Búvárok és egyéb állatfajták - Korfu

2/2. oldal

Az első merülési napon azért meglepve láttuk, hogy a hajó közel húsz búvárral indult útnak, felrémlett előttünk a csordamerülés riasztó képe. Aztán amikor Rolf ismertette a csoportbeosztást, és kiderült, hogy a hajón tartózkodók közül öten vezetők, tehát egy csapatban 2-3 vagy ritka esetben 4 búvár lehet, nagy kő esett le a szívünkről. A mi vezetőnk, a holland Bernhard kifogástalan angolsággal tartott eligazítást kettőnk számára. Azonnal feltűnt, hogy nem veszi félvállról a dolgokat, DIR konfigurációjú technikai búvár felszerelése volt, dupla palackkal. Persze ez a maximum 20-30 méteres merülésekre gondolva nem feltétlenül lett volna indokolt, de a többletbiztonság soha nem felesleges. Miután már mindent megtudtunk a merülőhelyről, a hajóról, a szabályokról, és szinte elolvadtunk a búvárruhában a majdnem 40 fokos hőségben, végre elindulhattunk a víz alá.

Ott aztán az első merülésen kissé csalódás ért, mert pár halat láttunk csak, jórészt kisebbeket, és bizony a víz sem volt túl meleg, néhol csak 17-18 fokos. Volt pár érdekesebb sziklaalakzat, egy kanyonszerű hasadék, de alapvetően nem voltunk lenyűgözve. Persze az is hozzátartozik a történethez, hogy a reggel nem indult túl jól, mivel eleve késve érkeztünk a bázishoz, de nem önhibánkból. A hotel parkolójában álló autónk mögé ugyanis keresztben beállt az egyik pincér, akit csak később lehetett előkeríteni. Az ennek köszönhető kapkodás is rányomta talán a bélyegét a merülésre. Másodjára aztán végre élvezni tudtuk a búvárkodást, egy zátonyt úszhattunk körül, ahol nagy halrajok bukkantak fel, 1-2 fél méteresre is megnőtt sügér, majd a merülés végén a sekély részen az egymásra torlódott lemezekre emlékeztető aljzat réseiben bukkantunk rá férgekre, csigákra, sziklahalakra. Ezek után bátran jelentkeztünk be másnapra is két merülésre.

Korfu búvárkodás

A délutáni merülésen kicsit mélyebben is szétnéztünk, két boltívhez hasonló sziklalakzat alatt úsztunk át, a mélyebben levő 30-on volt, de a 16 fokos víz igazi borzongató élményt jelentett. Az hagyján, hogy mi fáztunk, de a fényképezőgépem is heves párásodással reagált a dologra. Legalább nyugodtan lehetett nézelődni, aztán amikor a merülés végén a korábbiakhoz hasonlóan az üregekben lakó élőlényeket nézegettük, már magához tért annyira a gép, hogy pár fotót is el tudtam lőni. A második merülés előtt aztán Bernhard felhívta a figyelmünket, hogy igazán szép helyre fogunk menni, egy sekély, de nagy barlanghoz, ahol szinte végig a felszínre lehet emelkedni egyből, és mi ezt meg is fogjuk tenni - mert a vízfelszín már a szárazföldön lesz! Kíváncsian indultunk hát el, és a Himmersloch barlang tényleg olyan szép volt, ahogy elmondták. Tulajdonképpen egy hatalmas, félig vízzel telt üregről van szó, aminek a bejárata a víz alatt, kb. 10 méteren van a tenger felől. Beúsztunk a végéig, és a leszűrődő fény lézerszerű játékában gyönyörködtünk, aztán a felszínen néztünk szét a hatalmas üregben. A fény felülről jött egy kisebb nyíláson át, amin keresztül láthattuk a fák ágait. Gyönyörű volt! A merülés második felében aztán egy nem túl érdekes zátonyt úsztunk körül. A merülés után aztán beszélgettem kicsit Rolffal a múltról, és megkértem arra, hogy mivel már csak egy napot tervezünk merülni, valami igazán különleges helyre vigyen minket, és ő ezt sejtelmes mosollyal meg is ígérte.

Mivel szerettünk volna a szigeten is barangolni, ezért a következő napon nem terveztünk búvárkodást. Bár reggel úgy éreztem, hogy a fülem mintha kissé be lenne dugulva, nagy jelentőséget akkor még nem tulajdonítottam a dolognak, és kellemes hangulatban telt a napunk. Kassiopiban a búvárbázison azt állították, hogy ókori amfóramező felett van lehetőség a merülésre, még az az ötlet is felvetődött, hogy netán egy csobbanás erejéig ott is szétnézünk. A fülem estére sem viselkedett jobban, aztán másnap reggel kiderült: merülésről a továbbiakban szó sem lehet. Szomorúan mentünk el a bázisra összepakolni, Rolf is meglepődött, hogy kihagyjuk a merülést a sziget legjobb helyeként ismert Ulysses Rocknál, de nem volt mit tenni. Ilyenkor az ember próbál más programot találni, és erre a szigeten van is lehetőség, de végül be kellett iktatni egy látogatást egy orvosnál is. Ez már nagyon nem volt betervezve az utazásba, de legalább az kiderült, hogy van jól felszerelt, korrekt rendelő és patika is. Hogy aztán az utazási biztosítás valóban fedezni fogja-e a kiadásokat, még a jövő kérdése... (Azóta lezajlott a procedúra. A biztosító által küldött kárigény-bejelentő rövid és egyszerű, kitöltöttem, a számlákat csatoltam majd némi idő után megjelent a pénz számlámon, minden akadékoskodás nékül. Egy jó pont az Európai Utazási Biztosítónak.)

Korfu búvárkodás

Visszatérve a búvárkodásra és bázisra, el kell mondjam, hogy mély benyomást tett rám Rolf, aki 65 éves kora ellenére még manapság is kitűnő erőben van és napi kettőt merül. Annak ellenére, hogy több, mint négy évtizedes búvármúlt van mögötte, semmiféle vad történettel nem akart etetni minket, egyszerűen csak szereti a szigetet, szeret merülni és szereti megmutatni a szépségeket a vele merülő búvároknak. Amikor a halakról kérdezgettem, azt mondta, nem nagyon volt se több, se kevesebb, sajnos a túlhalászás miatt nincs igazán sok és főleg nagy hal Korfu körül, bár úgy vélte, ha 2-3 évig békén hagynák az élővilágot, igazi búvárparadicsom lehetne a sziget. A bázisról érdemes azt tudni, hogy a legelső külföldön megnyílt német bázis volt 1963-ban, és a vendégek 90 százaléka ma is német. A sok érdekesnek ígérkező merülőhely közül az Ulysses Rock mellett kiemelték még a Blue Eye nevű barlangot, ami az általunk merülthöz hasonlóan szép, és egy másik, kicsit mélyebben levő üregrendszert, ami a frappáns Super Blue Eye nevet kapta. Talán az eddig leírtakból is kiderült, hogy az élővilág mellett a víz alatti táj jelenti a fő érdekességet. Bár azért nem érdemes elfeledni a halakat sem, az egyik délután Liapades sziklás öblének napos oldalán sznorizva 8-10 különféle halfajt figyelhettünk meg mindenféle erőlködés nélkül. Ha jó helyet találunk a szabadtüdőzésre (erre az északnyugati oldalon van esély), akkor sok szépet lehet látni készülék nélkül is.

Búvárkodás, sznorizás után pedig felkereshetünk egy tavernát, meg lehet kóstolni a számos helyi életkülönlegességet, és ahogy ücsörgünk a teraszon, ahonnan remek a kilátás a tengerre, rá lehet jönni, miért is jó hely Korfu. Át kell venni a helyi élet ritmusát, élvezni kell, hogy semmi sem kötelező, sehova nem kell sietni, hiszen a tenger nem szalad el... Persze, lehet merülni is, a sziget falvaiban körülnézni, vagy naponta akár több partszakaszt is bejárni, de előbb-utóbb úgyis átjár a nyugalom, és átadjuk magunkat a semmittevés örömének, aminek a görögöknél nagyobb élvezőit nehezen lehetne találni...

Gonda Rudolf