Ahol a kevesebb több lenne
Utazási élményekEzek után már csak keleten kellett búvárbázist keresni. Az Aqualand Istronban kissé már távolabb esik a fő turistaútvonalaktól, a valamelyest csendesebb öbölben egy parti merülést szerveztünk magunknak. A közel egy órás, sekély merülés alatt sziklahalakra, durbincsokra, lepényhalakra, gébekre számítottunk- nem is kellett csalódnunk. De a hatalmas barrakudaraj már nem volt betervezve, első meglepetésemben a kamerát sem volt időm felemelni. Második esélyt pedig nem kaptam... A bázison sajnálták, hogy ezúttal hajós merülésre nem mentünk velük, barlangról, amforákról, nagy halakról beszeltek. Meglehet, igazuk van, de nekünk most jólesett ez a lusta, kényelmes parti merülés is, a maga apróságaival.
Minden szép és jó, mondhatná bárki. Ám van egy kis "szépséghiba". A merülések árai 35-40 eurótól indulnak... Csomagban olcsóbb, akár 27-28-ra lemehet, de a jellemzően családdal utazók ritkán merülnek tízet. őszintén szólva nem is feltétlenül éri meg, hiszen a helyek nem garantálhatóan változatosak vagy különlegesek a sziget összes pontján, és aki nem érdeklődik az aljzat lakói iránt, talán még kissé kihaltnak is fogja találni a merülőhelyeket. Arra pedig semmi esély, hogy valami nagyon extra találkozásban (delfin, manta, cápa, teknős és társaik) legyen részünk. Mindezt azért meg kell írnom az őszinteség kedvéért. Ha valaki arra jár és merül, nem fogja megbánni, de legalább olyan jó program lehet egy családi sznorizás. A legtöbb öböl alkalmas rá, csak a szélén kell szétnézni, ahol a sziklafal és a homokos aljzat találkozik. A víz meleg, a hullámzás jelentéktelen, áramlás nincs, látnivaló is van. Ideális körülmények, vétek nem kihasználni.
A fotóimat visszanézve pedig igyekszem inkább a szépre emlékezni a szigetből. Néhol hihetetlenül égszínkék volt a tenger, máshol szinte nekünk volt fenntartva az egész partszakasz. Merültünk üregben, érinthettem ókori amforát, farkasszemet néztem langusztával, öt méteres vízben kerülgettek barrakudák- bár nem vagyok boldog tőle, megértem a sziget népszerűségét. De arra nem mernék mérget venni, hogy visszatérek a közeljövőben. Ha kevesebb lenne a turista, ha nem lenne annyi üdülőtelep, ha olcsóbb lenne a merülés, nagyon szerettem volna a szigetet. Így nem volt több, mint ami: egy hetes nyaralás, tengerrel és pár élménnyel. (Amit aztán alig egy nap múlva máris más szemmel néztem: hazaértünk után Budapesten étteremben ebédeltünk, az eldugott hely árai vetekedtek a krétaiakkal, csak éppen az étel nem volt friss...)
Végezetül pedig a sziget meg egy "búcsúmeglepetést" is tartogatott- bár legyünk őszinték, erről a legkevésbé a görögök tehettek. Az apartmant a mi kedvünkért nem délben, hanem két órakor kellett kiüríteni, ha már későn indul vissza a gép. Erre azért lehet készülni, mi a bérautónkat estig kértük és volt végre egy igazi lazítós délutánunk egy rendezett öbölben, ahol csak pancsoltunk a meleg vízben. Még egy gyros vacsorára, aztán transzfer este nyolckor, gép indulása 22.45-kor. Elméletileg. Hajnali három óra, és mi még a beszállásra várunk, miután a késés miatt egy szendviccsel és egy pohár üdítővel próbáltak engesztelni. E sorok írójának egy barátja -aki mellékállásban a dc-t is szerkeszti- a közelmúltban fakadt ki, mennyire beleunt mostanság a reptéri tortúrákba, amelyekhez Krétán még a dupla poggyászellenőrzés -egyszer a check in pultnál, egyszer az átvilágításnál- is társul. Nem szoktam elismerni, ha igaza van, így hát most sem teszem: szerintem remek élmény az éjszakát reptéren tölteni, az összepakolástól a hazaérkezésig 15-16 órát téblábolással tölteni. Aki nem hiszi, járjon (repüljön...) utána.
GR
(átlag: 4.2) könnyű körülmények 
Sopron
