Nem, de ez már olyan mélyen van, hogy dekókamra nélkül necces.

Azt már beBUKTÁK.:-)

A sorból?

Minekutána jól láthatóan csak egymással vagytok hajlandók diskurálni, és a dc-t csak ostoba hivatkozásokra használjátok, tisztelettel indítványoznám: nem húznátok vissza oda, ahonnan jöttetek?

Hé, én is kérdeztem, hogy ki viszi át a régészt? Mármint Brazíliába. Esetleg kérhetném nem kérdőmondatban válaszolni.

Szívesen belátnám, ha végre összefoglalnád a tudatlanoknak, hogy az Általános Fórumnak mi a KIZÁRÓLAGOS témája, ami valóban. Személyes megjegyzésem:  a szólás- és sajtószabadság megingathatatlan híveinek kész orzgamus volt a szerkesztői komment-elvárás százalékosan kifejezett direktívája.

30734. 30741

Bocs Öreg, táncban nem vagyunk olyan jók. Ennyire telik.

Örülök, hogy végre már te is belátod, hogy tök feleslegesen.

Nem fonal, üveggolyó.

Gondoltam egy kísérletet megér, hátha olvastad...

Ok. Akkor ott einstand lesz! Viszem a Pásztorokat.

Az már a helyszínen nyilvánvaló volt, hogy Og-Lee top 10-e, meg kovax anyaga olyan, hogy vissza kell majd vásárolni. Na, de hol a többi?

Voltak még ott ketten, akik tudták kezelni a jacketet. A helyzetet viszont nem.

Tesó, nem láttam tőled feltöltött képeket. Meg az első áldozó többiektől sem igazán. "Lusta banda!"

Nyilván nem merülni megy, hanem polgárharcolni. Itthon ez most nem trendi.

Szuper! Addig fapadosoztuk őket, hogy komolyan vették.

NAUI SOURCES 3:

A felkészületlenség ölhet: Figyelemfelhívó történet
(Gary Wolf NAUI 10947)

"Nagy várakozással néztünk a szombat reggel elé. Hat tanulót oktattam az AOWD programban. Már végeztünk az elméleti résszel és a csoport nagyon jól szerepelt, mindenki jól vizsgázott. Autókaravánunk 100 mérföldet utazott kelet felé a pennsylvaniai Erie-be, hogy a kurzus roncsmerülési részéből vizsgázzanak. A csoport számára ez volt az első ilyen típusú merülés, még sosem jártak roncsnál.  Mikor Erie-be érkeztünk összegyűltünk a kijelölt helyen, ellenőriztük a felszerelést és számbavettünk minden olyan eszközt, amelyre a merülés alkalmával szüksége lehet a merülőpároknak. Lelkesen és nagy alapossággal beszéltük meg a tervezett merülést. Erie-ben sok roncs közül válogathatsz, melyek mind 150 évnél régebbiek, így ez egy nagyon extra helyszín.  Már jó néhányszor hajóztam azzal a kapitánnyal akivel most is mentünk, és tudtam, hogy nagy mókamester, de tökéletes biztonságban vagyunk mellette. Erie taváról mindenki tudja, hogy sokszor haragos, de ma nem ilyen volt. A víz tükörsima, sütött a nap, úgy terveztük hátradőlve napfürdőzzük végig a háromnyegyed órás utat a merülőhelyig.

Kb. fél óra telhetett el, amikor az első jelét hallottuk annak, hogy valami rendkívüli dolog történik a körzetben. A kapitány hirtelen lefékezte a hajót, és felhangosította a rádiót, így valamennyien hallottuk, hogy: "May day! May day! Diver down!" A kapitány azt mondta, hogy az érintett terület  mi közelünkben van, és egy búvárhajóról jött az üzenet, ahová egy búvár több, mint 45 perce nem tért vissza.

A kapitány gázt adott, miközben hallottuk a rádióból, hogy a megyei sheriff búvárcsapata egy bevetésen van és nem reagál a segélykérésre. A Parti őrség már úton volt a baleset helyszíne felé, de azon a hajón nem volt búvár. Ahogy közelítettünk a kapott GPS koordinátákhoz, egy kisebb hajót láttunk a vízen, és láttuk azt is, hogy a parti őrség hajója mögöttünk zárózik. Ahogy közelebb értünk, már világos volt, hogy a segélykérés erről a kis hajóról érkezett. E perctől kezdve a gyakorlatban is kiderült, hogy a vészhelyzeti protokolt kiválóan ismeri a csoportom, mert mindaddig, amíg ki nem derült, hogy én vagyok az egyetlen mentésre képzett búvár a körzetben, addig nyugton voltak, de aztán aktivizálódtak és három perc alatt menetkész voltam a segítségükkel.

Öltözés közben igyekeztem minél több információt megtudni a búvárról, de csak annyit tudtam meg, hogy hárman merültek egy roncson, és egyikőjük nem jött fel. Már ugrottam is, és gyorsan süllyedni kezdtem. Amíg mentem lefelé a kapitányunk a hajón lévő csoportomat a felszín figyelésére osztotta be, ha a búvár esetleg felbukkanna. Ahogy süllyedtem és elhagytam a thermoclinet, egy 25 méteres látótávolságú területre érkeztem, kristálytisztán ott volt előttem a roncs. Gyorsan átnéztem az egész területet az áldozatot keresve, és észrevettem egy vékony buborékfolyamot a roncs egy távolabbi részénél.  Gyorsan odaúsztam, és megtaláltam a búvárt. Nem lélegzett. Lecsatoltam a súlyövét, ez nehezen ment, már akkor feltűnt, hogy túlságosan sok súly volt rajta. A regulátor a szájában volt. Hátrahajtottam a fejét, hogy a légutakat nyitva tartsam, és elindultunk a felszín felé. Máig hallom a hajónkról érkező kiáltásokat, ahogy a felszínre érkeztünk: "Itt van! Itt van!" Kevesebb, mint két percig voltam lenn.

A felszínen azonnal - még a vízben - megkezdtem az újraélesztést, és közben megpróbáltam a legközelebbi hajóra juttatni, hogy végre CPR-t kaphasson. Az áldozat hajója is odaérkezett hozzánk, és azonnal láttam, hogy a trauma teljesen lebénította a barátait. Parancsokat üvöltöttem nekik, hogy hogyan húzzák ki a vízből, és hogy hogyan kezdjék meg a CPR-t. Szerencsére időközben a Parti őrség is odaért és egy hordágyon átemelték az áldozatot az ő hajójukra, majd elszáguldottak vele a kórházba.

Így aztán itt maradtam az áldozat hajójának platformjába kapaszkodva, míg a barátai aggódva elindultak az áldozat után, engem pedig kitettek a hajónknál.

A tanulóim szemébe nézve láttam, hogy úgy gondolják ennek a napnak már vége van. Én azt mondtam nekik, hogy oké, ideje öltözni, láttam a roncsot, pont megfelel nekünk. ők viszont olyasmiket válaszoltak, hogy "hé ember épp most vesztettünk el valakit", meg hogy "ez túl sok volt nekem". Természetesen kijelentettem, hogy ami az utolsó néhány percben láttunk, az egy igazi tragédia, de el sem tudom képzelni, hogy ilyen nagyszerű körülmények között mi okozhatta ezt a tragédiát, meg hogy nem tudhatjuk, hogy milyen képzettségű volt, de azt tudom, hogy ti kiképzettek vagytok, a roncs itt vár benneteket, minden rendben lesz. A társaság összeszedte magát, és rövidesen készen állt a merülésre. Az első merülést ezen a roncson csináltuk meg, ami igazán izgalmas volt, mert ez egy régi fahajó volt kővel töltve, az is a neve, hogy Stone Wreck.

Visszatértünk a hajóra, és elindultunk a következő, sekélyebb vízben fekvő roncshoz, én meg közben átgondoltam mit tudtunk meg addig a kis hajó búvárának incidenséről.

Először is rendkívül nagy mennyiségű súly volt az áldozaton. Azt is észrevettem, hogy miközben hoztam felfelé egyetlen buborék sem jött a szájából. A kis hajó kapitányától - mielőtt elmentek - még megtudtam, hogy az áldozat hirtelen felbukkant a felszínen, és a kapitány azt tanácsolta neki, hogy engedjen ki egy kis levegőt a BC-ből, amit ő meg is tett. Azt is mondta, hogy a buddyjai nem keresték, bár tudták, hogy hiányzik. Se áramlás, se szél nem volt, vajon mit gondolhattak, hol lehet? A csoportom úgy vélte, hogy a súlyoknak nagy szerepe volt a balesetben, a másik jelentős tényező pedig a gyors felemelkedése lehetett. Azt feltételeztük, hogy nem volt gyakorlott a lebegése beállításában.

Később a sheriff nyomozásából megtudtam, hogy az áldozat Floridában kapott búvárképzést és ebből adódóan ez volt az első alkalom, hogy vastag, nedves ruhában merült. Kölcsön kapta valakitől, de biztosan nem volt tisztában a sajátosságaival. Ez volt a tizenhatodik merülése, vagyis nem volt túlságosan tapasztalt. A sheriff szerint az áldozat semmit sem tudott a BC-ről a  hajó kapitányának kellett instrukciókat adnia, hogy hogyan kell használnia azt. (Kétségkívül ez lett volna az első lehetőség megállítani ezt a búvárt.) Mindezektől függetlenü mégis engedélyt kapott arra, hogy elkísérje a másik két társát erre a merülésre. Minden rendben ment, bár a társainak töbször is némi levegőt kellett engednie a az áldozat BC-jébe, hogy az iszaptól távol tartsák. Együtt kezdték meg a felemelkedést a kötélen, de az áldozat egyszer csak sokkal gyorsabban kezdett el emelkedni,  a többiek ezt annak tulajdonítottak, hogy nyilván ő akart elsőként felérni.

A kapitány szerint, ahogy áttörte a felszínt, majdnem az egész teste kilátsztott a vízből, így rákiáltott, hogy engedjen ki egy kis levegőt jacketjéből. Ekkor még együttműködő volt, és megtette amit mondtak neki és azonnal eltűnt a vízben. A társai viszont nem vették észre, hogy az áldozat visszasüllyed a mélybe, ezért mikor felbukkantak nagyon izgatottak lettek nem tudva, hová tűnt a barátjuk. Ezután adták le a vészjelzéseket és innen már ismert a történet.

Ez a sztori arról szól, hogy még egy képzett búvár számára is lehetnek olyan problémák, amelyek kezelésére nincsen felkészülve.  Nagyon sok olyan búvár van, aki túllépi tapasztalatainak a határait, csak azért, hogy macsók legyenek. Micsoda tragédia, az amikor az áldozat anélkül, hogy felfogná, fellövi magát, majd visszazuhan, mint egy kő, csak azért mert kiengedte a dzsekijéből a levegőt. Egy  hasznos jól megtanult tananyag megmenthette volna az életét. Milyenek a te tanulással kapcsolatos attitűdjeid? Milyen régóta áll a tárolódban a felszerelésed? Hányszor fordul elő, hogy új eszközt használsz anélkül, hogy biztonságos körülmények között kipróbálnád? Ez az igaz történet egész biztosan bebetonozta ezeket a dolgokat az én tanulócsoportom fejébe, mert úgy döntöttek, hogy még többet szeretnének megtanulni erről a sportágról. Remélem minden búvárt arra sarkall ez az írás, hogy ők is ezt tegyék."

Idézek: "Ez az összeg a búvárok részére egyfajta felelősségvállalás önmagért." Vagyis egyfajta jólteljesítési kötbér. Nyilván visszajárna, ha jól viselkednél Brazíliában, viszont nincs módod sehogyan sem viselkedni, mert nem visznek oda. A profik ezt így csinálják,  úgyhogy jobban tennéd, ha nem filozófálgatnál, hanem tanulnál, és safari előtt te is kötbért szednél. Mondjuk amilyen pancser vagy, te elviszed a népeket a tengerre, de ha valaki id: "a Magyar zászló" alatt nem méltó módon viselkedik, annak coki. A legutóbbi tapasztalataim alapján már az első este kerestél volna 26 000 dolcsit (+ 500 dolcsi homeless kedvezmény)

Nem vagy vele egyedül. Nekem is úgy rémlik, hogy Robin Hood-nak íja volt, nem értelmező kéziszótára.

Nem akarlak elkerseríteni, de: nem. Ezt a műfajt mifelénk szarrágásnak hívják.

Nézd, hülyének lenni állampolgári jog. Azzal visszaélni viszont nem. Tele vannak a börtönök Faszacsávókkal, akik azt hitték elég néhány szerencsétlen nyugdíjassak aláíratni a tuti szerződést, és már vihetik is a pecót.
Jut eszembet te melyik csapatban vagy a nótafa?

Szerződést nem. Jogot igen. Részleteket a Btk 318.§. Csalás címszó alatt találsz.

Nálunk sima volt oda-vissza. Illetve, nekem kifelé menet volt egy fél órás asszóm egy egysejtűvel, aki tömegpusztító fegyvernek minsőítette a defibrillátoromat, de azon kívül semmi extra.

Na, most már tudjuk, hogy ki írogat marhaságokat, meg mi nem fedi a valóságot. Most már csak azt kellene megmondani egy tőmondatban, hogy az előleget fizetők küzül hányan voltak Brazíliában?

A nagyérdemű.

Na, csak nem hogy a Csorba emberére talált? Mert akkor a Noé bárkája hozzátok képest egy süketszoba lehetett.

Öööö... ez valaminek a fedőnéve?

Ez jó ötlet. Nem figyelek.

Jó. Akkor mondom. Vallási témájú zavarodott baromságod se nem vicces, se nem ironikus. Viszont bántó lehet olyanoknak akiknek ez fontos. Nekem nem az, mégis belátom. Ezért kínálgatom itt neked - ha már gumiszoba - a kényszerzubbonyt.

Azt nem lehetne, hogy a továbbiakban privát e.mailben gyónjatok egymásnak?

Világos. A gyerek apjának nem volt neve, naná, hogy elveszett!

És hogy hívják az órádat?

Minden név könnyen megtanulható, ha jelzős szerkezettel látják el. Amúgy egész sor zsidógyereket ismerek, akik komplexus nélkül viselik a szladiban az all inclusive karszalagot, a Sziget Fesztiválon pedig a saját szememmel láttam, ahogy egy félmilliós nyájat cetliznek fel, mert az ostoba rendezők képtelenek megtanulni a nevüket. Amúgy a baj az, hogy az utálatos embereknek nem csak a nevüket jegyzik meg a népek, hanem a pofájukat is.

Ez kérlek az alapfokú gyepmesteri tanfolyam első vizsgája volt: veszett kutyák hatástalanítása kötelékben. Pontozta Kutyafülű Aladár.

Már bocsánat, de a mi hajónkon mindenki úgy tudta, hogy rólad nevezték el, így szerintem te tévedsz. (Mint ahogy az is nyilvánvalóvá vált egy kareoke alkalmával, hogy Kovax leánykori neve Salgováczné.)

Mindenesetre ha meghal, biztosan övé az idei Darwin-díj.

Szendibátomra csak vágyott. Igaz azt minden nap, és mindig veled. A pörölyök meg pörögtek Alira, csak úgy gúvadt a szemük (állítólag)

Hát fotókkal nem szolgálhatunk. Igazából a búvárok mind hazajöttek, csak a fotos-videos hulladékemberek maradtak, így a képi anyagra várnotok kell. Nekünk csak emlékeink vannak, nekik bizonyítékaik is lesznek.

Nem. ő volt a kabala, mondhatni cápalizmán.

Szerintem számolni a létránál kell, nem pedig a nagykönyvben, feltéve, ha az emberre van szükségünk nem pedig a szignójára.

Ok. Szóval. Hajó, csapat, idő, szervezés, időjárás, víz pörfikt volt. Brothers - nekem - csalódás, illuziógyilkos dolog 12 óra hajózás után megérkezni egy merülőhelyre a tenger kellős közepén, ami messziről úgy néz ki, mint Manhattan. A két szigeten folyamatosan 16 hajó ontotta a búvárokat, nem csoda, hogy már alig férnek el a cápák. Azért volt pár szürke, meg fehérpettyes. Pörölyre csak azoknak volt esélyük, akik Alival merültek - nekik viszont mindig - én nem voltam a szerencsések között. Itt jó kis kommandós merülések voltak. Daedaluson longik, teknősök.

Nagyon jó vót! :-) Annyira, hogy Tefike omertát írattatott alá velünk, amit persze megszegek egy villamosbérletért.

Jó vót.

őrkutya. A vajat még csak a füled mögött láttam:-)

Nem lesz képes!!!

A vívásban ezt együttes találatnak hívják!:-)

Optimista vagy, de készüljünk inkább csak bohóchalra.

Húsdaráló, kolbásztöltő bepakolva.

Hantaszéket hoz a Tigris. Az open water gitár sportszernek minősül?