Kréta... Legendás sziget, az egyik legnagyobb a Földközi-tengerben, hatalmas hegyekkel, komoly turizmussal, a minószi kultúra antik emlékeivel. No meg nyáron pokoli meleggel, nekünk 37-40 fokok is kijutottak. Légkondis szállás és bérautó az alap. Szokásos magyaros szállásunk volt, apartmanház a település legeslegszélén, messze a víztől. (Szerintem az ilyet tudatosan tartják fenn a magyaroknak, pedig akadnak az ajánlatok között jobb hotelek is.) Eleinte bosszantó volt, de egyszer kellett bemenni Malia központjába, hogy megszeressük nyugalmasságát. A művelt ifjú nyugat-európaiak színe-java (azaz piásan kóválygó vagy quaddal vagánykodó angol srácok) találkozik a kelet kultúrájának hirdetőivel (ugyanis sok az orosz turista is, akiknek kedvéért még szőrmeáruházakat is nyitottak).

No meg persze ott voltunk mi, magyarok. Amerre megfordultunk, az ismertebb helyeken keleten, nyugaton, délen, minden a turistáktól volt hangos, akik közül nem kevés a honfitársunk. Alig akad eldugott öböl pár büfé nélkül, nyugodt partszakasz, ahol legalább pár turista ne lenne, hacsak valaki nem autózik el egészen félreeső helyekre. Főleg a nagyobb nyaralótelepek durvák, mint keleten Hersonissos és Malia környéke, a déli oldal viszont viszonylag csendesebb. A helyiekből már szinte semmi vendégszeretet nem árad, minden turista "árucikk", akit normálisan ki kell szolgálni. Normálisan- és drágán. Sehol nem volt bajunk ellátással vagy mással, csak éppen minden sokba került.

Az ősi romokat nézegetni a tűző napon pedig nem elpuhult turistáknak való foglalatosság. Knosszosz nyilván kivétel, ide mindenki elmegy (kerülgethetjük is a turistákat...), végigjárja a nagy alapterületű palota több helyen helyreállított romjait. Pár ponton a sziget más részein az útról is látszanak a falmaradványok, ki se kell szállni a hűvös kocsiból. Láttuk, köszönjük... Apropó utak. A hangzatos nevű új nemzeti út szinte a sziget teljes hosszán nyújt gyorsabb haladási lehetőséget, de azért igazi autópályára pár szakaszt kivéve nem kell számítani, leginkább széles országútról van szó. Ami azért okoz gondot, mert a forgalom nagyon erős, és egy-egy lassabb jármű hosszan fel tudja tartani a sort. A helyiek és a turisták vezetési stílusa egyaránt erőszakos, városokban pedig a robogós-quados fiatalok okoznak kellemetlen pillanatokat. Saját érdekünkben legyünk inkább óvatosak. Azon nem kell meglepődni, ha pár helyen nincs vagy csak egészen a lehajtónál van útjelző tábla. Talán a kaland kedvéért? Ám így is jobb alternatívának tűnt a saját autó, mint a szervezett túrák a tipikus helyekre.

Szóval összességében kissé csalódást okozott a gigantikus turistagyárrá vált Kréta. Nem érzi az ember többnek, különlegesebbnek, mint egy átlagos török vagy tunéziai üdülőhelyet. Pedig állítólag még egy évtizede sem volt ennyire durva a helyzet. Ehhez kell hozzászoknunk a világ minden turizmus által sújtott pontján? Kár lenne. Ezzel együtt is, Kréta nem csúnya és nem is rossz hely, egy hetet el lehet itt tölteni, de fel kell készülni bizonyos kompromisszumokra. és ezért fáj az ember szíve. Sok évvel ezelőtt, első görög utamon szerettem meg az országot, annak szépségét, hangulatát, és akkor még egészen más benyomásokat szereztem. Ma, amikor mindenütt turistákat kell kerülgetni a tavernák és ajándékboltok végeláthatatlan során, a népszerű üdülőhelyeken szó sincs görögös életérzésről.

Az írás a következő lapon folytatódik!