valahogy el kellett tüntetni azt a (vas)macskát onnan a végéről:)

:-) azért hajnali fél kettőig mégiscsak azt néztük. És most hajrá szavazás!

Na, hogy ne legyen olyan fakó az a képeslap:-)
Ami meg a kedvességet illeti, ez lehet a sziget klímájának köszönhető.Hmmm ez a kommuna nem is rossz ötlet, kár, hogy előbb nem szóltál, nekünk meg nem jutott eszünkbe. No, majd legközelebb, de ekkor majd már a szervezésnél figyelembe vesszük, és  kommuna-képes utitárs keresést végzünk:-))))

Magam, es tarsaim neveben is (bar kulon felhatalmazasom nincsen ra) szeretettel kuldom udvozletem Gran Canaria-rol. A mai merulesunk tobb mint szuperul sikeredett, ket olyan maximalis halboseges helyet merultunk meg, hogy en meg ennyi halat egyutt nem is lattam. Vannak kepek, majd otthon jol meg is mutigatom. Halfalak, barracuda orjarattal kiserve... szoval super. Holnap meglatgoatjuk a mantakat. Remelem ok is tudnak rola, es varnak bennunket.

Hát akkor, mesélj...!:-)

Na most én nem igazán értem... persze a hiba nyílván az készülékemben van, de akkor is szeretném, ha elmagyaráznád nekem: mi vérzett a füledben? Ha nem repedt be, vagy át a dobhártyád, honnan vérzett a füled 1-2 percig? a külső hallójáratból? de onnan hogy? a nyomás illetve vákum miatt átvérzett a bőrszövet? Azon túl, hogy ne merülj két napig, mit mondott a doki, mit látott a füledben? Csupa kérdés vagyok...

Ha fordult már veled elő valaha, hogy újraolvastál egy könyvet, és ezen új alkalommal egészen mást mondott neked a könyv, akkor tudod, mi várhat rád újranézve ezeket a filmeket. Lesznek olyan részek, amiken fel fogsz sikítani, hogy igen, erre emlékszem- én így voltam a keszon kamrás résszel, amikor a homár halászás után az egyik búvárt bedugták órákra a  túlnyomásos csőbe, a többiek pedig ezalatt megsütötték és megették az összes homárt, és nem kapott belőle az, aki mindezt élete kockáztatásával felhozta: ez annak idején is bántotta gyermeki igazságérzetemet, és most se volt ez másként. Talán mert kajában nem ismerek tréfátazóta sem:-) -és lesznek olyan részekl amikre azt mondod majd, hogy úristen, ilyet nem lehet csinálni! De új élményeket mindenképpen kapsz.

Amikor annak idején  először bemutatta ezeket a filmeket a Magyar Televízió, akkor tátott szájjal néztük, és  Nagyalföld közepén vágyakozva gondoltunk a tengerre. ( na jó, ez persze elég régen volt, akkor még nem volt lehetőség arra, hogy csomagoljunk össze és irány a tenger....) aztán immár valami "régi ösztönzés" hatására búvárrá váltan, ismét megnézve a filmet, megdöbbentő az emlék és a mostani szemmel megnézett film különbözősége. Bunny írt is erről egy cikket. (Ha esetleg nem olvastad volna annaik idején.) Persze Cousteau katona volt, a katonai gondolkodás minden ismérvével.

De jó is fényképezős búvár társa lenni! A társam csak a fotóapparátus keresőjén nézi a víz alatti világot. Az én dolgom ilyenkor nem felverni az aljzatot, nem elhajtani az amúgy is fürge halakat, nem belelógni a képbe,nem zavarni, nem megelőzni a társat, nem lemaradni, lehetőleg kéznél lenni, ha elfogyna a levegője, hogy ne kelljen keresgélnie, csak a " levágom a fejem, gyere ölelj át" jelre azonnal ott teremni, sárga reduktort gondosan beigazítani a szájába, hogy a fotózást minden zökkenő nélkül folytathassa, de addig is leginkább láthatatlan maradni. Tehát egy ilyen alkalommal, Piran parti sekélyes vizeiben már a félidős forduló után jobb vállra vett parti sziklás résszel, bogarászunk kifelé. A szokásos világítós neon pöttyös hasú betűs sügér megcsodálása után, fejem felemelve látom ám társam halad a hatalmas, 8 méteres látótávolság külső pereme felé... Indulok én is, két nagyobb uszony csapás, és ott leszek ... Hííha, mi a fene, rám esett egy szikla és nem vettem észre? Mi nyom lefelé ? Csak úgy passzíroz bele a sziklás mederbe! No, tegyünk egy kis levegőt a mellényembe! Atyavilág, mintha egy víziló ülne a hátamon, nyakában egy elefánttal- aki persze, már az ormánya segítségével a felszínről veszi a levegőt. Ki hülyéskedik velem? Próbálom a fejem forgatni, hogy lássak egy kicsit a hátam mögé, próbálok fordulni, na még egy kis levegőt a mellényembe, de senkit nem látok, a helyzet meg egyre rosszabb. Már ott tartok, hogy mozdulni se nagyon tudok, ez a valami feszesen, mereven tart. Rudooooolf segíts!!! Valamivel zajt kéne ütni, mert rám se bagózik, csak azt a hülye fényképező gépet bizgeréli! És úszik előre rendületlenül. Már nem is látom, eltűnt, itt hagyott. Levegőm még van 70 bar, de a pontos mélységet se tudom, így gőzöm sincs meddig lesz elég a levegőm, és már látom magam vízbefúlt búvárként, mint helyi partközelei nevezetességet, amit felár ellenében mutogatnak majd a szlovének. Valamivel zajt kéne csapni. Nincs semmi nálam. Egy kővel talán a tankomat meg tudnám kongatni, de persze erre eszembe jut, hogy na ja, ha tudnék mozdulni, fordulni, elérni a palackomat valamivel. Hopppá! Jó nagy zajt tudok csapni az oktopuszból kisüvítő levegővel! Na ezt majd jól meghallja, és jön megmenteni engem! Na keressük csak gyorsan meg, hova is tettem? Itt jön a sárga cső, ennek végén lesz. Na gyere ide szépen hadd nyomjalak meg, mert már fáj a hátam a nyomástól. Mondom gyere ide! Vagy úgy, szóval beakadtál valahová. Szóval beakadtál!!! És te tartasz foga??!!! Majd én kiszabadítalak. Na, még egy rántás, és azzal a lendülettel, a feszesre fújt mellényem már röpít is felfelé..... Hogy is? Levegőt kifújniiiiii..... meg a mellényből azonnal kiengedni seggszelepen mindet! Puff érkezés az aljzatra hasmánt. Szikla legördült a hátamról, apró levegővel a mellényben már újra lebegek, leporolom magam és hogy is volt, bal vállról a part, vagy jobb vállról? Na mindegy kicsit még elleszek itt egy helyben, két lassú levegővétel és aztán ha semmi, szép lassan felemelkedek, és szétnézek mit látok odafent. Mire ezt végiggondoltam, persze már gyors csapásokkal érkezett a szemrehányó tekintetű párom, aki megmutatta a kivezető utat. Másnap hazafelé jövet az olasz szlovén határon bevásároltunk néhány felszerelés rögzítő karabínert, meg egy mélységmérőt, csak hogy ne gondoljam azt 6 méteren, hogy a 70 bar levegőm nem sokáig lesz elég. Mindez történt kb. 20 merüléses búvár koromban, és innentől kezdve fokozottan ügyeltem arra, hogy semmi ne lógjon rólam, ami beakadhatna bárhova is.

Erről jut eszembe! Amikor én még nem búvárkodtam, így természettől fogva kézénél lévő búvártársként nem jöhettem szóba, akkor amikor életem párja búvárkodni akart, akkor egy, az osztrák neten működő honlapon üzemelő búvártárs kereső. Így esett meg, hogy a szépséges osztrák tó partján ott várt bennünket az előre megbeszélt időpontban az osztrák merülőtárs, akivel szépen leegyeztették a hétvégi merülést a neten. Nem lehetne itt a dc-n is üzemeltetni valami hasonló merülő-társ-közvetítőt?:-)

Buksi cirógatásra jelentekezz!:-)))

És megint itt vagyunk a merülőtárs problémakörénél... ahogy én láttam eddig, a nem egymáshoz tartozó, ismeretlen búvárokat a dm osztja be párba. nem sok válogatni valót hagyva ezzel az egyénnek. Ahogy én láttam, ilyenkor az "alkalmi párocskáknak" van kb. öt perce merülés előtt,  az ismerkedésre, merthogy a beosztás a breefing után szokott következni. Ilyenkor egy gyors mosolyon, bemutatkozáson és kézfogáson túl nem szokotott idejük jutni másra. Ha beöltözve a társellenőrzést meg tudják ejteni, az már jó. Mondom, ahogy én láttam eddig. Szerencsémre, nekem állandó pár jutott:-)
Egyszer a Ras Mohamed nemzeti parkban, amikor még nem voltam búvár, a dm azt mondta, hogy ameddig ők merülnek,mi sznorizhatunk a felszínen, és egy jó darabig őket is látni fogjuk, mert  azonos útvonalon indulunk. Volt egy német fickó, aki szintén sznorizni jött, így tehát mi együt voltunk. Megbeszéltük, hogy csak semmi önállóskodás, maradjunk mindig egymás közelében, és egyeztettünk, hogy egyikünk sem marathoni úszó, úgyhogy csak lassan... Akkor kezdett gyanús lenni, amiko a kapitány a lelkünkre kötögette, hogy de amint fáradunk, azonnal szóljunk neki, és jön értünk, és hogy maradjunk a korallpart közelében, de ne ússzunk be a zátony fölé, és egyáltalán nagyon vigyázzunk. Megállapodtunk, hogy ha bajunk van, akkor az uszonyunkkal integetünk nekik. Nem tudtam én mire vélni, hogy mire ez a nagy felkésztés, hiszen rendben van, hogy itt vagyunk a nyílt tengeren, de itt ez a zátony, ha bármi van, akkor nyílván felkapaszkodunk rá, és annyi, majd jönnek értünk. Lelkére kötöttem a kapitánynak, hogy nem ám itthagyni  bennünket, mielőtt elindul hazafelé, valami fontosat akarok neki mondani, és feltétlenül beszélnünk kell. És figyeljen ám ránk, míg mi a vízben leszünk. A vízben megbeszéltük a némettel, hogy na akkor hogy is hívják a hajónkat, meg hogy is néz ki, amire fel kell kapaszkodni, nehogy már máshova másszunk ki. Röhögcséltünk ezen egy kicsinységet, mire azt vettük észre, hogy a hajónk beindítja a motort, és kövér gázzal megfordul, és elmegy.  No, elég döbbent képet vághattunk, és kezdtük megérteni, hogy miért is mondta a kapitány, hogy csak integessünk, és majd jön értünk... Szóval elment a lekötő helyre, csak a búvárokat tette vízre a zátony szélén. És mostmár valóban ott voltunk kettesben a  nyílt tengeren, ameddig szem ellát, rajtunk kívül senki a vízben. Na jó a maszkokat felvéve, azért a víz alatt elég nagy volt a forgalom halban és búvárban egyaránt. Nézelődtünk derekasan, haladtunk is a zátony mentén, meg voltunk győződve, hogy milyen frankón úszunk, milyen jó tempósan, mígnem egy szempillantás alatt azt vettük észre, hogy hopp, hova lett a zátony, mit keresünk mi kint a nyílt vízen, ahol nem is látjuk a tenger alját se?  Egy igen takaros, ámde erőteljes áramlás kapott el bennünket, és kispört a zátony  mellől. Bizony nagyon el kellett kezdenünk teperni, hogy kicsit is visszafelé menjünk, aztén persze megintcsak pontosan elkezdtük érteni a kapitányt, amikoris ugye azt mondta, hogy ha baj van, csak szóljunk, azonnaj jön értünk.... Látom, hogy a fickó nem akarja elsőnek mondani, hogy vége, befejeztük, hát mondtam én. Megkönnyebbült mosollyal lekapta a fél uszonyát, és vadul integettünk a kapitánynak. Aki jött is, ahogy ígérte, ámde  ahhoz hogy felszedjen bennünket,  bizony áramlás ellen kellett volna ismét csak úsznunk, az meg lehetetlennek bizonyult, - vagy csak mi vagyunk ennyire nudlik, gondoltam én- úgyhogy kicsapták a mentőövet, és szépen behúztak bennünket. Nem kis megkönnyebbülést okozott, hogy a búvárokat is így szedték össze, miután a kötélen lobogtak szépen sorban, mentőövre várva:-)

Mindezt csak kis laza sztorinak szántam ide, aminek a tanulsága annyi, (mint a kedvenc alapviccemnek:  szivem,  nekem higgy, ne a szemednek... )hogy higyjünk nyugodtan a kapitánynak, ne a szemünknek.

Nézd, ott fenn az oldal felső részén, látod:kereső Beírod, amit szeretnél megtalálni, és kiadja neked. (Térképről nem tudok egyébként, ami a búvárbázisokat direktebe jelöli.)

wow, milyen képek!?!... A filmeket majd este nézem meg, mert most mégiscsak dolgoznék....:-)

Khmm-khmm.... búvárbiztosítás. Mintha erre kötnénk. És el kell olvasni az apró betűs részt is. Vagy fel kell hívni a biztosítási központot, ahol a nap 24 órájában ott van a dekos orvos, aki meg tudja mondani mit kell ilyenkor csinálni. A DAN- nál, meg a magyar Gyöngyhalásznál is. ( már ha jól emlékszem a nevére, pedig nekem is ilyen van!) És itt náluk van azonnali elérhetőségben a magyarul beszélő búvárorvos, aki még talán sose mondta azt, hogy most nem  érek rá, és a telefonja is mindig be van kapcsolva!

Most nekem meg az jutott eszembe, hogy mégiscsak lenne valami haszna, ha az emberek emlékezetükbe idéznék a jó öreg táblázatot, és annak tartalmát, meg használatát. Már csak, hogy a nitrogén szervezetből való kiürülésének mikéntjét lássák. Persze, a c omputerrel való merülés kizárólagossága mellett.
DE: a Shine-ék computere nem mutatta nekik a repülésig földközelben eltöltendő idő hosszát? Nem hiszem...
A mi merülési gyakorlatunk a  legutolsó és a sorozat egyre  sekélyebb "levezető" leginkább parti sekélyben való merülés utáni 48 órás földközeli várakozás utáni repülés.
Mi még a magas hegyi kirándulásokat is a merülés elkezdése előtti napon tesszük meg, a repülős érkezés után nem sokkal. ( pl. a Teidére  is a merülések megkezdése előtt autóztunk fel), és a nyaralás folyamán végig  figyelemmel kísérjük  a térképen bejelölt magasságokat is a kirándulásaink alkalmával, és jórészt maradunk a tengerszinten.

Aki nagyon ráér: BBC Prime: Amazon Abyss  Az Amazonasban búvárkodnak éppen... MOST.

Legkedvesebb merüléseim között előkelő helyen tartom számon azt a lanzarottei parti merülést, amit ketten abszolváltunk, lassan nézelődve, kb, 20 nm területet végibóklászva, töb mint 60 perces merülésen. Ráértem végre odakönyökölni a szikla peremre, és megvárni, amíg a halak kíváncsian odajönnek  megnézni, hogy ki a fene is vagyok én, és mit is akarok itt ezzel a zajos buborékfelhővel. Mint a kiskutyákkal lehetett velük játszani is.Mondtam is, hogy én mindig ilyen merülést szeretnék. Soha többet nem akarok  nagy sziklákat körbe körbe úszkálni áramlással szemben. De ez a kisszék! ez még nekem se jutott eszembe!...:-))))

történt ez olyankor, amikor egy ilyen prominens celeb, éppen arról mesélt, hogy milyen volt, amikor az open water_driver_ tanfolyamot végezte. és nem, nem elszólás volt, mert többször elhangzott a szájából.

A fiúk szokták mondani, amikor egy plejmét lányka nyilatkozik, -én meg  hüledezek, hogy miket mond,- hogy: hülye vagy? nem azt figyeljük, amit mond! :-)

Nem hiszem, csak most a megfázásos tünetes vírus kóricál, és beleköt mindenkibe. És mivel tegnap még semmi baja nem volt, (hisz kacsasteak pácolásához készülődött)  -legalábbis itt a fórumon nem panaszkodott, és nem kötözködött feltűnően :-)  továbbá, mivel búvár, ezért minden komolyabb betegség fogalmilag kizárt, és mert rajtaütés szerűen lett beteg, ez meg a nyári takony vírus sajátja, tehát azt gondoltam, ez a baja.  Ezzel küszködött a múlt heten a környezetem mindkét férfi tagja, mint kiderült, a lányom is, na én meg ezen a héten voltam ily szerencsés. Ez a fajta betegség meg annyira sz.r közérzetet prudukál, hogy az ember az élő fába is beleköt. Röviden: így jutottam erre a következtetésre.  Egy bizots, nem, tőlem kapta. Közös betegségünk csak a krónikus merüléshiányos állapot lehet. ez meg nem ragályos:-)( már hogy ne legyek absz. off:-)

"...ami nem gyanús, az a gyanús, ami gyanús, az nem gyanús...":-)

Akkor most fogsz szavazni?:-))
Egyébként kb. három napig fogsz arra gondolni, hogy jobb lenne meghalni, mint így élni, aztán rohamosan jobban leszel.  Csak addig csínján a közelben lévők egrecíroztatásával, mert lehet, hogy hiába akarsz három nap múlva élni....
Én már vagy két napja  elhiszem, hogy életben fogok maradni.

A T. Főszerkesztó úr ma még kb. estig net mentes vidéken van, de esetefelé bizonyára pótolja az elmúlt 24 órás kimaradást. :-)

:-)  neeem, dehogy...  majd jövök 11 után:-)))
DUPLA: érdekes ez a vidék diszkirmináció... ( persze én is vidéki vagyok, aki a hét egy részét kénytelen  a székesfővárosban tölteni:-)  de pl. volt olyan búvárboltos, aki azt mondta, hogy kénytelen megszüntetni a vidéki a boltját, mert ugyan bemegy az érdeklődő, megnézni, hogy ott mi van, de azt mondja, majd felmegy Pestre és ott veszi meg. Hiába mondta neki a boltos, hogy de az is az én boltom, ott is ugyanez van egyanennyiért...

Hmm. én akkor félre lettem vezetve... Hogy mik vannak, milyenek, mekkorák , és hogy kell vigyázni...?!

Egy szó mint száz, köszönöm a szép képeket. Mostmár akkor elnézegetem ezeket, mert mégiscsak kiprovokáltam, hogy ilyen képeket is lássak tőled:-))))

Akkor még ott van a lehetőséged, hogy a helyszínen bérelj magadnak cuccot.
Ennyi erővel az is előfordulhat, hogy te ülsz ott a dugóban  egy kocsiban, a teljes búvárfelszereléseddel, és látod felszállni a gépedet. És akkor mégcsak  a sznorizás esélye is elmúlt.:-)  
(mondd, kávéztál már? :-))))
Egyébiránt a reptérre menet épeszű autós (taxis) mellőzi a gyorsforgalmi utat, sokkal gyorsabb és biztosabb lehet a mellette futó régi út, vagy más nem beálló rejtekutak használata. Na meg a boltból másfelé gyorsabb is kijutni a reptérre, nem pedig a gyorsforgalmi felé kerülni.(asszem legalábbis)

pl: ez?

Jól van, van aki figyel:-)  De én mintha már láttam volna valahol - sajna csak képen- több színűt is.

Szerintem érdemes lenne, akinek van egy kis ideje, kimenni és megnézni.

Mondjuk, mi szerettünk böngészve nézelődni már a régi divex-ben is,ami az Árpád híd budai hídfőjének lejárata után az első épülettömbben volt, és  amikor meg kiköltöztek Békásmegyerre, akkor ott nekünk majdnem helyben is volt,  és akkor is csak az idősb hölgy eladó zord modora volt, az ami kicsit rettentett bennünket, dehát a búvárkodás egyébként sem a gyávák sportja...
Most ez a búvár áruház,- persze azzal együtt, hogy semmi köze a régi divex-hez- szuper, jól van kialakítva, sok- sok árú van benne,mégsem zsúfolt, kényelmesen lehet benne jönni-menni, nézelődni, a személyzet fiatalokból áll, akik bármely percben rendelkezésedre állnak, ha valamelyik cuccal kapcsolatosan bármi kérdésed van. Van az áruházhoz  rendes méretű parkoló, ami fontos, mert a búvárok általában úgyis autóval járnak. ( jó nagy autóval, hogy beleférjen néhány személy komplett felszerelése:-)
Arról már nem is beszélek, hogy amikor az ember egy ilyen áruházban nézelődik, rögtön akadni fog néhány olyan feltétlen és múlhatatlanul fontosés elengedhetetetlen kis kütyü, ami nélkül nem élet az élet, és az ember meglepheti vele saját magát, vagy meglephetik vele szintén ott nézelődő szerettei. Én pl. így kaptam egy spirál zsinóros karabíneres felszerelés tartót,( na ebből ismerjetek rá a holmira):-) tipikusan fényképezőgép rögzítésére használandóan, amire már régen szemet vetettem.

-:) a másik érdekelt fél letiltotta a történet közlését:-)))

Könyörögve kérem, valaki tenne már fel végre egy klasszikus, szép piros-fekete libbenős spanyol-táncost... még van öt és háromnegyed óra...
Ez az album is spanyol táncos nélkül marad? brühü-hü....

bocs, de konkretice már a hajón történt ez a dolog, már kint voltam a vízből. :-)
   Ezt a történetet pedig csak azér írtam le, mert ez is olyan történés, ami szót érdemel a búvárkodással kapcsolataban, és mert szerencsére  a halálos kimenetelű baleset ritka. De ha az ember figyelmesen olvassa az ilyen balesetekről szóló tudósításokat, ( azt hiszem a Diver magazinban szoktak lenni ilyen tudósítások) akkor nagyon sok komoly kimenetelű baleset indul úgy, hogy pl. kikapcsolódott az uszony pántja a búvárnak, csak aztán még jöttek egyéb más szerencsétlen események,  sőt ezek láncolatai, ami aztán a súlyos kimenetelhez vezettek.
    Az is egy banális dolog, ha valaki pl. úgy úgrik a vízbe, hogy nincs kinyitva a palackja csapja. Vagy  a part menti szikláknál úgy esik el a vízben, hogy a lába fennakad a sziklánál, és csak épp a feje kerül víz alá, a reduktort meg még nem vette a szájába.

Hipra: azóta lecseréltem, illetve állandó és megbízható társamtól kaptam egy szuper acél rugós pántot.

analog-dialog: nahááát....hogy veled is mik történnek!:-) ( Off:mi van a kutyussal? a törzskönyvből nem derült ki, higy ki volt az a jótét lélek, aki megajándékozott vele?)

Történeteink mindannyiónknak vannak... Ha ezt mesélősen akarjátok hallani, akkor nosza, én szivesen kezdem.
Ide azt hiszem minden beletartozhat, kezdve onnan, hogy egy merülés után  egy gyökérkezelt fogam minden szívfájdalom nélkül derékba tört- aminek aztán az lett a következménye, hogy súlyos tízezrekért  kellett kivésni  kevéssé kellemetesnek átélt, ámde kényelmes fogorvosi székben, mintegy három órán át tartó, fúrás faragással töltött idő alatt. Mint később kiderült, ez is búvárbaleset, mert a fogban lejátszódó nyomásváltozás hatására döntött úgy a fogam, hogy ketté válik.
Aztán, szafarizás ideje alatt utolsóként tartózkodva a fedélzeten, egy váratlan hullám hatására elcsúsztam a decken, aqmi ugyna nem járt lábtöréssel, de az uszonyom pántja kikapcslolódott, és kis szerelésre volt szükségem búvártársamtól, hogy el ne hagyjam az uszonyomat, szinte észrevétlenül.  ez is búvárbaleset, ennek is lehetett volna olyan következménye, mely nagyobb bajhoz vezet.   és még folytatahatnám, de most nincs több időm....

Ezt lazán megelőzhetted volna, ha nem késedelmeskedsz itt az utolsó pillanatra hagyva a képfeltöltést, és akkor a gyanú árnyéka sem vetődhetne rád ő nagy effendi:-)

Ez a nagyobb hajó mit csinál ott a háttérben? Nekem úgy tűnik, mintha készülne elsüllyedni... Persze lehet hogy rosszul látom. Valami bővebbet írnál erről a képről?

Néhány képet innen  a Pensacola alatti részről, ha szabadna kérni. ( mert mint tudjuk: Pensacola, a név kötelez:-)

Hans Hass könyvei elég szép eligazítást nyújtanak ebben a témakörben. Meg persze a búvárkodás és víz alatti fényképezés hőskorából is. A könyvek kis szerencsével antikvár oldalakon megtalálhatóak és megrendelhetőek.

...ezért aztán az itthon is kapható tengeri sóból az ember készít magának tenger víz koncentrációjú oldatot, amit szájöblögetésre és orcseppentésre is lehet hatékonyan használni. Na jó, ha nem bírod a sós vizet a szájadban, akkor arra teljesen megfelel az ásványvíz is.  Allergiás időszakban egyébként ajánlom, hogy hazaérkezés után, a kézmosási rituálét egészítsd ki egy szájöblítéssel, meg egy orröblítéssel is. ( ez utóbbira nagyon alkalmas készülék egy kiürült orrsprays flakon.)

és micsoda kép! kössétek fel a nemzeti lobogóst,  a harmadik hely a szavazati listámon még üres:-)

És ott kell lenni, ahol ilyen témák szépen szembeúsznak veled. Mondtam én már, hogy a világ végén kéne lennünk... a jobbik, másik végén:-)

pedig én most egy pill. erejéig irígylem a malacot... ő tengerben, mi meg itt a szárazon...:-(

előörs: szept.1-12  
derékhad:szept.2-12
rövidített változat: szept.2-9.
:-)

Szombat -vasárnap?:-)))   hiiha.... és én hol voltam éppen, hogy mindezt nem láttam?

hozod a sisát is?:-)

Bocs a link nem teljesen jó. írjátok be a keresőbe a 13/1998 KTM rendeletet, és akkor alul megjelenik a link, és rákattintva megnyílik a jogszabály szövege.

Én nem véletlenül kérdeztem az általános fórumban a március 8. utáni barlangi merülési tapasztalatról a nagyérdeműt, ugyanis módosították a 13/1998.(V.6.) KTM r. kiegészítve azt 17/A-D §-kal, ami a barlangi búvárkodás feltételeit tartalmazza. A rendelet 5.számú mellékletének A és B pontja pedig tartalmazza a magyarországi látogatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető barlangokat.
1. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén:  Baradla Rövid-Alsóbarlang első zárt (4. számú) szifonja (gyakorisági korlátozás nélkül)  2. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén:  Szalajka-forrásbarlang (legfeljebb 5x2 fő/nap)  3. Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén:  Molnár János-barlang (legfeljebb 10 fő/nap)  Rácz-fürdői-forrásbarlang (legfeljebb 3 fő/hét)  4. Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság működési területén:  Halász Árpád-barlang (legfeljebb 2x2 fő/nap)  Hévízi-forrásbarlang (legfeljebb 10 fő/nap)  Tapolcai Kórház-barlang (legfeljebb 4 fő/nap)  Tapolcai-tavasbarlang (legfeljebb 20 fő/nap)  5. Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén:  Abaligeti-barlang (legfeljebb 3x3 fő/nap
 
 
itt: megtaláljátok magát a jogszabályt.
 

Merült mostanában valaki hazai barlangban?Ha igen és ha vannak korábbi barlangi merülési tapasztalatai elmesélhetné, hogy a gyakorlatban mi változott március 8. óta?

akkor lehetne azt kérni, hogy tegyétek fel külön valahová a submarine-s nyerős képeket,balra,  meg mellé jobbra a szavazással nyert képeket? Csak az egyszerűség és áttekinthetőság kedvéért.

na látod?! Így kezdődik a vita. Ilyenkor szokta mondani a-d, hogy te csak ne érts velem egyet! :-)