne okozzon semmit kárt...

Válasz egy két éves kérdésre...

Ezt a fantáziádra bízom...

Hogy találtad ki?:) Egy állókép, 20 mp-en át mutatva.:)

Hát, a következő havi videós filmecskén töprengtem egy darabig. De az ötlet mindig nehezebben jön össze, mint a megvalósítás, utóbbival kész voltam egy este alatt...

Köszönöm, kutatkodni is kellett némelyik részhez rendesen, ám szerencsére meglepően érdekes dolgokat találtam. Egyszer szerintem a reduktor-témának is szentelek egy hosszabb cikket.

Különösebben nem vág a földhöz ez a megjegyzés, a cikkben összesen három link van a videós szavazásra, mi elsősorban és mindenekelőtt a cikkeinkben kommunikálunk a dc-n (jéééééééé, tényleg?...), a cikket sokan olvasták, a filmeket is szép számmal látták, de legalábbis jóval többen, mint ahányan szavaztak.

Csatlakozzatok a Búvárok fészbúkos csoporthoz, ott majd beteszem az események közé mindig a szavazásokat.:)

Szebb? Hát, nagyobb halakat egyik helyen sem láttam... A görögöknél is vannak hasonlóságok, lehet csigákat, csillagokat, férgeket, kőhalakat fotózni, akad pár roncs is, és több helyen is vannak szép üregek. Ami biztosan jobb, az az, hogy a déli szigeteken jóval melegebb a víz, ami viszont problémásabb, hogy jól kell megválasztani a bázist, mert pár nagy búvárgyárat csak az intrósok érdekelnek igazán, és mindegy milyen képzettséggel megy oda valaki, mehet a kihalt sekély öblökbe túrni a homokot, maximum külön vezetőt adnak a végzett búvároknak. Na ezek a görög merülések biztosan nem sok élményt adnak.

Közben azért ne feledjük a szavazást se... És még videók is vannak, ugyebár.

Én is megnéztem, milyen repjegyeket lehet szerezni. Laza 400 rugó, de az időtartamot nem mertem nézni...

A kiírók. (Azaz mi.) Igazán így tűnt logikusnak a dolog, hogy mérsékelt égövi tengerekben készült képeket várunk. A Vörös-tenger versenybe sem lehetett édesvízzel nevezni...

Hm. Aki nem utazhat sokat, annak egy adriai hétvége nyáron pont jól jöhet- ott a mérsékelt égöv. A többi meg csak elhatározás kérdése.:)

Tusa? Talán próbáld a Lagoont.

Mindig az, barátom, mindig az...:)

Úgy gondolod, van olyan, amit nem tud elintézni?:)
Egyébként ez nyilván csak döntés kérdése, emlékeim szerint erről a legelején volt már beszélgetés, és akkor maradtunk a jelenlegi rendszer mellett. De kőbe vésve kevés dolog van.

A rendszer sokmindenre képes, de én sem látom jelentőségát 1-2 pontnak, és azt gondolom, bárki tarthatja a saját képét a legjobbnak. Miért ne? Sokkal jobban zavart az, ha valaki kis szabadcsapatokat szervezett a saját támogatására. Persze vannak gyanús dolgok: gondolom, hogy Garfield jó helyezései mindenkinek szemet szúrnak, de ő nagyon, nagyon trükkös.:)

Egy fillért se adj ki érte, míg ki nem próbálhatod néhány túrán!!! Ennek a kockázatát az eladónak kell vállalni.:)

Hát, ha a fickó _megint_ ilyen ügybe keveredik, akkor arra már nem nagyon van mit mondani.:) Az biztos, hogy figyelik, mit csinál. De érteni abszolút nem értek olyan szinten a fotótechnikához, hogy hozzá merjek szólni, ha meg lesz valami konkért, úgyis felhívod rá a figyelmem.

De, kifejezetten látványos. Milán sorozataiban is van pár érdekes kép. A hír-dokumentum fotók viszont nekem most nem voltak annyira érdekesek. (Bár egy jó ideje már amúgy sem nagyon nézegetem a gyász-afganisztán-szegénység szentháromságról szóló fényképeket.)

A sajtófotó-díjas jégmadaras sorozat lenne az?

Ha én is beleszólhatok kívülállóként, szerintem a vimeo/wmv kérdés csak technikai, szerintem a nagy megosztóra feltenni sem rossz, hiszen ott többen látják akár külső nézelődök közül. Maradni kellene mindenkinek amellett, hogy ne nagyon használjon jogdíjas zenét (szerintem ez egy ilyen fél perces snitt esetén nem egy megoldhatatlan probléma). Ami szerintem inkább izgalmas kérdés, az az hogy itt a dc-n belül is legyen olyan feltűnőbb felülete az egész versenynek, ami később egyfajta videotár is lehetne.

És mi van, ha ez csak egy átverés volt, a saját képét már ízekre szedte a kolléga, és a maradék három csak félrevezetés?

Most már én is megkérdem a nyúltól, melyik kép kié. Sose tudhatja az ember, kit szid.:)

Azért tartom szerencsésnek, hogy van egy pörgősre, filmszerűre vágott etűd is, meg vágás nélküli, digitális fotógéppel készített film is, mert az utóbbiak védelmében azt mondanám, a jövőben tényleg korlátozzuk a vágások számát, maximum 4-5-re. Nem lenne jó bárki kedvét elvenni a videoküldéstől azzal, hogy tényleg nagy technikai, archívumbeli különbségek vannak a résztvevők között. Ezzel a korlátozással viszont kicsit kiegyenlítjük az esélyeket. Azt gondolom egyébként is, hogy itt még maga a versenyzés sem úgy értelmezhető, mint a fotóknál, nem annyira technikai kérdés, mint arról szól, ki tudott valami érdekes dolgot elcsípni a víz alatt. (A magam részéről persze a lustatság is szól belőlem, hogy 30 mp-es "játékfilmek" helyett inkább a jó snitteket favorizálnám.) De hát kellett ennyi és ilyenféle film az, hogy ezt így egymás mellé téve láthassuk.

Ahogy én láttam, nagyon sekélyre mennek. (Meg amúgy sem lehet egyszerű megválasztani a helyet, mert konkrétan korallokon gyalogolni kalandos volna.)

Pontosan, ez itt a lényeg. Szerintem egyébként nagyon vacak lenne, ha mostantól minden fotós mellé egy ellenőrt is kellene állítani, mert úgyis lesznek olyanok, akik majd megpróbálnak trükközni.

Hát igen. Ha ügyesen vágok, akkor rövidke delfines merüléses filmet lehet csinálni a Dolphin Reef-en felvett dolgokból, aztán mondhatok róla amit akarok. Manapság könnyű "megszédülni". Persze az az igazság, egyre többen fotóznak, egyre jobb technikával, egyre inkább elcsúsznak az emberek a szélsőségek felé. Bár látványos volt az, ahogy tigriscápa lenyelte a kamerát, azért ennél nagyon tovább már nem kéne menni az etetéseken. (Régebbi felvételeken úgy láttam, hogy a búvárokat tisztes távolságra teszik az etetőktől, most meg már ciki, ha nem jön karnyújtásnyira egy ekkora ragadozó. És szerintem ahogy egyre többen utaznak és merülnek, egyre több már nem olyan rutinos búvár lehet, aki ilyen helyzetben ideges lesz, ami szerintem nem szerencsés.) Szóval egyre nagyobbat és megdöbbentőbbet kellene virítani, de nem tudom, ez jó út-e.

Az egyik régebbi hírünk szerint egy török búvár 135 órán át volt víz alatt, ő egy kisebb tartályban volt végig. (Mondjuk én azt is a különbségek közt tartom számon, hogy az egyik nem rekord kedvéért történt, hanem vizsgálatok kapcsolódtak hozzá. Kicsit túl sok a Guiness-rekord mostanában.)

Hát elvileg többen is túrszárnyalták a "hivatalos" rekordokat időnként, ez most nyilván azért számít annak mert a Guiness hitelesítette. De több kategória is van, tehát nyílt édesvízi, medencés édesvízi, stb, és mindegyiknek más és más a hossza.

Nyilván megvannak a maga veszélyei a dolognak, de hát búvárszemszögből ettől kaland, gondolom én. Megmondom őszintén, annyira nem vonz, videósként meg főleg nem, mert már annyian csináltak erről filmet, jó technikával, jó stábbal meg jó csajokkal.

Remélem bahamai cápaetetős filmet nem akar küldeni, az elég uncsi téma...:) Mostanában a csapból is az folyik.

Kedves uraim, hirtelen jött kezdeményezés volt a 30 mp-es verseny, és még nem alakult ki hozzá a megfelelő infrastruktúra. De ígérem, folyamatosan alakulni fog ez- csak a filmek is jöjjenek!

Ez bizony nagy igazság.

Háááát... Megszületett a döntés:
Csalt az év egyik természetfotósa

Izgalmas dolog ez a belugás merülés...

Akkor én kapom, én jóval korábban olvastam mint ti.:)

Cápa ez is. Tipikusan "Gebedtünk" témába illő, nyilván az emlék miatt igazán kedves, nem a technikai tökéletesség okán választotta a küldő.

Ez az: az elemzés nekem nem egyenlő azzal, hogy nézek a falon egy képet, ami tetszik vagy nem. Hányszor előfordul, hogy valamelyik kép bejön, amit egyébként alaposabban nézve egyáltalán nem gondolok hibátlannak.

Hadd örüljön, hogy fotózásról szóló vitákban merül fel a neve...:)