Mi ez a palackelzaros szorakozas? Olyan vicces mas felszereleset szabotalni?

Nem tudom mostanában tanítják-e még hogy nyegyedfordulatot vissza fordítanak a csapon a teljes nyitás után. Magyarázat az lenne rá, de ok? Szóval mondom a lelkes társnak ugyan nézd már, mert ... Még jó hogy megnéztem mert zárva volt ! - Akkor most meg mit ugrál a finiméter minden szippantyúnál?
Másik "előny" a teljes nyitásra, hogy unatkozó hülyegyerek viccből sem tudja elzárni. Bár ez inkább fellépés kérdése. Nekem még senki sem merte.
Mindenkinek eldurranhat a nyomásmérő. Lesz akinek lefelé lesz az üveg, lesz akinek lesz szerencséje és lesznek akik majd okkal emlékeznek rá.

...én most csak azt szeretném mondani, hogy a nyomásmérő tényleg felrobbanhat palacknyitás közben. (sokan vannak, akik nem figyelnek oda és felfelé tartják nyitásnál. szerencsére a tanulóm nem tette).

másik, nem velem merült mondjuk, de biztos jó dolog az El Miná-nál 30méteren rájönni, hogy a palack csak negyedfordulattal van kinyitva... Pfff...mondjuk ebben semmi extra nincs, sokan vannak így, hogy nem hallottak még társellenőrzésről.

A világ nem a mérnöki precizitással működik. Sajnos. Ott van az az ember aki mindig tesz v.mit csak azért, mert..
Majd minden tengeri merülésemre - ahol sokan együtt és csorda - jutott baleset, v.közeli állapot. Volt részem verekedésben és egyébb összeakadásban, néhány rakétamennel is összehozott a jó sors, volt néhány tisztán gyagyás is a közelben - persze most csak röhögök rajta. (klausztofóbiás merülőpárom a rácson kívül úszott én meg belül.) Van merülőpárom aki még nem épült fel egyéb balesete kapcsán - és már nem is fog.

Bár szeretem a matekot, nem mérem az esélyt. Ami meg van írva. Úgy jó lesz.

Biztosan van, nem vitatom. De a szabályok betartásával, a szellemi és fizikai szintentartással csökkenthető az esélye. Továbbá nem szabad túllépni a saját határokat - ehhez önismeret és (sokszor keserű) önkritika is kell. Meg kell tudni elégedni azzal, amit képesek vagyunk megtenni (az is több mint sok), és nem kell továbbnyújtózni, mint ameddig az ember takarója ér.
Sajnos, későn kezdtem, de nekem minden merülés csoda: bármelyik pillanatban elveszíthetem a lehetőséget, mert már nem vagyok fiatal. Így nem a mennyiségre, hanem a minőségre hajtok. :)

pl?

Egyetértek.  (persze a kivétel, hogy van helyzet amit nem lehet jól megoldani, sem ott, sem utólag. pld: monopalackon elszáll tőbe a középnyomású tömlő-  nos ez gyors helyzetfelismerést kíván meg. Bár vezethető ez is hanyagságra és felelőtlenségre vissza)

Nem vagyok bölcs, csak öreg. Továbbá nő. Továbbá precíz (valaha mérnök). És szeretnék még sokat merülni, ezért vigyázok, kezdetektől fogva. Valamint nagyon szeretném megóvni azt a környezetet, amely ezt lehetővé teszi számomra (és amelyet talán utódaim is láthatnak így).
Ráadásul rendkívül élvezem mind a tanulást, mind a gyakorlást. Egyáltalán, az egész mesterséget. Ha nem merülhetek fizikailag, akkor merülök fejben, elméletben. És igyekszem más kárán tanulni, megtudni, ki hol vétett és adott esetben emlékezni rá, hogyan lehetett volna baj nélkül megoldani egy-egy esetet.
Senkire nem vetek követ, aki cibálja a halál bajuszát, de én nem fogom, ha rajtam áll. Az is igaz, hogy nem vagyok empatikus alkat: ha nincs velem a megszokott párom, idegenek közül is csak olyan búvárt választok adott esetben merülőpárnak, akinek képességeiről és viselkedéséről már meggyőződtem.
A saját oktatómnak 40 m-en egyszerre romlott el a második lépcsője és az oktopusza - bármilyen kicsi is egy ilyen esetnek a valószínűsége. Ha nincs mellette szorosan a merülőtársa, ma már nem él. Ezervalahány merülés után.
Úgy fogalmazott idén nyáron egy merülésvezető: a víz alatt minden megtörténhet.
Jobb az óvatosság. És a természet mélységes tisztelete.

Hamár a kezdettől, akkor bölcsebb vagy mint sokan mások. Az elején még gondoltam, vannak akik felellőséget is éreznek. Olykor-olykor. Azután jön a tapasztalat, hogy hiába szólsz az oktatónak, (gond van a palackal), hiába van merülőpárod (éppen vakuzik), hiába lőtted fel magad, mert a csobbanásra még nem figyelnek fel a hajón (éppen eszmél) - nos mindez kevés, jön az ájulás, az ujraélesztés, helikopter, keszonkamra - ja és mélyen hallgatunk, mert nehogymár csorba essen életművész filozófiánkon!

AOWD- ként is rengeteget merültem egyedül - nincs pár, nincs gond. (tanultam és gyakoroltam) Mások csinálhatják másképp.

szolgálati közlemény :  baktériumfertőzése van a gépemnek. ebből kifolyólag átlag 9 p 18 mp-ént újraindul. ergo nem tudom tömöríteni a képeket, hogy felrakjam. a hekker meg csajozik

ja, hogy úgy értették a cikkben... ok.

Voltak még ott ketten, akik tudták kezelni a jacketet. A helyzetet viszont nem.

Szerintem nem az a képzett aki a papírt megkapta, hanem az, aki elsajátította a tanfolyam anyagát. Függetlenül a merülésszámtól meg a papíroktól, ha valaki nem tudja a jacketet kezelni, hát nem szívesen nevezném képzett búvárnak.

Konkrét esetre válaszolva meg igen, ez tipikusan az, amikor sokan hibáztak sok mindenben. Az, hogy nem szabadott volna merülni engedni szvsz demagógia. Az, hogy kellett volna előtte a páciensnek némi előgyakorlatot, esetleg előképzést szereznie az egy másik kérdés. Bár többnyire szívjuk a fogunkat a  checkdive-on, a súlyozáson, a társ ellenőrzésen és az esetleges specialitásokat kidobott pénznek tartjuk, talán belátható, hogy nem mindenki született búvár, és ez a sok "felesleges" marhaság bizony adott esetben életet menthet.
Egy egyszerű súlyozáson pl. kiderült volna, ha túlsúlyozott, ha nem kezeli jól a mellényt, ha balfék és esetleg oda kell rá jobban figyelni mint egy átlag búváron. Sőt, őszintén szólva egy oktatónak, merülésvezetőnek ezeket már a fedélzeten a készülődéskor észre kellett volna venni. Sőt, ez már mentőbúvári tanfolyam része.

Pontosan onnantól, hogy levizsgázott OWD. Függetlenül az esettől azért ne legyünk demagógok, aki levizsgázott OWD az alkalmas a búvárkodásra az oktatója, a szabályok szerint. Semmivel nem tartom ezt veszélyesebbnek, SőT, veszélytelenebbnek tartom, mint amikor valaki jogosítványt kap. Ugyanis onnantól ő jogosult akár egy 500LE-s ferrari vezetésére is meg némi tömegszerencsétlenség okozására a rutinhiány miatt, ellenben a búvárra aki "csak" magát öli meg többnyire, ha bevállal olyant, amihez nincs rutinja, képessége.
Ezt most csak úgy általánosságban tettem hozzá, mielőtt eljutunk odaáig, hogy aki nem rendelkezik néhány száz merüléssel az nem képzett :)

"ha lenne itt mellettem AKÁRKI,nyugodtabb lennék!"

Az akárki -ben nem teljesen értek egyet. Merültem már búvárokkal, akik helyett az egyedül merülés pihentető és biztonságos élmény lett volna.

"Ez a sztori arról szól, hogy még egy képzett búvár számára is lehetnek olyan problémák, amelyek kezelésére nincsen felkészülve"

Ez a mondat nekem nagyon nem stimmel. Mióta számít képzett búvárnak az ilyen?

Gratulálok, hogy erre a következtetésre jutottál!

Nekem is volt egy "szerencsés" időszakom, amikor egyedül merülgettem!
Nem is akarhol. Be kell vallanom, jó volt az elismerés, hogy milyen tökös vagy, a kívűlálló ezt látja.
De nekem a munkám,beosztásom miatt nem volt kivitelezhető,hogy amikor én ráérek, elhívjam a kedvenc, képzésileg,felszerelésileg egyező merülőtársamat merülni,mert hétköznap volt!
Ezért,mert menni kell, mentem.
Átéltem szépet, jót, veszélyeset és abban maradtam magammal, hogy ha lenne itt mellettem AKÁRKI,nyugodtabb lennék!
Ez nem a vadnyugat, már belátom.
Nem akarom,hogy rólam olvassatok itt!
Szóltam!

Szegény srác ellen leginkább az esküdött össze, hogy nem volt képzett, tanult, gyakorlott se elméletileg, se gyakorlatilag. Repülőt se úgy vezet valaki, hogy majd belejön. A számat eltátottam ennek a cikknek az olvastán - igaz, mióta búvárkodom, folyamatosan tátva van. Hogy miért nem hullanak a búvárok, mint a legyek, az Isten csodája. :(
És ha meg próbálod magyarázni valakinek, hány tucat hibát vét, vétett, és a saját (továbbá a mások és a környezet) védelme érdekében mit is kellene tennie, hogyan kellene viselkednie, jó esetben csak legyintés a válasz.
Kezdettől fogva az az érzésem, hogy ebben a gyönyörű sportban rendkívül nagy felelőtlenség uralkodik. Tisztelet a kivételnek.

Itt azert felmerul par kerdes az esettel kapcsolatban:

  Egy 5 meruleses buvar is tudja kezelni a jacketjet legalabb olyan szinten, hogy tudja mire valok a gombok rajta (felfujas / leeresztes - eleg alap funkciok, nem a NASA ursiklojat kell vezetni). A tokeletesen beallitott lebeges nem egyszeru, de az sem lehetetlen.
  Ha nem tudja kezelni a jacketjet, akkor hogyan elte tul az elozo 16 meruleset?
  Miert nem vette eszre valaki, hogy tul sok az olom rajta ? (habar ki tudott jonni ennyi olommal is uh nem feltetlenul emiatt volt a baj)
  A tarsai sem normalisak, ha arra gondoltak, hogy felfele versenyezni akar, ez nem az a sport. Lehetett volna tudni, hogy kilotte magat, foleg ha nagyon elhuzott, es keszulniuk kellett volna az esetleges komplikaciok kezelesere.
  A kapitany meg ha latta, hogy a masik kilott, akkor miert nem szedte ki a vizbol, hogy legalabb ne a vizalatt ajuljon el? En mindenhol azt olvastam h kiloves eseten semmikeppen nem szabad visszamenni a viz ala, mert megsziv(hat)od.

Szegeny srac ellen itt minden osszeeskudott, de igy kivulrol es utolag konnyu okos(abb)nak lenni uh inkabb befejezem.
Kosz Dupla a cikket, eleg tanulsagos.

számomra a legfontosabb mondanivaló: "túllépi tapasztalatainak a határait"
a többi pedig erősen elgondolkodtató.  a leglényegesebb pedig , amit eddig megtanultam: tudjak nemet mondani...
asszem lesz mihez hozzászólni.   köszi dupla

NAUI SOURCES 3:

A felkészületlenség ölhet: Figyelemfelhívó történet
(Gary Wolf NAUI 10947)

"Nagy várakozással néztünk a szombat reggel elé. Hat tanulót oktattam az AOWD programban. Már végeztünk az elméleti résszel és a csoport nagyon jól szerepelt, mindenki jól vizsgázott. Autókaravánunk 100 mérföldet utazott kelet felé a pennsylvaniai Erie-be, hogy a kurzus roncsmerülési részéből vizsgázzanak. A csoport számára ez volt az első ilyen típusú merülés, még sosem jártak roncsnál.  Mikor Erie-be érkeztünk összegyűltünk a kijelölt helyen, ellenőriztük a felszerelést és számbavettünk minden olyan eszközt, amelyre a merülés alkalmával szüksége lehet a merülőpároknak. Lelkesen és nagy alapossággal beszéltük meg a tervezett merülést. Erie-ben sok roncs közül válogathatsz, melyek mind 150 évnél régebbiek, így ez egy nagyon extra helyszín.  Már jó néhányszor hajóztam azzal a kapitánnyal akivel most is mentünk, és tudtam, hogy nagy mókamester, de tökéletes biztonságban vagyunk mellette. Erie taváról mindenki tudja, hogy sokszor haragos, de ma nem ilyen volt. A víz tükörsima, sütött a nap, úgy terveztük hátradőlve napfürdőzzük végig a háromnyegyed órás utat a merülőhelyig.

Kb. fél óra telhetett el, amikor az első jelét hallottuk annak, hogy valami rendkívüli dolog történik a körzetben. A kapitány hirtelen lefékezte a hajót, és felhangosította a rádiót, így valamennyien hallottuk, hogy: "May day! May day! Diver down!" A kapitány azt mondta, hogy az érintett terület  mi közelünkben van, és egy búvárhajóról jött az üzenet, ahová egy búvár több, mint 45 perce nem tért vissza.

A kapitány gázt adott, miközben hallottuk a rádióból, hogy a megyei sheriff búvárcsapata egy bevetésen van és nem reagál a segélykérésre. A Parti őrség már úton volt a baleset helyszíne felé, de azon a hajón nem volt búvár. Ahogy közelítettünk a kapott GPS koordinátákhoz, egy kisebb hajót láttunk a vízen, és láttuk azt is, hogy a parti őrség hajója mögöttünk zárózik. Ahogy közelebb értünk, már világos volt, hogy a segélykérés erről a kis hajóról érkezett. E perctől kezdve a gyakorlatban is kiderült, hogy a vészhelyzeti protokolt kiválóan ismeri a csoportom, mert mindaddig, amíg ki nem derült, hogy én vagyok az egyetlen mentésre képzett búvár a körzetben, addig nyugton voltak, de aztán aktivizálódtak és három perc alatt menetkész voltam a segítségükkel.

Öltözés közben igyekeztem minél több információt megtudni a búvárról, de csak annyit tudtam meg, hogy hárman merültek egy roncson, és egyikőjük nem jött fel. Már ugrottam is, és gyorsan süllyedni kezdtem. Amíg mentem lefelé a kapitányunk a hajón lévő csoportomat a felszín figyelésére osztotta be, ha a búvár esetleg felbukkanna. Ahogy süllyedtem és elhagytam a thermoclinet, egy 25 méteres látótávolságú területre érkeztem, kristálytisztán ott volt előttem a roncs. Gyorsan átnéztem az egész területet az áldozatot keresve, és észrevettem egy vékony buborékfolyamot a roncs egy távolabbi részénél.  Gyorsan odaúsztam, és megtaláltam a búvárt. Nem lélegzett. Lecsatoltam a súlyövét, ez nehezen ment, már akkor feltűnt, hogy túlságosan sok súly volt rajta. A regulátor a szájában volt. Hátrahajtottam a fejét, hogy a légutakat nyitva tartsam, és elindultunk a felszín felé. Máig hallom a hajónkról érkező kiáltásokat, ahogy a felszínre érkeztünk: "Itt van! Itt van!" Kevesebb, mint két percig voltam lenn.

A felszínen azonnal - még a vízben - megkezdtem az újraélesztést, és közben megpróbáltam a legközelebbi hajóra juttatni, hogy végre CPR-t kaphasson. Az áldozat hajója is odaérkezett hozzánk, és azonnal láttam, hogy a trauma teljesen lebénította a barátait. Parancsokat üvöltöttem nekik, hogy hogyan húzzák ki a vízből, és hogy hogyan kezdjék meg a CPR-t. Szerencsére időközben a Parti őrség is odaért és egy hordágyon átemelték az áldozatot az ő hajójukra, majd elszáguldottak vele a kórházba.

Így aztán itt maradtam az áldozat hajójának platformjába kapaszkodva, míg a barátai aggódva elindultak az áldozat után, engem pedig kitettek a hajónknál.

A tanulóim szemébe nézve láttam, hogy úgy gondolják ennek a napnak már vége van. Én azt mondtam nekik, hogy oké, ideje öltözni, láttam a roncsot, pont megfelel nekünk. ők viszont olyasmiket válaszoltak, hogy "hé ember épp most vesztettünk el valakit", meg hogy "ez túl sok volt nekem". Természetesen kijelentettem, hogy ami az utolsó néhány percben láttunk, az egy igazi tragédia, de el sem tudom képzelni, hogy ilyen nagyszerű körülmények között mi okozhatta ezt a tragédiát, meg hogy nem tudhatjuk, hogy milyen képzettségű volt, de azt tudom, hogy ti kiképzettek vagytok, a roncs itt vár benneteket, minden rendben lesz. A társaság összeszedte magát, és rövidesen készen állt a merülésre. Az első merülést ezen a roncson csináltuk meg, ami igazán izgalmas volt, mert ez egy régi fahajó volt kővel töltve, az is a neve, hogy Stone Wreck.

Visszatértünk a hajóra, és elindultunk a következő, sekélyebb vízben fekvő roncshoz, én meg közben átgondoltam mit tudtunk meg addig a kis hajó búvárának incidenséről.

Először is rendkívül nagy mennyiségű súly volt az áldozaton. Azt is észrevettem, hogy miközben hoztam felfelé egyetlen buborék sem jött a szájából. A kis hajó kapitányától - mielőtt elmentek - még megtudtam, hogy az áldozat hirtelen felbukkant a felszínen, és a kapitány azt tanácsolta neki, hogy engedjen ki egy kis levegőt a BC-ből, amit ő meg is tett. Azt is mondta, hogy a buddyjai nem keresték, bár tudták, hogy hiányzik. Se áramlás, se szél nem volt, vajon mit gondolhattak, hol lehet? A csoportom úgy vélte, hogy a súlyoknak nagy szerepe volt a balesetben, a másik jelentős tényező pedig a gyors felemelkedése lehetett. Azt feltételeztük, hogy nem volt gyakorlott a lebegése beállításában.

Később a sheriff nyomozásából megtudtam, hogy az áldozat Floridában kapott búvárképzést és ebből adódóan ez volt az első alkalom, hogy vastag, nedves ruhában merült. Kölcsön kapta valakitől, de biztosan nem volt tisztában a sajátosságaival. Ez volt a tizenhatodik merülése, vagyis nem volt túlságosan tapasztalt. A sheriff szerint az áldozat semmit sem tudott a BC-ről a  hajó kapitányának kellett instrukciókat adnia, hogy hogyan kell használnia azt. (Kétségkívül ez lett volna az első lehetőség megállítani ezt a búvárt.) Mindezektől függetlenü mégis engedélyt kapott arra, hogy elkísérje a másik két társát erre a merülésre. Minden rendben ment, bár a társainak töbször is némi levegőt kellett engednie a az áldozat BC-jébe, hogy az iszaptól távol tartsák. Együtt kezdték meg a felemelkedést a kötélen, de az áldozat egyszer csak sokkal gyorsabban kezdett el emelkedni,  a többiek ezt annak tulajdonítottak, hogy nyilván ő akart elsőként felérni.

A kapitány szerint, ahogy áttörte a felszínt, majdnem az egész teste kilátsztott a vízből, így rákiáltott, hogy engedjen ki egy kis levegőt jacketjéből. Ekkor még együttműködő volt, és megtette amit mondtak neki és azonnal eltűnt a vízben. A társai viszont nem vették észre, hogy az áldozat visszasüllyed a mélybe, ezért mikor felbukkantak nagyon izgatottak lettek nem tudva, hová tűnt a barátjuk. Ezután adták le a vészjelzéseket és innen már ismert a történet.

Ez a sztori arról szól, hogy még egy képzett búvár számára is lehetnek olyan problémák, amelyek kezelésére nincsen felkészülve.  Nagyon sok olyan búvár van, aki túllépi tapasztalatainak a határait, csak azért, hogy macsók legyenek. Micsoda tragédia, az amikor az áldozat anélkül, hogy felfogná, fellövi magát, majd visszazuhan, mint egy kő, csak azért mert kiengedte a dzsekijéből a levegőt. Egy  hasznos jól megtanult tananyag megmenthette volna az életét. Milyenek a te tanulással kapcsolatos attitűdjeid? Milyen régóta áll a tárolódban a felszerelésed? Hányszor fordul elő, hogy új eszközt használsz anélkül, hogy biztonságos körülmények között kipróbálnád? Ez az igaz történet egész biztosan bebetonozta ezeket a dolgokat az én tanulócsoportom fejébe, mert úgy döntöttek, hogy még többet szeretnének megtanulni erről a sportágról. Remélem minden búvárt arra sarkall ez az írás, hogy ők is ezt tegyék."

Én még nem láttam, de utána néztem:
"
Az ezredeseket akarjuk(Vogliamo i colonelli, 1973)

Jobboldali ezredesek katonai hatalomátvételre készülnek. Tervük végül is akaratuk ellenére valósul meg: a reakciós belügyminiszter a puccsistákra hivatkozva az elnök lemondását követeli, mire az elnök szívrohamot kap. Így a hatalom feltűnés nélkül megy át a miniszter kezébe, aki a polgári demokrácia megvédése ürügyén "fájdalommentesen" bevezeti a diktatúrát., amit a puccsisták erőszakkal akartak elérni. Az eredeti puccs-tervét egy afrikai ország ügynökeinek adják el - ott talán majd sikerül végrehajtani.
Nemzet: olasz
Hossz: 102 perc
"
Sajnos a leírás nem nyűgözött le.

Igen, most egyelőre küszködik vele a sajtó, hogy nevezze a sznorist. Láttam már vele, hogy a könnyűbúvár alatt ezt értették.
A lánynak szerencséje volt, hogy megúszta. Szerintem azért, mert voltak körülötte.

http://sharkattacksurvivors.com/shark_attack/viewtopic.php?f=45&t=1426  itt is az van a hírben ,hogy sznoriztak,7 méteres vízben.   ilyen sekélyben is támadna a nagy fehér?

A hazai sajtó megint forditasi hibaba esett. Tegnap egy nemet adon Schnorchlerin-kent emlegettek a leanyzot, szoval nem keszulekes buvar. Ettol fuggetlenul mihamarabbi felepulest neki.

http://velvet.hu/sztori/2010/11/07/200_oltessel_varrtak_ossze_a_capa_szajabol_kihuzott_buvarnot/

Bizonyára láttad "Az ezredeseket akarjuk" c- filmet, ahol búvárszerkóban ugrottak a repülőből, de mert célt tévesztettek hát búvárszerelésben és ejtőernyővel maguk mögött álltak a katonák a helyi buszmegállóban a buszra várva.

Igaz. Tényleg érdekes lehet repülővel merülni vagy búvármotyóbanl repülni.:)

Na latod erre nem godoltam h buvarkodo szemelyzet. Mondjuk ez a ket terulet nem epp kompatibilis ha mindkettot folyamatosan es aktivan szeretned uzni.

A személyzetnek nem lehetett búvártagja? :)  Amúgy télleg, BA felvétel .

Ez egy FedEx jarat uh a szemelyzeten kivul senki nincs rajta. De ha szallitottak buvarfelszerelest akkor nevezhetjuk kis buvarbalesetnek :) Nagyobb ne is legyen.

Ha búvárok is utaztak a gépen, akkor ez búvárbaleset? :)
Ha többen is, akkor csoportos?

Jogos.
A statisztika készítésekor ezt is vegyük figyelembe.

Az attól is függ, hány százalékban használnak olyan reduktort hozzá, ami gyakran vizet ad...

Hoppá, új szempont merült fel.
Hibridet, vagy winget használó búvárok szenvednek több balesetet?

Akkor igaz lenne, hogy "Az élet szexuális úton terjedő halálos betegség, melyet még senki sem élt túl" ?

Mivel van igazság a földön, Tigger akkor is hozzászólhatna a GH-hoz, ha minden másik fórumról kitiltanák.
Az ugyanis személyére lett szabva.

Mellesleg, Dupla, ha cserélsz egy második turnusossal, máris lehetőséged nyílik egy Tiggerrel eltöltött hétre.
Hogy on is legyek, az lenne egy szép baleset... Neki.

De hozzászólok, mert vagyok!
Éljen az ajtószabadság!:-)

Én inkább úgy vélem, hogy az ember a vízben alapvetően gond. Főleg az, hogy nem tiszteli a környezetét.
És ez a legnagyobb baj, ebből vannak a balesetek! A szárazföldön és a levegőben, valamint a bányákban is!

Vannak emberek akiket minden baj lépten nyomon megtalál. Egyperc nincs, amiben nyugtuk lehetne. Még ezek között is van aki búvárkodik ! Nem a víz a gond. Nem az ember a vízben a gond. Az az ember a vízben a gond.

Vanek, meg a wing úgy aránylik a búvárbalesetes fórumhoz, ahogy te a moderáláshoz. Ha nem lennének kiskapuk (röviden: ajtószabadság) te például egyik fórumhoz sem szólhatnál hozzá:-)

Ez eddig rendben, de hogy jön ez a búvárbalesetekhez?
Na, tegyük fel, hogy Vaneket kiválaszja egy wing (vagy Vang), ebben az esetben valóban balesetről beszélhetünk!

Pontatlan. Halállal nem kezdődhet élet, így nem lehet is annak része. Másképpen: Azért nem lehet Vaneknak wingje, mert a wingeknek van Vanekjuk. Mindig a wingek (meg a nők) választanak (csak nem képes elfogadni):-)

Nem pontos: Az élet is a halál része!:-D

A hülyeségkészítéssel egyetértek, de, ha józan ésszel belegondolunk, mit keresünk odalenn?
El se induljunk, mert veszélyes, nem?

És itt most nem a felelőtlenségre dondolok, hanem an-block a búvárkodásra, repülésre, etc.

A felelőtlenség más kérdés, az is az, aki olyan tározót épít, ami feljebb van a lakóépületek szintjénél, olyan rendőrségi vezetőkre, akik pénzhiány miatt műszakilag alkalmatlan járművekre/be ültetik a dolgozót és még sorolhatnám!

Sajnos...

mondjuk ez is csak egy vélemény, de az enyim!:-)

Van egy szar hírem: A halál is az élet része.

Esznéletlen mennyiségű hülyeséget csinálunk. Némi "kárral" fűszerezve még tán bánkódhatnánk is. Minden baj ellenére  - kicsit később - addigaddig formáljuk a történetet amíg nem lesz egy jó poén belőle, amin aztán "hülyebbre " röhöghetjük magunkat. Így kezdődnek a legjobb sztorik:.... és amikor a...
Csak v.hogy az igazán "baleseten " nem tudunk nevetni, mert v.ki odaveszett. A többi az élet része.

Pontosan! Az utóbbi az eset, az előbbi a "bal"!:-)
Mindkettő tanulságos, azt nem vitatom, de személyem jobban kedveli az "esetek" taglalását.
Ha balesetet kell, az általában szomorú, s mint ilyen, kerülendő!