Az amerikai történelem legsúlyosabb olajkatasztrófája
KörnyezetvédelemÚjabb hírek a kitörés megállításának kudarcairól, kiegészítve az Exxon Valdez balesetének történetével.
Az április 20-án felrobbant, majd két nappal később elsüllyedt Deepwater Horizon olajfúró platform olajszivárgását a mai napig nem sikerült megállítani. Carol Browner, az amerikai elnök energiaügyi és klímaváltozási tanácsadója szerint "az amerikai történelem legsúlyosabb olajkatasztrófája történt a Mexikói-öbölben, ehhez kétség sem fér". A Deepwater Horizon robbanásának az volt az oka, hogy az olajkútból kiszabadult metángáz-buborék felszökött a fúrószáron, gyorsan tágult, szétnyomta a tömítéseket és zárószerkezeteket, majd berobbant.
A katasztrófa fő felelősének tartott BP olajcég által közölt becslés szerint már több mint 22 millió liter nyersolaj ömlött a Mexikói-öböl vizébe a platformrobbanás óta. Egyes szakértők viszont azt állítják: a mostani katasztrófa már súlyosabb az Exxon Valdez baleseténél, amikor 41,6 millió liter olaj szennyezte be a tengert és a partot. Steve Wereley, az indianai Purdue Egyetem mérnöke - aki részt vett egy kongresszusi meghallgatáson - ennél is tovább megy: azt állítja, hogy a jelenlegi két szivárgásból naponta 11,3 millió liter olaj jut a tengerbe. Számítása szerint eddig körülbelül 476 millió liter nyersolaj került a Mexikói-öböl vizébe, ez az Exxon Valdez-féle szennyeződés tizenegyszerese!
Az olaj már elérte a Mississippi folyó partján fekvő lápvidéket. A Louisianával szomszédos Mississippinél eddig csak kátránydarabokat vetett partra a víz, és egészen híg olajszennyeződés volt megfigyelhető. Mostanra viszont tömény olaj ragad a mocsárvilág növényeire, amelyek gazdag élővilágnak, ritka madaraknak, emlősöknek és halaknak nyújtanak otthont.
Tudósok szerint a másfél kilométeres mélységben tengerbe ömlő olajnak csak egyhatvanad része jut fel a felszínre, hatalmas olajtömegek hónapokig, sőt, esetleg évekig a mélyben fognak lebegni. Fennáll a veszélye annak, hogy a mérgező olaj több száz vagy ezer mérföld távolságban bukkan majd fel valamikor.
A BP-nél a szivárgást most úgy akarják leállítani, hogy mélytengeri robotok segítségével levágják az eredeti, sérült felszállócsövet a kitörésgátló tetejéről, ahová egy fedőkupakot illesztenek. Az az elképzelés, hogy az eredeti, 53 centiméter átmérőjű felszállócső eltávolítása után a szorosan illeszkedő fedőkupolán át, egy 17 centiméter átmérőjű vezetéken keresztül feljuttatják az olaj döntő hányadát egy felszíni tartályhajóba. A munkálatok akár egy hétig is eltarthatnak.
A BP korábban már próbálkozott hasonló eljárással, amikor egy csaknem 100 tonnás, 12 méter magas beton-acél berendezést engedett le a kitörés helyére. A művelet azonban kudarcot vallott, mert gázokból és vízből az 1500 méteres mélységben nagy mennyiségű kristályos hidrát keletkezett a szerkezet belsejében. Elzáródott a berendezés kúp alakú teteje, amelyen keresztül a tervek szerint felszivattyúzták volna az olajat egy felszíni tankerba. A mérnökök ezt a problémát most úgy igyekeznek kiküszöbölni, hogy az új fedőkupakba meleg tengervizet és metanolt fognak szivattyúzni a kristályképződés megakadályozása végett.
Az első sikertelen akció után egyébként a BP munkásai egy béléscsövet helyeztek a kútfőhöz csatlakozó sérült csőbe. Ennek a csőnek a segítségével naponta - változó ütemben - kb. 300-800 ezer liter gázt és olajat vezetnek a szivárgó kútfőből a felszínre és égetnek el. Ez azonban csak félmegoldás: az olaj nagy része változatlanul az öböl vizébe ömlik, és egyre inkább fölhalmozódik a part menti mocsarakban. A felszínre vezetett olaj és gáz elégetése pedig a légkört terheli.
Legutóbb azzal próbálkoztak, hogy a felszínről nehéziszapot juttattak le és lövelltek be a sérült kitörésgátló szerkezetbe. A víznél kétszer nagyobb sűrűségű fúrófolyadékkal lelassították volna feltörő kőolaj és földgáz áramlását, majd a szerkezetet bebetonozták volna. A mérnökök azonban nem voltak képesek legyőzni az elemi erővel feltörő olaj és gáz nyomását, így végül ez a kísérlet is kudarcba fulladt.
Az Exxon Valdez katasztrófája
1989. március 24-én az Exxon Valdez nevű tankhajó, Valdez városából a kaliforniai Long Beach felé tartott, amikor az alaszkai Prince William Soundban zátonyra futott. Több mint 41 millió liter olaj ömlött a tengerbe. (A rakomány többi részét az odaérkező tartályhajókba tudták szivattyúzni. Ezzel a sérült hajó elemelkedett a zátonyról és biztos helyre vontathatták.) A kiömlött olaj mintegy 130 km2 terjedelmű olajréteget alkotott a víz felszínén. A hullámzás ezt egy hét alatt 2600 km2-re - a Balaton területének körülbelül 4,3-szeresére - nyújtotta el.
1989. július elejéig az összeszámlált tetemek alapján 84 fehérfejű sas (az USA címerállata), 844 szigorúan védett tengeri vidra és 26 ezer tengeri madár pusztulását rögzítették. A fókákat nem lehetett összeszámolni, mert ezek tetemei rendszerint nyomtalanul elsüllyednek. A környéken talált még élő fókák szőrzete ragacsos volt az olajtól, s jó néhányan szenvedtek idegrendszeri sérülésektől és más szervi elváltozásoktól, mint a vakság vagy a tüdőgyulladás. Az Exxon Valdez katasztrófája egyike volt a legalaposabban tanulmányozott eseteknek, s az 1990-es olajszennyezési törvény megalkotásának fő ösztönzője lett.
Kovács Roland
Padi Instructor
(átlag: 3.6) átlagos nehézségű 
Budapest
