Búvárok és egyéb állatfajták - Korfu
Utazási élmények1/2. oldal
Másfél órányi repülőútra Magyarországtól van egy sziget, aminek szépségeiről először Gerald Durrell könyveiben olvashattunk, persze az odautazó számtalan turista közül manapság valószínűleg kevesen ismerik a természetvédőként is híressé vált angol írót.
Gerald Durrell első "korfui" könyve, a Családom és egyéb állatfajták igencsak szórakoztató képet festett a Görögország szegényebb övezetéhez tartozó szigetről és annak bohókás lakóiról. El lehetne talán indulni az író nyomdokain, de ahhoz túl sokat változott a sziget a harmincas évek óta, hogy újra egy az egyben át lehetne élni az élményt. Persze egy-egy kisebb hegyi falucskában még tetten érhető valami a régi hangulatból, de a nyaralás oly rövid, hogy életre szóló barátságokat igen nehéz kötni. Viszont azért mégiscsak hálásak lehetünk a fejlődésnek, hogy rövidke idő alatt a szigetre repülhetünk, és ott szinte minden környéket bebarangolhatunk akár egy hét alatt. Bár a sziget nem túl nagy, a keleti és a nyugati oldal között igencsak komoly a kontraszt. A Benitses vagy Ipsos környéki keleti strandok lassan mélyülő, homokos aljzata, akár 3-4 fokkal melegebb vize a családosok számára lehet jó választás, mi viszont a sziklás öbleiről, vadregényes fekvéséről híres északnyugati városkát, Paleokastritsát választottuk. A hotel a tengerparttól csak légvonalban nem esett messze, mivel a meredek sziklafal egy magasabb pontján építették. Gondoltuk, a kilátás kárpótol majd, ám a szobánk nem a főépületben volt, hanem egy kis különálló blokkban, ahova már lift sem ment fel, tehát minden alkalommal két emeletnyi lépcsőzés várt ránk. A terasz előtti nagyszerű látványról egy ott álló olajfa gondoskodott, bár ha az ember nem riadt vissza egy kis akrobatamutatványtól, akkor a fa mellett kilesve látszott a pazar látkép. Ezt annyira nem bántuk, mert az utazgatás alatt éppen eleget lehetett gyönyörködni, viszont sokkal fontosabb volt a kifogástalanul működő légkondi, mint pozitívum, és a szobában uralkodó dohos szag és szerény berendezés, mint negatívum. A félpanziós ellátás színvonala viszont inkább felfelé billentette a mérleg nyelvét.
Szállásból egyébként széles a választék, az utazási irodák a sziget minden részén kínálnak az önellátó apartmanoktól a luxuszállodákig különféle árszínvonalú szállásokat. Azt mindenképpen ajánlom, hogy a nyári csúcsszezonban légkondicinált szállást válasszunk inkább, mert tényleg nagy lehet a meleg. Helyben is lehet szállást keresni, úton-útfélen kiadó szobákat hirdető apartmanokba botlani. Ez azok számára lehet érdekes, akik nem szervezett úttal érkeznek, ugyanis Olaszországból vagy Görögország szárazföldi részéről komppal is meg lehet közelíteni Korfut, tehát akár autóval is neki lehet vágni az útnak. Ebben az esetben megspórolható az autóbérlés költsége is, viszont hozzá kell tenni, hogy az esetenként szűk kis hegyi utakon nagyon előnyös egy pici bérelt autó. Mi is egy Fiat Seicentóval "döngettünk" a néhol magyar állapotokat idéző kátyús mellékutakon. Árban nem vészes a bérlés, a benzin pedig olcsóbb, mint nálunk - bár ez utóbbi nem meglepő... A repülőút mellett szól viszont a kényelem és a gyorsaság, bár ezeket illetően hazautazáskor más kép alakult ki bennünk. A biztonsággal indokolt bejárati csomagátvilágítás miatt másfél órát álltunk sorban, jó részét még a reptér ajtaja előtt a rekkenő hőségben - nem gondoltam volna, hogy uniós polgárként egy másik EU-országban ilyen balkáni kalandban lesz még részem.De ez az epizód sem feledtette a szép élményeket. A sziget igazi varázsát a természet adja: az akadálytalanul burjánzó növényzet mindent elborít, a helyiek pedig keveset adnak arra, hogy korlátok közé szorítsák. A hegyek között néhol már-már dzsungelre emlékezető, sűrű erdők között kanyarognak az utak, de a tengerpartokon is találni zöldet. Ha egy nap alatt akarjuk körbejárni Korfut, fel lehet keresni északon Sidari partjainál a homokkő-alakzatokat, északnyugaton Paleokastritsa sziklás öbleit, délen az angolok által "megszállt" Kavost, keleten a fővárost, Korfut vagy Sissi kastélyát Achillióban. Útközben bárhol meg lehet állni egy kis strandolás erejéig, ugyanis Görögországban a tengerpart mindenkié, azért pénzt sehol nem kérnek, és a legtöbb helyen
van öltöző, zuhanyzó is. Persze a napágy nincs ingyen - ha szükség van rá. Nyilván a legtöbb helyen a turizmusnak jut a kiemelt szerep, azaz nem igazi Görögországot látunk, hanem egy olyan üdülővárost, amit a vendégek igényei szerint alakítottak ki, egy kevés görögös beütéssel. A szigetre egyébként jellemző, hogy nem nagyon vannak "kötelező" látványosságok, amiket az útikönyvet követve végig kellene járni, nincs az utazónak bűntudata, amiért nem nézte meg a sokadik templomot, múzeumot, emlékhelyet.A barangoláson és a vízparton heverészésen túl minket azért a búvárkodás is érdekelt. Nos, számos bázis akadt az utunkba, saját szememmel Kassiopi, Liapades, Ermones, Agias Gordis, Korfu, Sidari, Messonghi, Benitses városában láttam búvárcentrumot, Paleokastritsában pedig kettő is van, az Oceanis és a Korfu Diving. Mi ez utóbbit választottuk, bízva a német minőségben, és a bázist vezető Rolf Weyler 35 éves(!) korfui tapasztalatában. A bázis Paleokastritsa legutolsó kis öblében kapott helyt, tehát a cipekedést sajnos nem tudtuk elkerülni. Két hajójuk van, a Barakuda nevű kutter nagyjából 20 főt tud szállítani, a villámgyors motorcsónakkal pedig 5-6 búvár utazhat, jellemzően a távolabb levő helyekre. 20 merülőhelyre visznek búvárokat, amelyek állítólag a legjobbak Korfu környékén, hiszen itt vannak falak és zátonyok. A hajóút soha nem hosszabb 25 percnél, ezért a napi két merülés között mindig visszatérnek a bázisra, ahol egyébként a felszerelések elmosására, kiakasztására is van lehetőség. Az árak 1-2 merülés esetén aránylag magasak, viszont 10 merülés saját felszereléssel már csak 210 euro, ami a Földközi-tengeren nem számít soknak. A sziget többi bázisával ellentétben a Korfu Diving nem a próbamerültetésre szakosodott, tehát itt nem sekély homokos öblökbe mennek, hanem a búvárkodás szempontjából igazán érdekes helyekre.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
