Albumhoz klikk a képre.

Mivel már sokszor jártunk Egyiptomban és párszor Ázsiában merülni, ezért most egy új kalandra vágytunk. Sokat töprengtünk, mi legyen az úti célunk: szerettünk volna jókat merülni, de jó lett volna beiktatni pár egzotikusabb felszíni programot is. Emellett fontos volt, hogy az időeltolódás miatti kényelmetlenségeket elkerüljük és a biztonság kérdését is szem előtt tartottuk. Ezek alapján a célpontunk Afrika lett, azonban most kicsit délebbre terveztünk mint a búvárok többsége, mert a választásunk Kenyára esett.

Indulás előtt sokat olvastunk erről az országról és kíváncsian vártuk, hogy milyen lesz a nyaralásunk Afrika keleti oldalán. A szállás kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy ne egy turisták által felkapott helyre menjünk, hanem inkább a ország hangulatát idéző családias helyen legyünk. Ezeket mind mérlegelve választottunk ki egy kis szigetet Kenya déli részén, közel a tanzániai határhoz, mert az információk alapján Wasini pont azt nyújthatta számunkra, amiért belevágtunk az utazásba. Miután lefoglaltuk a szállást, a következő lépésként megnéztük, miként tudunk egyszerűen eljutni Kenyába, mert lehetőleg minél kevesebb átszállással akartuk eljutni Mombasáig. Végül a Turkish Airlines lett a befutó. A repülőgép Pestről indult, az első állomás Isztambul volt, egy rövid várakozást követően pedig már úton is voltunk Afrikába.

Mombasában a repülőtérről kilépve megcsapott minket a közel 40 fokos meleg, ami igencsak jól esett nekünk, hiszen az otthoni hideg télből érkeztünk. Itt már várt minket egy kisbusz életmentő hideg üdítővel és szendviccsel, mert végső úticélunk még egy kicsit odébb volt. Mombasa a tengerparti rész legnagyobb városa, több évszázados történelemmel, izgalmas kultúrával. Mivel ezt a várost víz veszi körül, ezért a főutat kompon keresztül tudtuk megközelíteni, ahol a helyiek árulják termékeiket, portékaikat. Érdemes venni tőlük kesudiót, mert isteni finom, az itthonihoz képest ég és föld a különbség. Az alkudozás viszont kötelező! A kompon átkelve már úton is voltunk Shimoni városa felé, és 45 perc után ráfordulunk a képekről már ismert vörös földútra. A hangulatos kis utat pálmafák szegélyezik és sok kis falut szel át. Az úton nagyon sok szépen felöltözött gyerekkel találkoztunk, akik éppen az iskolából igyekeztek haza. Mint azt a sofőrünktől megtudtuk, itt kötelező az egyenruha az iskolásoknak, ez alapján könnyen meg lehet különböztetni, hogy melyik gyerek melyik iskolába jár. Meglepő volt, hogy a körülményekhez képest milyen tiszták és rendezettek voltak a vidám kenyai apróságok, akik az autó mellett futkosva Jambo köszöntéssel, mosolyogva fogadtak minket.

A transzfer végén megérkeztünk Shimoni városába, és megpillanthattuk az óceánt, illetve a szigetet is ahova a szállásunkat foglaltuk. Már távolról látszódott a kis fehér házak körvonala, illetve a hatalmas lodge- karnyújtásnyira volt tőlünk a trópusi paradicsom, amitől csak nagyjából 2 kilométernyi, vagyis alig tíz perces hajóút választott el. Örömünkre pont dagálykor érkeztünk Wasinire, így egyből a lépcső mellett kötöttünk ki, amin felmenve egy hatalmas lodge alatt a házigazdák már hideg welcome drinkkel vártak minket. Végre elérkeztünk a tengerhez, és eszünkbe juthatott a KFT híres dala Afrikáról, amiben párducot, szavannát és fekete nőket emlegettek, de vízi kalandokat nem. Tudtuk, hamarosan kiderül, bele kellett volna-e szőni a szövegbe a delfineket vagy a teknősöket is...


Az írás a következő oldalon folytatódik!