Búvár Bár: Átmerültünk 2009-be
Utazási élményekMerülési naplónak: Krk sziget, Peltastis hajóroncs, 24 perc, 24,3 méter. Dátum: 2008. dec 31. - 2009. jan 1. Megjegyzés: leírhatatlan, de úgysem felejtem el soha.
Hogy hogy is történt mindez? Megpróbálom elmesélni...
A Buborék szilveszteri merülőcsapatával (Szarka Géza, Völgyes Ádám, Vass Péter, valamint a helyi csapattagok, Karleto és Ivica) már egy héttel előtte elkezdtük figyelni az időjárás előrejelzést, mert tudtuk, erős szélben túl veszélyes lenne a merülés, s nem fut ki a hajó a siloi búvárbázisról a roncshoz. A héten egyetlen napot, a 31-ét jelezte a meteorológia szélcsendesnek. S ez így is maradt: gyönyörű, kellemes 7 fokos "meleg" és szélcsend volt napközben. Mikor az égiek jelezték, ezen a nap további részében sem fognak -a néhány fok hőmérsékletcsökkenéstől eltekintve- változtatni, a csapat este negyed 11-kor felkerekedett, s "Isten ments, hogy valami pont most itthon maradjon!" felkiáltással a felszerelések legalább háromszoros leellenőrzése után, elindult Krk városából Siloba. Mikor megérkeztünk, a siloi Neptun búvárbázison már javában forgott a nyárson az újévi malac, s a helyi búvárcsapat is lelkesen készülődött a nagy merüléshez. A merülésvezetők, Robert és Sandro tervet kovácsoltak, s tudatták velünk, hogy fél 12-kor fut ki a hajó, addigra mindenki beöltözve s minden felszerelésével együtt legyen a fedélzeten. Időközben megérkezett a helyi TV is, ennek eredményekén Robert még egy videokamerával és egy fényképezőgéppel is el lett látva. A briefinget Sandro a hajón, menet közben tartotta meg. A merülési terv szerint a hajó kikötésére mindenkinek ugrásra késznek kellett lennie. És természetesen abban is megállapodtunk, hogy a "pezsgőzés" a víz alatt csak jelképes lesz, mindenki csak belekóstol, s az igazi italozás majd a merülés után kezdődik. Először került vízbe a Neptun 6 fős csapata, természetesen merülőpárokat alkotva, majd utána következtünk mi, Buborékosok. Vízbeérkezést követően, páronkénti kötél menti süllyedés után a roncs kapitányi fülkéjének tetején volt a találkozó. A merülést és a tervezett találkozót nehezítette, hogy nagyon rossz, alig 1 méteres volt a látótávolság, és sokan is voltunk. Mire Gézával odaértünk, Robert már javában filmezte, ahogy Sandro a pezsgőt bontotta. Kicsit félrehúzódva és kellő helyet hagyva az attrakciónak várakoztunk, amíg egyszer csak megérkezett hozzánk a fejre állított pezsgősüveg. Most a beszámolómnak ennél a pontjánál őszintén be kell, hogy valljam, amikor fentebb úgy jellemeztem a szilveszteremet, hogy a Peltastison "pezsgőztem", na az azért egy kicsit nagyképűség volt, mert amit én ott a mélyben a pezsgős üveggel pezsgőzés címén műveltem, az jóindulattal is legfejjebb gyenge próbálkozásnak nevezhető. Nem tartom valószínűnek ugyanis, hogy sós pezsgő volt az üvegben... márpedig amit én ott ittam, abban tutira több volt a sós víz, mint a pezsgő...
Ám természetesen mindez a víz alatti "pezsgőzés" élvezeti értékéből egy csöppet sem vont le számomra, igenis büszkén indultam tovább Gézával egy kicsit körülnézni, megtekinteni az éjjeli Peltastis lenyűgöző, színes élővilágát. Ha a búvárkodásnak nem lenne egy nélkülözhetetlen feltétele a reduktor a szájban, biztosan tátva maradt volna a szám a csodálkozástól: aznap éjjel nemcsak búvárokból, de rákokból, kőhalakból is csúcsforgalom volt a fedélzeten. Az árbóc menti emelkedés közben és a biztonsági megállónál is alaposan meg kellett néznem, hol kapaszkodom meg, nehogy egy kőhalba nyúljak.
A merülőpárok biztonsággal és fegyelmezetten emelkedtek a felszínre. A hajón a kapitány és a fedélzeten várakozók Boldog Új Évet! felkiáltással fogadtak bennünket, s mi is puszival, öleléssel köszöntöttük egymást (már akivel erre a víz alatt még nem volt lehetőség). Sandro és Robert riportot adtak a tévéseknek, s kinyíltak újabb üveg pezsgők is az újév ünneplésére.
Így utólag már elárulhatom, hogy egy kicsit azért izgultam a merülés előtt, hiszen sosem merültem még éjszaka hajóroncson és ilyen mélységben. Nem is beszélve az extrém élmény adta izgalomról. Bár ez utóbbival valószínűleg nem csak én voltam így. Szerintem aznap éjjel senki sem fázott a 11 fokos vízben (talán még az a két cseh búvár sem, akik vizes ruhában merültek). Azt hiszem, társaim nevében is mondhatom, hogy egy fantasztikus, életre szóló szilveszteri élménnyel lettünk gazdagabbak. Én biztos vagyok benne, hogy akárhányszor járok majd a Peltastison, mindig meg fogok emlékezni erről a jeles merülésről. Megtisztelő számomra, hogy részt vehettem rajta. Köszönet érte merülőtársamnak, Szarka Gézának, a Buborék csapatának, a Neptun Búvárbázisnak, no és persze a Peltastisnak.
Mészáros Fanni
Buborék
(átlag: 5) könnyű körülmények 
Budapest
