Búvártörténetek a hidegháború idejéből
Egyéb2/2. oldal
Az ötvenes-hatvanas évektől egyébként a víz alatti harcosok fontos részét képviselték a modern hadviselésnek. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hány és milyen speciális katonai vagy hírszerzési akcióban vettek részt a búvárok, akik a világon mindenütt az elit egységek kötelékébe tartoztak. Nem csoda, hogy nagyon sokáig kizárólag férfiakból álltak ezek az egységek. Csak az egyik oka volt ennek, hogy nagyobb teljesítményre tartották őket képesnek. A másik fontos érv az volt, hogy a speciális bevetések azokban az években élesben mentek, és a közvélemény mindig nehezebben fogadta el, ha egy nő esett áldozatul. A kockázat viszont természetes velejárója volt a feladatoknak, az esélyegyenlőségi aggályokat pedig egyszerűen tették félre azzal az indokkal, hogy ha nem is nyíltan, de hadban állnak a felek.
Manapság már akadnak női búvárok is a hadsereg harcoló alakulataiban, de az úttörő Kati Garner volt, aki 1973-ban sikeresen végzett a Navy híres-hírhedt búvártanfolyamán. Az 1953-as születésű, alacsony lány az egyetemet hagyta ott 19 évesen, hogy belépjen a seregbe. A "gyengébb nem" képviselőjeként csak irodai munkát kapott, de rájött, ez sem az ő világa. Ám akkor egy toborzó a Navy SEAL egységébe keresett jelentkezőket, és Kati hirtelen ötlettől vezérelve belevágott a kalandba, noha akkor még mindenki kinevette. A kérvénye elbírálására hónapokig kellett várni, ő azonban a döntéstől függetlenül kőkemény edzésbe kezdett. Amikor elkezdődött a tanfolyam, már az első napon többen kiszálltak, ám a célirányos és tudatos felkészülés, no meg az akaraterő átsegítette Katit a nehézségeken.A következő időszak elméleti képzése mellett a filmekből már ismert folyamatos fizikai próbatételekre került sor, például a sárban való futásra és dagonyázásra. Az uszodai kiképzés során napi nyolc órát töltöttek a vízben, és persze a feladat része volt a felszerelés cipelése is. A víz alatt is keményen "megdolgozták" a jelölteket, például váratlanul mindent leszedtek róluk, és a felszíni értékelés része volt a "földbe döngölés" is. A nehézségre példa, hogy a merülőpároknak maximum hat láb (két méter) távolságra volt szabad eltávolodni egymástól. Akik ezt megszegték, egy harminckilós acéllánccal lettek összekötve, amit futás és minden más feladat közben viselni kellett.
Az utolsó héten már a San Diego Bay hideg, téli vizében kellett merülni és feladatokat végrehajtani. Kati, legyengülve a kiképzés során, végig fülfájással küzdött, de ekkor már nem adta fel, és sikeresen befejezte a tanfolyamot. Kivívta ezzel a férfiak elismerését, akik akkor vallották be neki, hogy a sáros kaland után fogadták csak be maguk közé, amikor látták, hogy ugyanúgy hempereg benne, mint ők. Kati végül egy haditengerészeti bázison kapott feladatot, ahol a vízbe jutott pilóták mentését szimulálták- azaz nem került első vonalban harcoló egységhez, de ettől függetlenül történelmet írt. Teljesítményét pedig az teszi még különlegesebbé, hogy a SEAL képzést még napjainkban is csak nagyon kevesen tudják végigcsinálni, legyen szó akár hölgyekről, akár urakról.
GR
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Málta
