A tuti dekómódszer
A búvárkodásrólNéha az ember hall legendákat, de amikor maga is szembesül eggyel bizony meglepődik- Búvár Bár sorozatunk folytatódik.
Hét végére jött még pár új vendég, két fiatal cseh búvár személyében, de hogy ne legyen kényelmetlenség senkinek, az első merülést külön végeztük tőlük. A mi srácaink trimixeset akartak merülni, csórikáim egész héten cipelték a hátukon a drága gázzal töltött dupla 12 literes palackot, a merüléseket meg az oldal stage-ekből csinálták, én persze ezen jót kuncogtam. De végre eljött a napja, hogy kiszívják azt a száz eurónyi gázocskát, egyet merülnek de az hosszú és mély lesz, scoterekkel, állat. Így is lett, kihajóztunk, merültük ki mit tervezett, tényleg állat volt, beérkezve a mólón már várt a cseh brigád és vitték is a hajót váltásban. Délutánra a trimix tekik nem jöttek, ilyen merülésből napi egy az egészséges, így aztán a hajó beérkezése után nem sokkal ismét kifutott, de vegyes csapattal.Egyébként tudjátok, miért jó tekis búvárokkal merülni? A palackban mindig marad néhány tíz bár trimix. Mi van a trimixben? Hélium. Mire jó a hélium? Hát mélyet merülni! - rossz válasz. Énekelni! Sajnos kamera nem volt kéznél, így megörökítetlen maradt a 130 kilós tech búvár, amint 3 éves kislányhangon dalokat ad elő!
No vissza a hajóra, rajta két cseh versenyző és három magyar. Északi sporttársainknak nem sok felszíni idő jutott, de hát mi is toltunk már úgy két mélyet, hogy 1 óra felszín volt közte - igaz megfelelő fenék- és külön dekógázzal, és nekik azért több jutott, szerintem 2-2.5 óra minimum. Hajóút, öltözés, mi hárman vízbe, a srácok még töketlenkedtek, amúgy is párban merültünk, más gázokkal, szóval nem várjuk be őket.
Szondázzuk az aljzatot erősen, régi varsák, pici teraszok, 35-ön egy angolna sandít egy üregben. Örülünk, nézegetjük, örülünk, nézegetjük végül Tenner Úr merülőtárs jelez, tán induljunk felfele, kezdi unni. Tőőőőlem! De látom, két külföldi sporttárs épp sunnyog irányunkba, na mondom ezt azért csak megmutatom nekik is, integetek lámpámmal, mutatom nekik az üreget, mostmár ők örülnek, nézegetik.
Elköszönök, elindulunk felfelé, váltok 50-esre amint lehet, simán nodecós merülés, de azért lassan emelkedünk. Utolsó merülés, meg amúgy is hová sietni, toljuk csak ki a nitrogént okosan, a túlzott biztonság ártani nem árt. Eseménytelen és nem túl látványos emelkedés után 6 méteren a megbeszéltek szerint merülőtárs rámapplikálja a scootert. Tiszták vagyunk, sekély a víz, robogjak vele bátran - ilyen búvárverdát még úgysem teszteltem!
Kisgáz, nagygáz, megy ez, simán irányítom, Punnyadt épp felfele menne a videó kamerájával, de látva őrültködésem nekiáll filmezni, én meg megyek pár kört a kamerának. Tenner Úr magához int, feltekeri a "hangerőt", na végre, valami sebesség! Cika ide, cika oda, közben látom, két cseh kolléga megjelenik körünkben a hajó alatt. Cika, robog, farol, cseh barátaink kötélen lógnak. Cika-cika, a mindenit ez mekkora! Tépek vissza, intek merülőtársnak, gyere utánam, ezt nézd: egy hatalmas nagy dög tengeri pók araszol a fenéken.
Egyikünk se látott még ilyen élőben, hogy most nincs nálam a fényképezőm! Mindegy, Tenner úr mutatja, potyázna egyet, elmarja a lábszáram, scooter kettőnket is elbírja, visszahúzom a hajóhoz. Cseh barátaink kötélen. Cika, cika, végül 20 perces őrültködés után látom kolléga már unja a banánt, meg is értem, mutatom, vége, köszi a járgányt (ezúton is!), jó móka volt, de most már menjünk fel. Cseh barátaink nagyon ragaszkodnak a kötélhez, mi a saját segédkötelünkre szépen felakasztjuk a víz alatt a stage palackot, scootert, majd felhúzzuk fentről. Kimászunk, meséljük a tengeri pókot, scootert, egyszer csak a két versenyző is mászik fel a vízből. Penge, vége a dekónak, mehetünk haza. Húznánk fel a kötelet, de rohan ám az egyik, és integet ne, ne! Mi a gond, tán csak kivehetjük a motyónkat?! De ne, ne mert... rajta van a komputere és még dekózik. MIT CSINÁL A MICSODA?
Hát volt még egy kis dekó, de már fázott, ezért kijött, és a kötélre rakta a komputerét hogy ne tiltson le, de már csak 3 perc sem volt, mindjárt húzhatjuk. Ez nem normális. Mindegy, várunk pár percet végül felhúzzuk, mert sötétedik erősen, és még van egy hosszú hajóút előttünk. Elpakolunk, kiülünk a hajó orrába, hallom, valami csiripel. Srác kezében a komputer, kijelzőjén: ERR. Ez barátom nem három perc volt, mert a Suunto ha már csak 3 perc dekója van az embernek emlékeim szerint átvált kötelező megállóból biztonságira, és ha azt nem ülöd le, hanem feljössz csak megjegyzést teszt. Ez meg ERR azaz error, tehát az a 3 perc eldobott dekó bezony több volt. Srác láthatólag zavartan vigyorog, most mit mondjak erre, mi csak csóváljuk a fejünket. Dekó gázom sem maradt, hogy szipákolja legalább azt, így járt. Másnap még találkoztunk, éltek mindketten, úgyhogy nagy bajuk nem lett.
Régebben hallottam olyan sztorit, hogy kötélen hagyták a komputert dekózni, a búvár meg felment, de nem hittem, hogy ez valós történet és épeszű ember ilyent csinál. Pedig de. Mert fázott. Hideg víz, ismételt merülés rövid felszíni idővel, és kihagyja a megállót? Noooormális, Margit? Egyébként pedig a bázison a 32-es nitrox felár nélkül volt, mégis gyanítom levegővel nyomták. Drága az a fránya nitrox tanfolyam, felesleges a továbbképzés, vagy tökös búvár levegővel merül? Végülis fiatalok, megúszták.
De lehet hogy csak nem lett nagyobb bajuk, az a buborék meg csak ül és beágyaz magának. Aztán pár év múlva beköszön: szevasz haver, én vagyok a trombózis, hová kívánod agyérbe vagy lábba?
Magam ismerek két búvárt, akik mindent a komputer szerint csináltak, mégis két napig a hurghadai dekókamrában vendégeskedtek. ők meg eldobták a dekót, mert fáztak. Orosz rulett.
-Sz.K.-
(átlag: 4.7) átlagos nehézségű 
Thaiföld
