Csőd az izlandi bálnavadászat?

Környezetvédelem

A sokakat megdöbbentő hírt számos helyen olvashattuk a bálnavadászat újbóli elindulásáról. A háttérről küldött nekünk érdekes, szokása szerint szenvedélyes írást Kristóf Veronika.

Alig egy hete hozta nyilvánosságra az izlandi kormány döntését, mely szerint hozzájárul, hogy a nemzetközi moratórium ellenére vadászai engedéllyel ejtsenek el bálnákat. Az izlandi bálnavadászok máris útnak indultak, hogy teljesítsék az engedélyezett kvótát. Október 22-én, az izlandi bálnavadászok Izland partjaitól kb. 200 mérföldre, robbanófejes szigonyágyúval le is ölték az első, majd október 24-én a második "különösen veszélyeztetett" közönséges barázdásbálnát (balaenoptera physalus). Nem! Szívem, lelkem és elmém tiltakozik az ellen, hogy minden másnap számot kelljen adnom egy újabb bálna-áldozatról, legyen az ’gyakori’, ’veszélyeztetett’, vagy ’különösen veszélyeztetett’ státuszú faj tagja! Ezek a csodálatos lények - testükben felrobbant szigonyágyúk áldozataiként, hosszú haláltusában kivérezve - japán, norvég és izlandi bálnafeldolgozó-gyár hajók sötét gyomrában, feldarabolva és lefagyasztva végzik a XXI. században?! Ilyen embertelenül sötét információk birtokában nem tudok visszafogottan objektív lenni. Paul Watson kapitány fogalmazta meg az elmúlt napok eseményeit tökéletesen: minden megölt bálnával ezek a bálnavadászok megölik az emberiségbe vetett hitet is! Érdemes ezen elgondolkozni, mit hagyunk magunk után a jövő nemzedéke számára...

Hiteles gazdasági elemzések támasztják alá a környezetvédők feltételezését, miszerint az izlandi bálnavadászok által elejtett állatok húsa nem Izlandon talál felvevőpiacra. Az elemzések 1-8% közé becsülik az izlandi lakosok által elfogyasztott bálnahús arányát. A lakosság körében végzett közvélemény-kutatás eredménye is ezt támasztja alá: a válaszadók többsége kifejezetten kellemetlen, rosszízű tápláléknak írta le a bálnahúst. Az európai bálnavadász nemzetek (Norvégia és Izland) elsődleges piaca Japánban található. Bár a bálnahús jelenleg ott is gondot okoz: az egyre emelkedő vadászati kvóta következtében a japán raktárak zsúfolásig telve állnak eladatlan, lefagyasztott bálnahússal. Fumiko Saiga - Izland japán nagykövete - október 23-án közölte, hogy országa nem tart igényt az izlandi bálnahúsra, hiszen Japánban hegyekben áll az eladatlan ’tudományos’ bálnavadászatból származó bálnahús.
A bálnavadászat nemzetgazdaságra gyakorolt hatása maga a gazdasági és erkölcsi csőd: a szigonyágyúk ’tökéletesítésére’ eltékozolt pénz; a bálnavadászati ágazat állami támogatása; a kieső idegenforgalmi bevételek (4 nap alatt közel 1000 turista mondta le azonnal az izlandi utazását, a bálnavadászat elleni megvetés kifejezéseként- köszönjük!); a környezetvédő szervezetek által meghirdetett teljes körű bojkott általános gazdasági bevétel-csökkenést prognosztizál; a világ számos kormánya pedig azonnali és határozott tiltakozásának adott hangot...

A Sea Shepherd 29 éves tevékenységének egyik jelentős akciója éppen az izlandi bálnavadász-flottához kapcsolódik. Paul Watson kapitány hosszas és hiábavaló diplomáciai úton történt megkeresés után, szinte napra pontosan 20 évvel ezelőtt (1986. november 16-án) legénységével nyomatékosította az izlandi bálnavadászokban: a bálnák legyilkolása ellentétes a nemzetközi környezetvédelmi joggal, emberhez méltatlanul brutális cselekedet. Alapos kémlelés után, (miután meggyőződtek róla, hogy senki nem tartózkodik a bálnavadászhajókon, minden nyilatkozatban kihangsúlyozták, hogy akcióik során soha nem történt baleset vagy haláleset! - az aktivisták elsüllyesztették a kikötőben állomásozó izlandi bálnavadász hajókat (a flotta felét), és megsemmisítették a rejkjaviki bálnafeldolgozó-gyárat. Paul Watson kapitány és legénysége az akció után ragaszkodott hozzá, hogy állítsák őket bíróság elé, hogy a nyilvánosság előtt számot adhassanak tetteikről. A megkárosított bálnavadászok azonban nem voltak hajlandóak bírósághoz fordulni sérelmeik jogi orvoslásáért - a szigetország egész egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy egy precedens értékű, nemzetközi környezetvédelmi per elvesztésével, a gazdasági szekció anyagi veszteségeit erkölcsi bukással tetézze.
A Sea Shepherdet váratlanul érte a mostani izlandi bejelentés, ezért nekik most nem áll módjukban, hasonlóan lényegre törő akcióval reagálni, mint 20 éve, hiszen ők jelenleg már felkészülési időszakukat töltik Melbourne-ben, majd decemberben és januárban az 1986 óta Antarktiszi Bálnavédelmi Területen zajló japán ’tudományos’ bálnavadászok szigonyágyúitól fogják oltalmazni a védtelen bálnákat, remélhetően sok sikerrel.

Kristóf Veronika, Sea Shepherd aktivista