Búvártörténetek a hidegháború idejéből
Egyéb1/2. oldal
Érdekes epizódokat idézünk fel Angliából, Kubából és az Egyesült Államokból.
A kormányzat, diplomáciai botránytól tartva, először tagadta a történteket, majd később Crabb magánakciójáról beszélt. Végül egy 15 hónappal később partra sodródott, fej nélküli holttestet azonosítottak Crabbként. (Az azonosítást végző férfi később azt állította, nyomatékosan kérték arra, hogy "ismerje fel" a Crabbet.) De az eseményeket továbbra is titkosítottan kezelték, még 1985-ben sem oldották fel azt. A hidegháborúban nem volt szokatlan az ilyen több évtizedes titkolózás, de ez az ügy egészen 2006-ig nem lett feltárva. Mint kiderült, azért hajtották végre az akciót, mert 1955-ben egy ugyanilyen titkos vizsgálódás sikerrel járt egy Angliában horgonyzó szovjet hadihajón. Természetesen Crabb családtagjait és tisztelőit mélységesen felháborította az angol kormányzat eljárása. Persze ma már elég nehéz átlátni, milyen világpolitikai következményekkel járhatott egy-egy hírszerzési kudarc. 1956-ot írtak, a magyar forradalom és a szuezi válság pedig jó példa arra, hogy milyen irányt vehetett teljesen váratlanul a történelem- a harmadik világháború kitörése nagyon is valós veszélynek tűnt.
Alig pár évvel később a CIA kapott ötletet a búvárkodásból. Fidel Castro kubai hatalomátvétele érzékenyen érintette az amerikaiakat, több okból is. Egyrészt gazdasági szempontból, hiszen kaszinóival, mulatóival Kuba komoly bevételt hozott bizonyos amerikai köröknek, és a kormányzat számára sem volt rossz, hogy "exportálhatták" mindazt, ami a szerencsejátékkal és az éjszakai élettel járt. Ezen túlmenően Castro kézenfekvő módon a Szovjetúniót tekintette barátjának, és az amerikaiaknak nem hiányzott néhány szovjet támaszpont karnyújtásnyira Floridától.
Megszületett a döntés: Fidelnek meg kell halnia! Az amerikaiak támogatták kubai ellenzékiek partraszállási kísérleteit is, de állítólag több száz(!) elképzelést dolgoztak ki a vezér likvidálására. Nem annyira közismert, hogy Fidel Castro nagy híve a könnyűbúvárkodásnak (még a nála 1988-ban látogató Robert Redforddal is elment egy merülésre), és a CIA ebből merített ihletett. Felmerült az, hogy halálos vírussal szennyezik a légzőkészülékét. Később azt találták ki, hogy egy olyan búvárruhát juttatnak el Fidelhez, amit kiütéseket és viszketést okozó baktériummal szennyeztek be, ami akár halálos is lehetett volna. Ám ez a terv sem járt sikerrel, elsősorban azért nem, mert egy amerikai ügyvédnek kellett volna az "ajándékot" Fidelhez eljuttatni, és így aztán roppant gyorsan kiderült volna, hogy az USA áll a merénylet hátterében. Végül az az ötlet merült fel, hogy Fidel kedvenc merülőhelyén egy nagy mesterséges óriáskagylóba építenek be robbanószerkezetet, ám maguk is rájöttek, hogy ezt elég gyorsan ki lehetne szúrni. A történet vége pedig az lett, hogy mint ahogy a fenti ötletek, úgy a többi kísérlet sem járt sikerrel, és az idős Castro, igaz, megromlott egészséggel, de még mindig Kuba elsőszámú vezetője. Az országban pedig azóta már nem csak ő búvárkodhat, hanem számtalan külföldi búvár is.
Az írás a következő lapon folytatódik!