Az utazás varázsa
Utazási élmények1/3. oldal
A tavalyi év sem múlt el sztorik nélkül- lássuk, mi maradt meg és mi sarkallt további gondolatokra.
![](/pic/egyeb/igazi_buvarverda.jpg)
Pontosabban azt használjuk, ami végső megoldásként maradt, mert a beígért nagy kombi csak ígéret maradt- az indulás előtt két nappal lett belőle tárgy helyett fogalom. Azt gondolom, mind másként reagálunk egy ilyen helyzetre. Lehet pánikba esni, lehet elkezdeni kétségbeesetten szervezni, netán bontani egy sört- ha van valami járgány, négyen cipőskanállal beférünk a búvárcuccal, fogkefét már vehetek kinn is magamnak. Az indulás reggelén Bunny és én töprengve álltunk a szedán Toyota Avensis nyitott csomagtere előtt. Kikerült pár apróság, ami feleslegesnek ítéltetett, és a mi cuccainkat is erősen szelektáltuk, így maradt itthon például a videós szett, vagy szép mennyiségű ennivaló. Persze megtehettük volna, hogy a kaját visszük és Bunny jött volna utánunk busszal-vonattal-gyalog, de utóbbi inkább a nem áhított fogyókúrára szavazott. Azt gondolom, nem volt rossz teljesítmény két hétre való cuccot, búvárfelszerelést, mindenféle egyéb okos apróságot elrejteni úgy, hogy még a mi alapvető komfortunk sem veszett el. Zavaró tényezőnek csak az látszott, hogy ezt a bepakolós mutatványt még három alkalommal kellett eljátszani.
Öröm az ürömben: az autó bírta a terhet és nem is fogyasztott sokat. Az elhúzódó pakolás miatt már erősen délutánra hajló időben érkeztünk Pagra, ahol a vendéglátónknak csak távolról integethettünk: váratlan delfinlátogatók érkeztek az öbölbe, hozzájuk mentek ki motorcsónakkal. Jozef érezte, fáradtság ide vagy oda, ezek a delfinek azért még a mi kedvünket is meghozzák egy kis hajókirándulásra, így aztán percekkel később már mi is leállított motorral néztük a 10-20 méterre felbukkanó uszonyokat. Így kell stílusosan megérkezni az Adriára- nem a csomagokról szól a nyaralás, vagy mi. A következő pakolás már könnyebben ment, aztán Razanjban nem delfinek tették emlékezetessé a napokat, hanem a fejedelmi ebédek és vacsorák. Én tudom, alantas ösztönök dolgoznak bennem, amikor a búvárélmények helyett arról beszélek, mi került a tányérra, de tucatnyi adriai túra után nekem ezernyi más dolog is okozhat örömet a víz alatti kalandokon túl. A tengertől karnyújtásnyira levő szállásunk pedig Pagon is, Razanjban is megadta az esélyt a tengeri naplemente kiélvezésére. Giccses, elkoptatott dolog ez, ott helyben mégis mindig megteszi a hatását, hiszen kéznél van a nagy sós víz, a vörösbe hajló nap és az alkoholtartalmú üdítő is, ezt a kombinációt itthon is meg tudnám szokni.
![](/pic/egyeb/adriai_naplemente.jpg)
Krk szigeten aztán Géza barátunk sztorijai gondolkodtattak el ismét arról, mi mindent vállal fel az ember a búvárkodásért. Pár évtized alatt mindenkinek gyűlnek a történetei, csak aztán van, aki ezeket igazán jó stílusban tudja előadni. Nos, élmény-, sisa- és italdús estéket éltünk meg, napközben pedig úgy merültük az Adriát, ahogy az szerintem a legjobb: sekélyen nézelődve, keresgélve az apróságok után. Találtunk is jó sokat. Este a szokásos "szárazföldi merülés" során nem csak a múlt került a szóba, hanem a közeljövő is, ugyanis másnapra esőt, erős szelet ígért a meteorológia. Ha megbízunk Géza egyéb tanácsaiban, elhisszük neki ezt is- reggel újból, ezúttal az utolsó alkalommal pakoltunk az Avensisbe. Olyan gyorsan végeztünk, hogy a szemerkélő eső esélyt sem kapott az eláztatásunkra. Mire hazaértünk, itthon már úgy esett, hogy nem tudtuk megvalósítani a tervünket, az autót lefotózni a köré rakott számtalan csomaggal. Sebaj; bizonyára van, aki elhiszi nekem így is, hogy igazat mondok. Talán majd húsz év múlva még viccesebb lesz a történet. Akkoriban persze onnan indítjuk majd, hogy amikor elindítottuk a divecenter.hu-t, még puszta kézzel csiszoltuk és illesztettük egymáshoz a biteket, és egy-egy adriai túra kedvéért saját magunk hegesztettük össze az autót. Sőt, még halakat is láttunk a tengerben- de ez talán már túl utópisztikus lesz és nem is fogja elhinni senki...
Az írás a következő lapon folytatódik!