Rögtön a merülés elején nagy sügér, majd több rája is a homokos alj-on. Nagyobb barrakuda a mélyben. Nyugodt, nézelődős, apróbb részletekre is odafigyelős merülés volt. Sérült hordók szanaszét, benne szurokká alvadt olajjal. Feljövetel előtt 3 méteres mélységben bohóchalak játszadoztak velünk.

Napóleonhal, hatalmas sügérek, tonhalak a mélyben. Olajszurkos hordók a zátony oldalában. Átlagos merülés.

A merülés inkább nyugodt, nézelődős volt, élveztük a merülést, és a látnivalókban sem volt hiány. A hazaúton viszont az egész túra egyik legnagyobb élménye várt ránk, egy delfincsapat szegődött a hajó mellé, és kísért minket pár percig.

Bemenetnél krumplisügér, nagy napóleon és egy kisebb, talán a nőstény? Nagy halrajok, tűhal, sekélyben molyolás. Merülés elején erős áramlás.
A zátony könnyen felismerhető a rajta lévő Luvilla roncsról, ami a 80-as évek elején került a zátony tetejére.

Alig volt vízmozgás, szerencsénk volt, ráadásul a hajóútra is szinte tükörsima tengeren került sor. Ez a hely nem tűnt annyira látványosnak, bár előkerült többek között egy nagy muréna, néhány kék pettyes rája is, a merülés vége felé mégis úgy éreztem, volt már jobb merülésem ezen a túrán. Aztán a vezetőnk cápát mutatott, aki gyorsan elúszott ugyan, de Sambo még kétszer megtalálta. Életem első cápás merülése, így aztán végül mégis csak nagy élményként tartom számon.