Alanya, vihar előtt
Utazási élmények1/3. oldal
A címben említett vihar alatt nem felhőszakadást értek, hanem a hazaérkezésünk után nem sokkal a török Riviérán robbanó pokolgépeket. Amikor mi ott voltunk, még minden szépnek látszott...
Nyilván egy ekkora és ilyen sokszínű országban bizony a szélsőségek is jelen vannak. A két kontinensen fekvő Isztambul és a fényes török Riviéra ugyanúgy a mai Törökországhoz tartozik, mint ahogy a török jelen és múlt is rányomja a bélyegét a pillanatnyi helyzetre. Buda megszállásától Kemal Atatürkig, Észak-Ciprustól a kurd kérdésig cipeli a török nemzet terheit és büszkeségeit. Azt, hogy mikor fog minden megoldódni, ami ma még súlyos gondot jelent, senki nem tudhatja. A nyaralóhelyek viszont egyfajta kis oázist jelentettek az utazóknak, akik korrekt szolgáltatást és európai színvonalat kapnak cserébe pénzükért. A robbanások viszont könnyen szétrombolják ezt a viszonylagos idillt. Az utazók többsége ugyanis a tengerpartot alig, vagy csak szervezett utak keretén belül hagyja el, igazán nem találkozik a valódi Törökországgal. A bazársor mosolygó árusai, a pizzát kínáló éttermek, sokemeletes szállodák mesterséges világot teremtenek. Mégis, egy hetes nyaralás alatt is gazdagodhatunk valami pici benyomással a törökökről, akiknek jelentős része nem csak a vendég miatt kedves, hanem tényleg az. A török idegenforgalom sikereinek hátterében a jól kialakított infrastruktúra, a remek adottságok mellett bizony ott vannak azok a hétköznapi emberek, akik a nyaralókról gondoskodnak - méghozzá igen magas színvonalon.
Így hát Európa minden sarkából folyamatosan indulnak a repülők a számtalan nyaralóhelyre. Immár kis hazánkból sem csak Ferihegy büszkélkedhet járatokkal, hanem Debrecen is. Mivel szeretném, ha élményeim mellett a bennem lecsapódott, talán más számára is hasznos információkat is meg tudnám osztani, íme első tapasztalatom: a debreceni indulású utazások kitűnő alternatívák lehetnek. A forgalom sokkal kisebb, így aztán a szerényebb reptéri szolgáltatások gyorsasággal párosulnak - ez pedig
fontosabb, mint a büfék száma. A második fontos benyomás pedig az volt, hogy augusztusban Törökországban meleg van, nagyon meleg, sőt, akár a forróság említése sem túlzás. A déli órákban könnyen 40 fok felé kúszott a hőmérséklet, mi délután fél hatkor árnyékban is mértünk ennyit. Ám van ennek egy következménye -újabb tapasztalat!-, miszerint a tengervíz 30 fokos. Alanya hosszú, nem homokos, hanem inkább apró kavicsos partszakasszal büszkélkedhet, bőven akad hely letepeledni, aztán irány a víz. Ottlétünk alatt még a csendesebb időszakokban is hullámzott a víz rendesen, ha pedig felhúzták a piros zászlót, pillanatok alatt ledöntött a lábamról a hullámzás. Kétségtelen, jó móka a víz által forgatva hemperegni a sekély vízben, miközben pár pillanatig az ember azt se tudja, hol van fenn és lenn. Persze nálam már csak azok szórakoztak jobban, akik kívülről nézték az akrobatamutatványaimat.
Sajnos nem nagyon tudtuk kideríteni, milyen más lehetőséget kínál Alanya a tenger élvezetén kívül. Az ok egyszerű: a nagy meleg. Amikor nézegettük a programokat, és arra gondoltunk, hogy esetleg a tűző napon, kitikkadva, kétségbeesetten keresve egy árnyékos helyet "élvezzük" a sétát ókori romok között, lemondtunk az effajta kirándulásokról. Egyébként a tipikus programok a törökfürdő, a rafting, a folklórest, a hajókázás, no meg a hosszabb utazással elérhető Pamukkale és Kappadókia. Egy szó mint száz, ez esetben az útitervünkről, nem az előzetes elképzelések vagy a pénztárcánk döntött, hanem a hőség.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Málta
