Médiacápák
TudományA nyár végi uborkaszezon érdekességeiből válogatunk: időnként a cápák nem a vízben, hanem az újságokban riogatnak.
Augusztus 9-én tette közzé a brit Sun című napilap az 52 éves Kevin Kuble fotóját a cornwalli partvidéken -állítólag Falmouth közelében- a fejét a vízfelszín fölé emelő nagy fehérről.A lap által közölt felvétel eredetiségét néhány szakértő azonban kétségbe vonta, azt állítva, hogy a fotó nem az angol partvidéken, hanem Dél-Afrikában készült.
A nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) elsősorban a mérsékelt övi tengereket preferálja, azon belül is azokat a területeket, ahol a vízhőmérséklet átlag 12 és 18 C fok közötti. A szakértők kozmopolita, azaz világszerte előforduló fajként tarják nyilván a nagy fe- hércápát azzal együtt, hogy csupán öt-hat kisebb területre koncentrált csoportjuk (az ún. szubpopuláció) ismert. Ezek közül a kaliforniai, a dél-afrikai, az ausztrál és új-zélandi, illetve a Földközi-tenger populációi a legjelentősebbek. Elvileg nem zárható ki nagy fehér felbukkanása a cornawalli partvidéken, mivel itt nyáron sem magasabb a víz hőmérséklete 17-19 C foknál. A nagy fehér egyébként az egyetlen olyan cápafaj, amely kiemeli fejét a vízből, a felszínen lévő zsákmány helyzetének azonosítása céljából. Egyedülálló tulajdonsága, hogy képes a szemét a levegő víztől eltérő törésmutatójához fókuszálni, ezért nemcsak a víz alatt, hanem a felszín fölé tekintve is éles képet lát. Az állítólagos cornwalli fotón is éppen egy, a felszínről széttekintő nagy fehért láthatunk.
A cápák nem jelentenek veszélyt Ciprus fürdőzőire
A nicosiai Mezőgazdasági Minisztérium halászati főtanácsosa George Georgiou e szavakkal próbálta megnyugtatni a közvéleményt a Cyprus Mail-nek augusztus 17-én adott nyilatkozatában. A sajtóközlemény előzménye, hogy egy helyi halász, Prodormos Malietsis hálójába akadt, a híradások szerint kettő méter hatvan centiméter hosszú, két és félmázsás cápa kifogásának híre keltett pánikot a Cipruson nyaraló turisták között. Malietsis közlése szerint a cápa a száz és kétszáz méter közötti mélységbe leeresztett hálójába gabalyodott bele. Sajnos, a híradások nem szólnak arról, hogy milyen fajként azonosították (ha azonosították egyáltalán) a pórul járt cápát.
A méret-tömeg arány, a kifogási mélység és évszak (késői nyár) figyelembevételével a halász zsákmánya a Földközi-tenger keleti medencéjében főleg augusztusban előforduló, és na- gyobb mélységekben tartózkodó kisfogú homoki tigriscápával (Odontaspis ferox) lehet azonos a legnagyobb valószínűséggel.
A heringcápa alakúak rendjébe (Lamniformes) sorolt, és igen ősi vonásokat mutató homoki tigriscápák családjába (Odontaspididae) összesen három faj tartozik. Ebből a jól ismert homoki tigriscápa (Carcharias taurus) és az előzőekben említett kisfogú homoki tigriscápa a Földközi-tengerben is előfordul. (A családhoz tartozó harmadik faj, a mélytengeri életmódot folytató nagy szemű homoki tigriscápa viszont ismeretlen a mediterrán vizekben.)
A kisfogú homoki tigriscápa tömegét és méretét tekintve a Földközi-tenger harmadik legnagyobb cápafaja. Ennek ellenére sem tekinthetjük emberre veszélyes cápának, mivel alapvetően békés természetű, és a mély vizekben (általában 50-800 méter közötti vízmélységben) tartózkodik. Búvárok is megfigyelhetik azonban július és augusztus hónapban, a Bejrúthoz közeli, harminc méter vízmélységben lévő sziklapad, a Shark Point közelében.
Harapós macskacápa
Odd Ingebersten norvég búvár beszámolója szerint a fővárostól nyugatra fekvő Oslo-fjordban egy alig három láb (93 centiméter) hosszúságú cápa harapta meg. A kistestű cápa az aljzaton hevert mozdulatlanul. Ingebersten azt feltételezte, hogy a cápa elpusztult. Csak akkor jött rá, hogy az állat nagyon is eleven, amikor hozzáért. A felriasztott macskacápa Ingebersten bal alkarját harapta meg, közvetlenül a búvárkomputer felett. A tapasztalt norvég búvár kispettyes macskacápaként (Scyliorhinus canicula) azonosította "támadóját".
A macskacápafélék (Scyilorhinidae) a kékcápa-alakúak rendjének (Carchahrhiniformes) legnagyobb családját alkotják, a családhoz tartozó tizenhat nemzetség százhatvan fajával. (Ezzel egyben ez a legnépesebb cápacsalád is.) A csak kistestű fajokból álló népes családhoz tartozó fajok világszerte előfordulnak a mérsékelt és a trópusi tengerek parti övezetében.
A norvég búvárt megharapó kispettyes macskacápa az Atlanti-óceán keleti partvidékén Szenegáltól Norvégiáig fordul elő, és elterjedt a Földközi-tenger egész területén. Érdekes tény, hogy a mediterrán populáció egyedei jóval kisebbek (általában ötven-hatvan centiméter hoszszúak) mint az Északi-tengerben előforduló, és gyakran az egy méteres testhosszúságot is elérő fajtársaik.
Odd Ingebersten esete a jó példa arra, hogy a mégoly ártalmatlannak tűnő, kistestű cápafajokhoz is kellő respektussal közelítsünk.
Dr. Elter Tamás
PADI instructor, az American Elasmobranch Society tagja,
MARINE LIFE PADI 5 Star IDC Dive Centre, SHARK Project
(átlag: 4.3) átlagos nehézségű 
Kecskemét
