Ez ugyan nem egészen igaz. Belejátszik egy kicsit az általános ügyesség, mentális állapot, ész, erő, stb.
Van, aki a "vízbe született". Volt a csapatunkban már olyan (szőke csaj!!!), akinek a 12. merülésén nem mondtam volna meg, hogy kezdő, ha nem tudom.
Ja, és amikor valaki mindenre odafigyel kezdőként, akkor az - rutin nélkül - egy darabig nem is merülhet igazán jól (vagy jót). Épp azért, mert még mindenre figyelnie kell.

Kb reggel 7-kor pilóta dugott egy egyest és kövér gázzal kihajóztunk. Fast bout (kb 2,5 óra) Miközben méretes hullámok dobálják a teknöt,bent reggeli brif,pisi kaki stb.Fedélzeten hátul szerelés Palackmérés mivel Eant kértünk.36-ost rendeltünk,de kaptun 26-28-38.STB no sebaj mindenki beállítja a sajáthoz az okost.Sok buvár egymás hegyén hátán.A melettem készülödö nem Magyar emberke Hát nem volt semmi:Szétdobál letapos.Az az igazi jó búvártárs. Összerelés ok majd nemsokára közli a GÁJD ( tököm se tudja helyes e így)Kezdjünk öltözni,mert nagy lessz a tumultus.Felöltöztük,és kb 25-35 percet toporogtunk az x kg cumóban mire megált a hajó és bemehettünk a dézsába.No mikor megvolt mindenki tipli a roncshoz.egész pontosan 23,8m.Mivel volt a csapatban 1-2 nagyobb fogyasztó,Így a merülés 30 Perc lett.Szóval az egész egy rohanás.(siess hamar ++)Mindez 80 Eu.Ez számomra nem volt több mint csirkék a kopaszóban ahol a db számit.Persze lehet bennem van a hiba mert szertek nyugodtan készülödnyi ( no azért menetközben megdugni nemlehet) mert a kapkodásnak nincs értelme.Mindegy 10 perc ide vagy oda roncs megvár.

Na szemeket nagyra elmesélem ezt a hojós kalandot.

Dehogynem, ez könnyű kérdés. Azért van a computer, hogy használjuk. Ha azt mondja, 3m / 1 perc, betartjuk, hiába mutogat felfelé a DM. (persze, ha valamilyen vészhelyzet van, az más tészta) Ha utána pampog a fedélzeten, kedvesen megkérdezzük  mennyiért VÁSÁROLTA a DM kártyáját , esetleg anyukája felől is érdeklődünk... :-)  
Egy 23m / 25 perces merülés után nyugodtan vissza lehet  menni a computert "gauge" módba kapcsolva (ha tudja) és a merülést előre megtervezve.

1értek seshat. ha EGYÉBKÉNT minden oky, akkor nem vág le dekóra egy kedvetelési búvárt a computere, ott valszínűleg sáros a DM - persze nem feltétlenül. én annak idején pont ezért küzdöttem meg vele a víz alatt, mert úgy gondoltam, hogy ha már elcseszte, akkor az a minimum, hogy nem vasalnak be miatta Safagában a lombikba. ja, és persze nem egyedül dekóztam ám.

Jólvan azóta én is máskép látom a sztorit. Én lassan divemaster leszek a párom 350 merült divemaster volt már többször merültünk eggyüt,most se lett volna gond.Pl Merülési szabélyok betart roncsba menjen be a rosseb az lett volna csak a feladat,megtalálni a saját kötelet visszafelé.De akkor meg a többi huszon ember várt volna ránk.És lehet,hogy az arab úgy döntött volna,hogy a 3.merülés elmarad(sharkyolanda)Mert mintha nemlenne mindeggy a hajonak 5-re-vagy 6-ra ér vissza Sharmba.

vegülis csak egy percröl van szo.... es ez könnyübuvarkodas...
de
a) a buddy megvarhatja amig letelik a biztonsagos felszini idö, es mennek kesöbb (ha olyan vegzettsegük, tapasztalatuk van hogy nem kell guide).
b) oxigen?
c) kiszamol, hogy milyen melyre mehet adott idöpontban?

nem tudom, Salem-nel magyaraztak, hogy ne menjünk mar, mert sok a kezdö, es 30 meteren van, nekem nem baj, mentünk 12-15 meteren, onnan is latni mindent, husz percet, felig megkerültük es feljöttünk. több, mint a semmi :-)  

kss.ptr:
"Ápr egyipt volt nagy élmény (merülésvezetö)Thistlegormnál.Sajna elég zilált csapat volt 23m-en 18 perc után komplett merülés=25 perc,fordultunk,de sebaj.Kötélen araszolás felfelé computerem közölte 3m 1 perc.Megáltam,maj visszafordul értem a mervezetö,maj mutatja nembaj kifelé.Eredmény.Benemtartott pihenő suunto ajándék 3 szög=hosszab felszini pihi.Választhattam 2.merülés kihagy,vagy komputer beszigorít,vagy komputernélkül vissza. Te mit tennél??"

Hát ez nem könnyű kérdés. A Thistlegorm elég drága túra, az ember egy perc miatt nem szívesen hagy ki egy második merülést. Komputer nélkül? Nehéz mélyre süllyedni, elvileg megoldható lenne, de... Kedvtelési búvárként nem könnyű választ adni rá. Persze okoskodni én is tudok, hogy csak a biztonság, de a lelkem mélyén tudom, hogy ezt nem így éli meg a búvár. (Nekem egyszer volt hasonló.)

Szia laci75!

Nincs ebben semmi extra. :)

Két féle kezdő van. Az egyik komolyan veszi magát és sokkal jobban merül, mint mi x merüléssel a hátunk mögött. Egyszerűen azért, mert ilyenkor még mindenre és mindenkire figyel, koncentrál. Ez jó. A másik öngyilkos jelölt. Hamar kiderül melyik csoportból kapsz párt. Az utóbbival nem merülök.  Ennyi.... :)

Szia

Kékbálna

Szia Laci! Üdvözöllek a DC-n és köszönöm, hogy leírtad a véleményed! :)

Sziasztok.
Még nem jártam itt ezen a fórumon épp most regisztráltam be magam.
Thomasbuvarékkal most voltam Egyiptomban Északi roncsszafarin és ő mondta, hogy nézzem meg ezt az oldalt nagyon sok jó dolgot találok rajta.
Tomit és Atit én nem ismertem ezelött a túra elött csak telefonon beszéltünk és egyeztettünk dolgokat. A túrán az egyik áltakuk képzett OVD-s tanítványuk 5 merüléssel a háta mögött nekivágott a roncsszafarinak. Gondoltam bátor srác, nekem eszembe sem jutott volna ilyesmi az elején / 6. merülésem Hévíz az üreg / ! Az első nap még együtt merültünk de másnap Tmiék nitroxra váltottak és így kétfelé szakadt a csapat OVD-s fiú hozzánk került.
először a merülésvezetőnk maga mellé vette a srácot, hogy szemelött tarthassa.
Egy pár merülés után kiderült viszont, hogy van kösztünk egy haladó búvár jó pár merüléssel a háta mögött és a merülőtárs fogalmát nem ismeri. Figyelmeztettük egy párszor, hogy együtt mentünk le együtt is kell feljönnünk és nem hadjuk el egymást. Hát ő sza...t erre nagyívben.
Merülésvezetőnk úgy döntött, hogy különc gyerek vele menjen és ő majd szemmel tartja a Tomiék tanítványa pedig az Én társam lesz. Be is voltam szarva egy kicsit mivel jómagam sem büszkélkedem 100-nál több merüléssel, de egy kis büszkeség is volt bennem, hogy rám merték bízni. Az új társammal az első merülésünk elött megbeszéltünk mindent és megkértem ne hadjon el sehol alám na merüljön csak a balomon melletem egy karnyújtásnyira. Lemerültünk 3m-en OK.
és irány aroncs, az egyik szemem a srácon volt úgy figyeltem mint csinál és , hogy,hogy megy neki? Nem kellet keresnem amit megbeszéltünk úgy is volt olyan közel volt,hogy letudtam szinte olvasni akopjúterét. Felértünk és gratuláltam neki milyen ügyesen merül és,hogy én kezdő koromban mennyit hibáztam és milyen ő milyen ügyes. Azthiszem a dícsérő szavak beáltak onnantól kezdve figyelte minden mozdulatom és próbált utánozni. Nagyon kellemesen csalódtam a srácban és igazán jókat merültünk együtt. Mindezt azért írtam le,hogy néha a kezdő búvárok között is van jó búvár és az öregek között is akad rossz.
Tominak és Atillának csak gratulálni tudok ifjú tanítványukhoz látszik rajta a mesterek odafigyelése és lelkiismeretes munkája. Valószínűleg ővele megtanították a határokat és nem akar mélységi rekordokat döntögetni a búvárkodást egy kicsit más szemmel látja és nem csak néz ő már lent lát is! Tomiéknak így utólag is nagyon köszönöm a túrát ilyen jól még nem érezetem magam mint az utóbbin és azthiszem még merülünk együtt!!!!

A válaszom az amúgy teljesen jogos kérdésedre: Azért, mert le akart menni, sőt ragaszkodott hozzá (saját elmondása szerint, már mindent tudott a búvárkodásról)!!! Most már nem akar! Ha akkor nem viszem le, talán még most is akarna!... :)
Számos alkalommal viszek le oda hozzá hasonló Titánokat és - mint azt már korábban írtam - kivétel nélkül mindegyikük visszacsippantott az arcából és újra elérte a föld a lábukat... :)

Az első merüléseimet én is kézenfogva tettem meg, hálás is vagyok a mentoromnak. Sőt, Valakivel is kézen fogtuk egymást az első merüléseinél. De az megint más, amikor rálőcsölnek az emberre valakit. Ez nyilván náam nem fenyeget, ahhoz túl kicsi vagyok, túl világos hajú, és túl bociszemű, hogy egy kezdőt rám merjenek bízni :)

Lefilmezném.
A partról...

Gondold meg! Milyen jó bejegyzés lenne itt egy "hogy hozzunk ki jégkockává fagyott búvárt a vízből?" sztori.:)

Látod, a mai nap se múlik el  új tudás nélkül:-)

...én most vacsorára és tiszta vasalt ruhára gondoltam. :-P

Ellenben megtudtam, hogy pasiként hogyan juthatok női vontatóhoz... :-D

A valamihez jó erőben kell tartani a pasit, tehát ha kell, vontatom én....;-P

Nem ugrok. Egészen konkrétan.
De várlak benneteket utána forraltborral, meleg pokróccal.

Amúgy meg merültem én 9 fokos Adriában. De manapság nincs kedvem hozzá. Tudod jól, amikor ti 7mm + csuklyában nyomtátok, én 5-ösben kalap nélkül, tehát nem fázós vagyok, hanem noormális...... és utálom a hideg vizet.
(A pisi-kaki szex is biztos nagy buli, de az sem vonz.)

Áramvonalasan?!
Vagy egyszerűen csak jelezni a pasidnak, hogyha akar még valamit ebben az életben, akkor jobban teszi, ha vontat?! ;-P

legyszives nagy V-vel azt a Valakit :) danx

Most, hogy mondod: tényleg volt áramlás! látod ezt már el is felejtettem.  
Tudod: csak a Pufin lekvár, és a mindent lebíró akarat.
Persze az én oktatóm annak idején elmondta a titkot, hogy kell áramlás ellen úszni.:)

Nem ugrasz le velünk a Grüner See-hez? Majd kiderülne, mennyire vagy kemény legény és hogy megéri-e ilyen hideg vízbe menni.:)
Egyébként épp tegnap említettem Valakinek, hogy mennyire emlékezetes élményem volt az egyik első ilyen mély édesvízi merülésem. Nem volt túl sok merülésem, valami osztrák sráccal mentünk az Attersee-be. Felszín kb. 19 fok, aztán 30-on meg vagy 8. Hát megrázó élmény volt...

De mi a francnak viszel le valakit 30 méterre, roncshoz, mikor látod, hogy pánikhatáron van? Miért nem rugod ki a vízból, aki nem tud maszkot üríteni?

És minek belemenni a 7 fokos vízbe?   :-))  

Emléxem arra az esetre.
A sarkon egyszercsak szembejött az Amazonas (legalábbis úgy áramlott). Én mutattam a csapatomnak, hogy jó hely ez itt a szélárnyékban, maradjunk, majd a zodi bevisz. A csoportunk vizilabdás vezetője mutatta, úszunk hajóra. Mutattam, hogy nem. Aztán, hogy nem legyen vita, kiengedtem az oktopuszon a levegőt közel 50 barra (akkor már nem lehet visszamenni  :-) ), és leültem a fenékre áramlás ellen kínlódó búvárokat nézni. Na akkor húzott el mellettünk többek közt az Vasmacsek-ElChe duó. Mindenki feladta útközben, csak ők nem. Félreértésből. Persze olyan áramvonallal, mint az övüké, könnyű ár ellen is...

Valóban, pontatlanul fogalmaztam: időnként megkérdezni, kérdés esetén visszakérdezni.

Minket meg úgy, hogy megkérdezni kell időnként, nem visszakérdezni, de a lényeg végül is hasonló:) ( kivéve ha valakiben kialakul a rutin, hogy sosem kérdez előre, csak visszakérdez, ha megkérdezik:)) )

Az a baj, hogy bizonyos személyiségtipusok a víz alatt sem nyerők, ugyanúgy, ahogy a víz felett sem. És az ember merülésnél sem tudja levetkőzni az alapvető habitusát. Az apa-fia páros látványos lehetett..... Mindenesetre ez az apa mindenkinek rémálom lehet merülőtársként. Ráadásul a tapasztalat valamit segíthet rajta, de biztonságos társ sose lesz. A 200. merülése után is lesznek vele problémák, csak akkor más jellegűek. Annyi remény lehet, hogy nem az elkötelezett szenvedély hajtja őt merülni, hanem valamilyen más szempont, így előbb-utóbb ráun és választ más divatos tevékenységet. :)

Minket pl úgy oktattak, hogy levegőt visszakérdezni.
De ezen túlmenően is praktikus dolog. Legalább tudja az ember kalkulálni, hogy mennyi levegőt szerezhet az oktatójától...

de aki ilyen barom az a fiat is otthagyna meg lehet nem is segitene... mint a Guardian-ban az elejen a fazon, aki letapossa a feleseget meg lenyomja a viz ala hogy öt mentsek elöször...

en egy Szergej-jel merültem aki gunyosan elöadta nekem hogy "nem taposok korallt, mert annyi tapasztalatom mar van" (neopren nelkül akart menni), meg "elegge tapasztalt buvar vagyok ahhoz, hogy ne kelljen merülesi naplot vezetnem" es "annyira tapasztalt vagyok hogy mar elphinstone-nal is merültem" es majd ö delutan is jön mert neki egy merüles nem eleg/nap.
ezt ugy 5 percenkent vmi hasonlo mondat
70 merülese volt.
...mondom oke ehhez kepest raesett az összes korallra, meg kezzel maszott fel ami felett at kellett volna lebegnie, tipikus, ötpercenkent eluszik a faszba, hangjelzesre nem reagal, utanamegyek, eluszik, utanamegyek, mutatom, erre eszak, elindul nyugatra... stb aztan irtam neki egy üzit hogy ne haragudjon de most mar vegkepp fogalmam sincs hol vagyunk...minden iranyban ugyanolyan korallok, nap pont felettünk,  
:-D basszus tenyleg nem volt... hat le is izzadt kicsit de azert legyintgetett hogy "aaa semmi baj"

jo az orientaciot tudom, h merre kell kimenni, az eleg...hat nem is jött vissza delutan...

És az se baj, ha, valaki hajlandó megfogni a kezdő búvár kezét, hogy valahogy véletlenül le ne essen a mélységbe:-))) Nekem volt szerencsém az első merüléseimet kézenfogva megtenni. Persze se komputerem, se mélységmérőm, se mellényem, se reduktorom, se ruhám  nem volt saját,  csak egy csizmám  és egy maszkom volt. Meg egy párom, aki befektetett az első merüléseimbe, hogy fogta a kezem, hogy elhigyjem, megy ez nekem egyedül is. Így aztán elég korán rájöttem, hogy megy. De még később is, ha ha egy víz alatti szirtről kellett lemerülni  egy fal mellett, még sokáig nyújtotta a kezét, hogy ne essek le:)

A ti merülésszámotokkal ez már nem is annyira kérdéses.:) Ez a dolog nyilván azért merül, merülhet fel problémaként, mert míg amerikaias képzést kap a többség, ahol azért leginkább fizetett turistamerülésre készítenek fel, nálunk a tavakban, és pár évvel ezelőttig az Adrián lazán önálló búvárcsapatként funkcionál két kedvtelési búvár. No, én visszaemlékszem olyan korai merülésemre, amikor 10 alatti merülésszámmal, hasonló "tudású" társsal merültem, és a tó sekélysége meg a szerencse járult ahhoz hozzá, hogy semmi baj nem lett. Mai eszemmel azt mondom, bár lett volna ott egy Thomasbuvar, aki azt mondja, ti ketten együtt inkább ne, menjetek egy tapasztaltabb búvárral... Az jó megoldás, ha az első tapasztalatokat olyan túrákon szerzi az ember (már a vizsga után), ahol egy ismerős csapattal, felügyelet alatt merül.

Hát nem tudom, ha már rászánnám magam, hogy 7 fokos vízben merüljek (amire eleve elég kevés az esély), nem lennék boldog, ha az lenne a legfőbb gondom, hogy túlélje a merülőpárom a merülést, és rohangálhatnék utána az oktopusszal, meg hozhatnám a lámpáját stb. Engem eddig nem szedtek szét még a jól bevált páromtól, nem is vágyok ilyen élményekre.

Ennek sok oka van. Végülis ez Hegyeshalom, nem Palau, szóval be lehet áldozni egy merülést, de gyanítom, maradt is annyi levegőjük, hogy visszamenjenek. Másrészt ha a búvár esetleg komolyabb végzettségre is gondol, nem árt az ilyen jellegű tapasztalatszerzés...:)

Hát ez király! Ezért vannak tele temetők magabiztos sofőrökkel. :(

Anyu-apu párban. Szintén Hegyeshalom. Van nekik 8-10 merülésük és AOWD kártyájuk. Most szerezték a Horvátoknál egy magyar oktatónál. (Ki volt az a barom, aki kiadta!...) A friss kártya felett látványosan összevesznek azon, hogy ha a búvár emelkedni akar, akkor nyomni kell vagy engedni kell a levegőt a mellénybe(ből)!!!... :(
Jelzem nekik, hogy nem merülhetnek együtt. Asszonyka megsértődik, bejelenti, hogy nem merül. Fellélegzek.
Apu az én párom. A neki mérethelyes M-es helyett van neki egy XL-es mellénye. Azt mondja, ha telenyomja levegővel, még így is szorít! :(
Lemerülünk. Maszkja telibe párás, nem is tudom hogyan lát ki belőle. Nem bírom rávenni a páramentesítésre. Az ok jelzéseimet talán érzékeli, mert visszajelez. Ahogy úszunk egyre mélyebre, a mellényét már nem kezeli. Kétszer utánatöltök neki... Fordulunk a roncs alján 30-on. OK jelzésre nem reagál, szemgolyói kiegyenlítés hiányában, szinte nekifeszülnek a maszk ablakának. Apu függőlegesen tapos, az XL-es mellényből félő, hogy kipottyan. Csak egy lépés választja el a pániktól. Szerencsére árnyékként követi a mozgásomat, így inkább nem érek hozzá, jön magától. 10 másodpercenként kérdezek OK-t. Végre 22 méteren, meglehetősen bizonytalanul, de azért visszaigazolja. 8-10 méteren már egészen jól mőködik az ember, miután beállítom a lebegését tudunk együtt úszkálni. Pár perc után mutatom neki, hogy fázok (pedig nem is), így biztonsági megálló után felemelkedünk.
...A parton kérdezem tőle a dolgokat. Nem emlékszik, hogy mi volt 22 alatt. Nem akarja elhinni, amit mesélek neki... :(


Remélem, érthető voltam! Most egy időre elég a történetekből. :)

Igen, ez tuti kettő. De a másik két búvár, aki azért jött, hogy abba a hegyeshalmi jéghideg vízben megnézze azt a szállítószalagot ( ha jól tudom az volt ott) az miért is kénytelen ezt a kettőt pásztorolni? Tudom persze szolidaritás meg minden ilyesmi. De én Bunnynak adok igazat ( korábbi ilyen témájú vita során kifejtett véleménye alapján): egyvadidegen, brahista, beképzelt, arrogáns kezdő búvár miatt miért is kénytelen a saját merülését feláldozni valaki?  
Én persze a saját párommal együtt sírok, együtt nevetek: amikor begyulladt a füle, akkor én sem merültem meg a  korfui leghíresebb merülőhelyet, - persze azóta is felemlegetem:), de bizton tudom, ha nekem van bajom, beáll a fülem, szó nélkül jön fel velem a felszínre, hagyja abba a merülést, és még csak csúnyán se néz. De ehhez az a plusz kapcsolat kell ami a merülőtársi kapcsolaton felül van kettőnk között.

Apa-fia párban. Apának kb. 30, fiának 10 merülése van. Merülés helye: Hegyehalom. Tartom az eligazítást: OWD-knek max. mélység 20 méter. Apa: "Na ne már! Nem azért jöttünk ide, hogy a víz felszínén úszkáljunk!" :(   (Apa nehéz eset, már a tanfolyamon is folyton gond volt vele, de tudom, hogy Horvátoknál merült 50 alá is.)
Ha bekeményítek, akkor is elmegy a fiával kettesben, hisz nem az én brigádom, így inkább engedek. De ragaszkodom hozzá hogy szét legyenek szedve... Itt is van jelentős sztrájk, de itt már nem hagyom magam. Végül belenyugszanak, hogy egyik is és másik is tapasztalt merülőpárt kap...
Biztos, ami biztos, 10 méterre lerakunk egy deco palackot...
A merülés 12 percében, 28 méteren apának és fiának 15-ös palackja 70-80 báron. Védelmükre megjegyzem, a víz 7 fokos. Apa leejti a lámpáját, merülőtársa lemegy érte 31- re. ...Fiú ránéz a nyomásjelzőjére, majd felrúgja magát (megunhatta a merülést és a hideg vizet) Társa röptében elkapja, kicsit megnyugtatja és megkezdik a kontrolált felemelkedést.
Apa látja a jelenetet, ha lehet még szaporábban lélegzik. Társa ránéz a nyomásjelzőjére, készíti az oktopuszát. Apa nem kéri!!! Teljes erőből megindul a deco palack felé, társa mögötte sprintel, nem éri utol. Odaér a decopalackhoz, saját automata kiköp, deco automata szájba. Homloka behorpad, mivel palack elzárva. Társa beszuszakolja saját oktopuszát a szájába. Deco palackot megnyitja és átadja apának. Az nem bízza már a véletlenre, megnyomja a tusgombot, ok, jön a levegő... Magához öleli a palackot és nem hajlandó megválni tőle. Így emelkednek a felszínre. Apa merülése 17 perc, fiáé 15. Palackjaikban gyakorlatilag 0 Bar.
...A merülés után meglehetősen szótlanok voltak, de éltek. Mi van akkor, ha párban maradnak???  

"én minden esetben szétválasztom, mely praktikának köszönhetően ezidáig minimum négy életet mentettem meg..."

Na erről mesélj.

A leglényegesebb kimaradt. Az ember a csajával/bikájával tudja a legjobbat szórakozni a víz alatt.

Párok szétválasztása merüléskor. Erről nekem is van kialakult véleményem: Rutinos párok -  apa-gyermek, apa-anya - szerintem bátran merülhetnek párban. Erről írtatok már Ti is. Ugyanakkor a tapasztalatlanabb - 10-től 40-ig merüléses - hozzátartozókat, akik amúgy alapból ön- és közveszélyesek (főleg mikor már nagyon elhiszik magukról, hogy tökéletesen elsajátították a búvárkodás minden csinyját-binyját), én minden esetben szétválasztom, mely praktikának köszönhetően ezidáig minimum négy életet mentettem meg...

hm..mi se tudnank versengeni kb szazhusz merülesem van a paromnak meg negyezer...

viszont nalam van az iranytü :-D ha kell, ö nem visz, majd en ugyis kitalalok cimszoval :-)))) ...biztos ez is az oktatas resze....

Az oktatási szituáció, az maga a későbbi társmerülés. Azért oktatás nem? De hát nem baj, hogy nem vagyunk egyformák, csak azért nagyon különbözőek se legyünk, legalábbis a víz alatt.:-)

Nekem eszembe se jutott visszakérdezni az oktatóm levegőjét. Páromét is csak riták, amikor valami új felszerelés, vagy filmfelvevő van vele. ( akkor is csak azért, hogy lélekben kihúzzam magam: nekem kicsit több van még:) Mi levegőt is közel azonos mennyiségben fogyasztunk.
Egy alkalommal( na jó kettő) volt félreértés köztünk: amikor szafarin voltunk és a bjutiful sendi bottom ( nagy büdös semmi) fölött kellett visszaúszni a hajóhoz, és többen bemutatták Ashrafnak a minimumon van a levegőm jelzést, mire az én kedves párom kérdezgeti tőlem jelzésekkel, hogy mi legyen? Hát én tudjam, ő vezet kettőnk között?? Én nem döntök. Teszem, amit ő jónak lát. Mutatja, hogy a hajó arra van. Hát jó! ha úszni akarsz, hát legyen! Én nem riadok meg egy kis úszástól. És odaúsztunk a hajóhoz. A többeik csodánkra jártak, hogy kiúsztunk. Mire szóhoz jutottunk, megkérdeztem, hogy ezt most miért kellett, hisz tudom, hogy ő nem nagyon szeret hosszan úszni. Mire a válasz: Hát én kérdeztem, hogy mit akarsz? Külön előadást kellett tartanom, hogy ő a főnök, ő dönt a víz alatt, én meg teszem, amit ő jónak ítél. Tehát engem ne kérdezgessen, mint Mónika, hogy Na, most mi legyen?
Semmi veszély helyzet nem volt egyébként, mert ugyan hosszan kellett úszni, de kb. 10 m mélység volt alattunk, jó idő jó látótávolság, áramlás nélküli vízben. Ja és a hajó alatt bazi nagy napóleon hal szemezett velünk. Amit csak mi láttunk.

"Oktatói munkám csúcspontjai azok a pillanatok, amikor vizsgamerülésen részvevő kezdőket vezetve levegőidőt kérek tőlük, majd páran (egyre többen !!!) visszakérdezik az enyémet is."

Még nem vagyok oktató, hogy gyakorlati nézőpontból is megítéljem a kérdést, ezért véleményem elméleti:

Kiváló társára figyelő búvár lehet az, aki az oktatója levegőjét puszta tekintélytiszteletből nem kérdezi vissza, míg nagyon gázos lehet később, aki azért kérdezi vissza oktatója levegőjét mert már "verseng" vele... az oktatási szituáció azért kicsit más mint a későbbi társmerülések.

Nem jellemző, hogy lemaradnék. Igazából az a jellemző, hogy ő tudja, hogy bármennyit molyol valahol, én ott vagyok 3-4 m-re valahol. Talán, ha összesen kétszer fordult elő, hogy valamiért "elvesztem" és akkor bennem volt félelem, hogy vajon mikor fogja észrevenni, hogy nem vagyok mellette? Ebből egyszer ráadásul az uszonyom esett szét, tehát nem tudtam utána menni. De mindkétszer nagyon gyorsan ráérzett, hogy az összképben valami nem stimmel. Gondolom ez az összeszokottságon múlik.

Ez világcsúcs. Egy fotós akitől le lehet maradni? Rükvercben merülsz?:-)

Mélyen egyetértek. Nekem is fontos szempont a bizalom és ha ismerem a társam. Most Szudánban idegen volt a társam és nagyon furcsa volt. Állandóan keresnem kellett. Napokba telt, mire megszoktam, hogy hol keressem, ha egyből nem látom. A megszokott társammal ilyen problémám sosincs. Talán furcsa olvasni, de többnyire "érzem", hogy merre van. És azt biztonsággal tudom, hogy bár szinte soha nem néz rám (ő is fotós), de ha lemaradok valamiért fél percen belül "megérzi", hogy nem vagyok ott, és visszajön értem.

Számomra biztonságosabb továbbra is az életben is párral merülni a víz alatt is. Egyszerűen azért, mert ismerem. Érdemeivel, hibáival együtt. Egyszerűen hihetetlennek tűnik számomra, hogy ha összetesznek egy vadidegennel, a víz alatt jobban kiszámítható lesz, mint a sok éve ismert párom... Senkire nincs ráírva, hogy kamikaze vagy sem: a páromról pontosan tudom, hogy tud lebegni és nem akar mélyre menni, tehát sose azt kell nézzem, hogy mélyen az a levegőbuborék nem tőle jön-e. Ezt egy idegennél hogy számítja ki bárki?... Én, aki szeretek fotózni, videózni, egy idegen párral azért végig stresszelhetnék, vár-e rám vagy elunja és már mérföldekre jár. A páromnál ez azért többé kevésbé kalkulálható.

Én ezt a nézetet nem osztom. Azt gondolom, hogy azoknál a pároknál akik a privát életükben is a" ma ki kit győz le" játékot játsszák (persze szigorúan külsős közönségnek) valóban lehet próbléma a víz alatti dominancia-dulakodás veszélye. De tapasztalataim alapján a többség a "segítsük egymást , és együtt többek leszünk" elv szerint éli a privát kapcsolatát, és ennél ütősebb body-system alapot nem tudok elképzelni. Mert hogy annak alapja nem a verseny és a vele járó kockázat, hanem a bizalom és a vele járó biztonságtudat.

Oktatói munkám csúcspontjai azok a pillanatok, amikor vizsgamerülésen részvevő kezdőket vezetve levegőidőt kérek tőlük, majd páran (egyre többen !!!) visszakérdezik az enyémet is. Ilyenkor tudom, hogy ők optimális víz alatti társak lesznek, mert megtanulták, hogy a tapasztalat, meg a tekintély fontos dolgok, de nem garanciái a tévedhetetlenségnek, és nem zárják ki a hibázási faktort sem. Én azt vallom, hasznosabb jobb ha a társadat  Murphy-nek tekinted, mint ha Jézus Krisztusnak.