Cápahírek, augusztus
TudományÉrdescápákra bukkantak a Mexikói-öbölben, míg Ausztráliában rohamosan fogy a cápák száma.
Eric Hoffmayer, a Dél-Missisipi Egyetem Tengerkutatási Intézetének munkatársa most közzétett publikációjában arról számol be, hogy a Mexikói-öböl területén, a Missisipi torkolatvidék és Lousiana partjaitól mintegy száz tengeri mérföldre (kb. 185 kilométerre) délre, több mint száz egyedből álló érdescápa (Rhincodon typus) kongregációk kialakulását figyelték meg,három különböző területen.
Hasonló tömegben eddig egyedül Ausztrália nyugati partvidékén, a híres Ningaloo-zátonynál figyeltek meg érdescápákat. Hoffmayer szerint magától értetődő, hogy konkrét oka lehet az időszakos, de rendszeres gyülekezéseknek. Csak további megfigyelések tisztázhatják e rendkívüli jelenség pontos okát, amely ellentétben a Ningaloo-zátonynál minden májusban megtörténő gyülekezések okával a planktonvirágzással szemben, még nem ismert.
A dajkacápa-alakúak (Orectolobiformes) rendjébe tartozó érdescápa (amelyet az angol nevezéktanban whale shark-nak, azaz cetcápának hívnak) a világtenger legnagyobb méretű ma élő halfaja. A kifejlett példányok testhossza átlagosan 10-12 méter, de bizonyított tény, hogy méretük elérheti akár a 18 méteres testhosszúságot is. Az érdescápa cirkumtrópusi faj, azaz világszerte előfordul a trópusi tengerekben. Annak ellenére, hogy a faj ismert az Atlanti-óceán trópusi területeiről is, igazi hazája mégis az indo-pacifikus régió. A Mexikói-öbölben és a Karib-tengeren igen ritka fajnak számít, eddig leginkább a Yucatan-félsziget környékén észlelték. Ezért különösen izgalmas a jelenlegi felfedezés, amely azt bizonyítja, hogy az eddig feltételezettnél nagyobb tömegben fordul elő ez a planktonevő óriás a közép-amerikai vizekben.
Veszélyben az ausztrál Nagy Korallzátony cápapopulációja
Ausztrál és nemzetközi környezetvédők szerint az utóbbi években ismét egyre jobban elharapózó, ipari méreteket öltő cápahalászat komolyan veszélyezteti a Nagy Korallzátony cápapopulációit. A japán illegális bálnavadász-hajók elleni rajtaütéseiről ismert, és a tengeri természetvédelem fenegyerekének tartott Paul Watson kapitány, a Sea Sepherd Természetvédelmi Társaság elnöke szerint a főként Queensland-tartományban újjáéledt "uszony és ajándéktárgy" halászat rendkívül megnehezíti a cápafajok védelmét, és a helyi populációk egyedszáma drasztikus csökkenésének megakadályozását.
Annak ellenére, hogy Ausztráliában néhány cápafaj, többek között a homoki tigriscápa (Carcharias taurus) és a nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) is törvényi védelem alatt áll, a hatóságok nem sok mindent tesznek a rohamosan növekvő cápahalászat megakadályozásáért.
Queensland tartomány Ipari és Halászati Minisztériuma közleményben reagált a Paul Watson kapitány sajtótájékoztatóján elhangzott aggályokra. A minisztérium sajtó kommünikéje szerint nem tervezik a cápa-halászati eljárások megváltoztatását a Nagy Korallzátony térségében... (A szerk. megjegyzése: a WWF friss híre szerint csak az utóbbi 13 hónapban 500 tonnányi cápaterméket importáltak ausztrál halászok Ázsiába, a búvárok között jól ismert Cairns városából 60 tonnányi cápauszony kelt útra!)
Pusztító cápahálók
Az ausztráliai Queensland tartomány népszerű fürdőhelyeit, a Clifton, Trinity és Ellis Beach-et valamint Palm Cove partjait, hasonlóan a dél-afrikai Durbanhez, kiterjedt cápaháló rendszerrel védik. A hálókat a parttól 500 méterre feszítették ki, karbantartásukat az Ipari és Halászati Minisztérium felügyeli. Az ún. "Shark Catch Program" (cápafogási program) koordinátora, Tony Ham nyilatkozata szerint 2008 június és július hónapjában összesen 71 cápa akadt fenn (és tegyük hozzá: pusztult el) a védőhálókon, köztük 29 tigriscápa (Galeocerdo cuvieri).
Az idei év eddigi összesített adatai azt mutatják, hogy 2006-hoz és 2007-hez képest közel 40%-al növekedett a hálókba gabalyodott cápák mennyisége. A legnagyobb példány a Trinity-Beach védőhálójába akadt 4,2 méter hosszú nőstény tigriscápa volt.
Dr. Elter Tamás
PADI instructor, az American Elasmobranch Society tagja,
MARINE LIFE PADI 5 Star IDC Dive Centre, SHARK Project