A tengeri emlősök zenei szokásait értelmező tanulmány a Royal Society Open Science tudományos lapban jelent meg. A kutatók két különböző óceáni medence, az Atlanti-óceán déli részén és az Indiai-óceánban élő hosszúszárnyú bálnák populációit figyelték hosszú éveken át, és arra jöttek rá, hogy bár eleve volt némi hasonlóság az énekeikben, ennek mértéke idővel változott. Ebből arra következtettek, hogy a két bálnaközösség valamikor az év során közelebb kerülhetett, és dalokat tanulhatott egymástól.

A Föld északi felén gyakoribb a dalok átadása a bálnák közösségei közt, mert kevesebb a fizikai akadály. A déli féltekén viszont általában jóval összetettebb a dalok terjedésének módja. Többnyire alig van némi hasonlóság az énekükben, ám hosszabb idő elteltével a szomszédos populációk egész dalokat átadnak egymásnak - írja Melinda Rekdahl tengerbiológus a tanulmányában. A mostani kutatás azt derítette ki, hogy a déliek esetében sem mindig ez a helyzet, és az év során is különböző mértékben ellesnek egymástól részleteket.

A tudósok öt év alatt Afrika két oldalán több mint ezerötszáz különböző bálnaéneket rögzítettek, és statisztikai módszerekkel elemezték a dalok közti hasonlóságokat.

A bálnák éneke nagyon összetett, nyögések, sírások és más hangegységek sorozatából áll össze egy dalegység, amelyből nagyobb frázisokat komponálnak, és ezek ismétlései teszik ki a témákat. A különböző témákat órákon, vagy akár napokon át is ismételten eléneklik a bálnák. Egy adott populációban a hímek ugyanazokat éneklik, vannak szezonális slágereik, és a dalokat az egymás közelében élő populációk ellesik egymástól.

Amikor a kutatók belevágtak a munkába 2001-ben, a Gabon és a Madagaszkár közelében élő populációk énekeiben 5 közös témát találtak, amelyek közt egyben volt némi eltérés. Időben több eltérés keletkezett, és 2003-ra a gaboni bálnák dalai bonyolultabbak lettek, mint a madagaszkáriak. Ezt követően 2004-re Gabonnál három új téma megjelent, és mindkét csoport ugyanazt a két témát dobta az előző évi repertoárjából. 2005-ben viszont a két csoport dalai nagyrészt hasonlítottak egymásra. Mindez arra utal, hogy a két csoport fokozatosan másolta egymás énekeit, nem egy csapásra változtattak.

Az énekek terjedésének módjából nagyon fontos ismereteket szerezhetnek a kutatók arról, hogy miként kapcsolódnak egymáshoz az óceánok különböző bálnapopulációi, hogyan kommunikálnak egymással. Ez pedig segítheti az állatok védelmére irányuló törekvéseket.

[ Index ]