Ahol a kevesebb több lenne
Utazási élmények2/3. oldal
Bár hozzá kell tenni, a déli, elhagyatottabb, kanyargós hegyi utakon megközelíthető helyeken, mint Keratokampos, még akadnak szép és szinte kihalt strandok, kristálytiszta vízzel. De a tavernák már itt is a turistákat várják, és az ezen részén is kiépülő úthálózat azt sejteti, pár éven belül itt is fel szeretnék futtatni a turizmust. Most viszont még talán érdemes kivenni egy csendes szobát valamelyik pici faluban, pár méterre a tengertől, ahol elvezhető egy manapság már egyáltalán nem tipikus, békés krétai nyaralás. A sziget keleti csücskére is épül a gyorsforgalmi út, fejlesztik a repteret, de mi még azért kifejezetten csendesnek találtuk a körzet legnagyobb városát, Sitiát.Persze mit zavar minket az emberáradat, hiszen ahol tenger van, mi megyünk merülni. Az volt a cél, hogy ha már ekkora a sziget, próbáljunk több ponton a víz alá jutni. Első utunk így egy nyugati oldalon levő búvárközpontra vezetett. Giorgos bázisa, az Atlantis egy rendezett kis hely Panormóban, bár az igazi központ a másik bázis, a rethymnoni. Giorgos szerint más a vendégkör is, a panormói bázis a "búvárosabb", a másikon több a próbamerülő turista. Mivel elég messziről autóztunk át, az első merülést lekéstük, már mindenki be volt öltözve. Nem voltunk dühösek, ebben a melegben 15 percet várni búvárruhában halálos. Bár minden bázis ennyire komolyan venné a pontosságot!
A következő merülésig hátralevő időt sznorizással töltöttük. Mint később kiderült, átlagos merülésen kevesebbet látni, mint így. Egy nappal korábban trombitahal és sziklahal volt a nagy szám, most pedig egymástól pár méterre két polip tűnt fel a sekély vízben, no meg sok-sok hal, köztük meglepő módon nagyobbacskák is. A több durbincsfaj mellett szivárványhalakat, gébeket látni elsősorban. Csak arra kellett vigyázni, ne legyen leégés a vége, a nap ugyanis folyamatosan tűzött. Aztán jött a merülés, amit most már nem késtünk le. Sekély helyekre viszik a búvárokat a bázis kis hajójával, amire 7-8 vendégnél nem is fér több, zsufi tehát nincs. Bár nem igazi búvárhajó, a leghosszabb út 12 perc- a célnak megfelel. Most a helyet tenyereként ismerő Giorgos nevét viselő barlang volt a cél. Bár akár 50 méterre is be lehet hatolni, átlagbúvár csak az első szakaszba úszhat be, ahol még látszik a kijárat. Rutinos búvárok két lámpával felszerelve Giorgios vezetésével úszhatják végig. Szép fényjátékok tették számunkra is emlékezetessé a helyet, és azért akadt pár érdekesség az üregen kívül is, például remeterákok- aki látni akar valamit, jobban teszi, ha közel az aljzathoz keresgél. Ráadásul kellemes felüdülés a melegben a felszínen 27, lenn 23 fokos víz. Az is kiderült, hogy a látótávolságot elsősorban az aljzat közelében lebegő apró szemcsék rontják, a nagy kékségban megvolt a 20-25 méter.A sziget középső részén Kato Gouves egyik búvárbázisát választottuk A több helyen búvárcsalogatónak szánt Messerschmitt roncsot viszont nem merülik, mert 24 méteren van a semmi közepén, a búvárok öt perc alatt megnézik, aztán... annyi. A főnök mást javasolt: merülés Paximadi majd Dia sziget mellett. Előbbinél a nagy kékség és egy fal várt, a másodiknál amforamező. A bázis villámgyors merev aljú csónakja repült velünk, a víz olyan sima volt, hogy még a legkényesebb búvár sem lehetne tengeribeteg. Ráadásul itt ez a tipikus. A két merülésen annyi érdekes, ráadásul nagy csigát és más fura jószágot láttunk, mint még sehol máshol a mediterrán térségben. Megvoltak az amforák is, és a rövid felszíni idővel megejtett két merülés után fél kettőkor már a parton voltunk. Ügyes szervezés- a délutánt már a légkondis szobában tölthettük.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 2.9) átlagos nehézségű 
Horvátország
