Mozambiki élmények
Utazási élmények3/3. oldal
A készülékes merülések természetesen nem itt a nyílt vízben zajlanak. Merülőhelyek vannak, nem sok, durván 4-5 olyan zátony található a környéken, ahol érdemes volt merülni. A zöld színű vízben a látótávolság 1 és 10 méter között van, de inkább a kevesebb a tipikus. Jellemzően 30-35 méteren merültünk a zátonyokon, mert ott volt látnivaló, de igazán a gyenge látás miatt nem volt egy nagy élmény ez sem. Nagyon ritka a tiszta víz, de ha tiszta, akkor hidegebb is, olyankor alig 18-19 fokos, míg ha meleg akkor 25 fokos- mindez ugyanazon a helyen. Így aztán elég nehéz volt belőni a ruhát, és mivel mindenki trópusi ruhát vitt, gyorsan felfuttatuk a bázis forgalmát a vastag ruhák bérlésével. Az éjszakai merülést nem engedik, de nem a cápák miatt, hiszen egy apró szirtcápát láttunk összesen a két hét alatt.A víz alatti élővilág érdekességeiből kiemelhető például a krumplisügér, amiből néhány nagyon nagy egyedet is láttunk. Találkozhatunk a környéken mantarájával is, van egy Manta Reef nevű merülőhely, ahol általában 2-3 állat mindig ott köröz. Érdekes volt, hogy szinte minden állatnak az uszonyából hiányzott egy darab, szóval valószínűleg mégis van cápa a közelben. Bár a manták közel engedtek, mondjuk 3-4 méterre, de azért nem annyira, mint a Maldívon élő egyedek, emellett félénkek is: ha megmozdultunk, azonnal elmenekültek.
Elég sokat láttunk az úgynevezett devil ray-ből, azaz ördögrájából, ami nem ugyanaz, mint a manta. Hasonlít a mantára, a szarvai például megvannak, de jóval kisebb, nagyjából sasrája méretű, hosszú farka van, és zöldes színű a háta. Hatalmas halrajok is vannak néha, egyszer egy több ezer fős denevérhalrajt láttunk például.Az apróságok terén említésre méltó, hogy tudtam fotózni többféle békahalat, amelyek jó nagyra nőnek arrafelé. Többen harlekinrákot is fotóztak. Rengeteg langusztát láttunk, de a bohóchalak is jóval nagyobbak, mint Egyiptomban. Korall nem nagyon van egyébként, ezen belül is inkább lágykorallok vannak, kőkorallok alig.
Sok a csalánozó is, úgyhogy a hosszú ruha meglehetősen javallott, emellett kötelező a bója használata is. Egyébként szabály a bázison, hogy tilos hozzáérni a zátonyhoz, úgy mondják, hogy egy hozzáérés sárga, kettő már piros lap, tehát kiállítás. Ilyenkor lehet(ne) keresni másik bázist, de mivel az nincs, a merüléseknek annyi.
Merülés közben cetcápával vagy bálnával nem találkoztunk egyszer sem, jellemzően mert ők a nyíltvízben mennek, ahol viszont nincs merülőhely. Egyébként is csak pár kilométeren át húzódik a közelben a vonulási útvonal, aztán kifordul a nyílt vízbe.
A kaja rendben volt, csak éppen drága: egy hamburger mondjuk 1000 forint és néha egy órát vársz rá. A helyiek nem nagyon vannak hozzászokva a gyorsasághoz... Emiatt, illetve a drágaság miatt átálltunk arra, hogy a halászoktól vettünk friss halat és rákot, amit mi sütöttük meg, mert konyha az volt minden házhoz. Hozzá helyi bor ittunk, ami nagyon finom, a dél-afrikai bor vílágszínvonalú.Hazafele az út igencsak hosszadalmas, 36 óra volt, a rengeteg várakozásnak és átszállásnak köszönhetően. Szárazföldi program nincs, úthálózat nincs ezért is repültünk az országon belül is, egyébként sem biztonságos az autózás, mert előfordulhat, hogy kirabolnak egy elhagyatott útszakaszon. Ettől függetlenül az ország biztonságos, és még egyszer mondom mindenki kedves és segítőkész volt. Szóval érdekes kihívás egy mozambiki túra. Aki szereti az új helyeket és kalandos utazásokat annak érdemes megnézni, de hatalmas búvárélményekre azért ne számítsunk.
Halász Károly
Divex Búvár Szakáruház
(átlag: 1) nehéz körülmények 
Budapest
