Ne haragudjatok, de ez nem biztos, hogy így van. Én Franciaországban tanultam, és ott gyakran hangsúlyozták, hogy mind a merülőtárs, mind pedig a merülésvezető felelős a búvárért. Sokszor hozzátették, hogy ez a CMAS rendszerben így van (lehet, hogy csak a francia szabályozás szerint?), a PADI-nál aláiratnak egy papirt, amelyben tudomásul veszed, hogy nem vállalnak semmiféle felelősséget érted. (de még abban sem vagyok biztos, hogy ez jogilag milyen mértékben érvényes - mondhatod ha a bíróságra rendelnek, hogy semmi közöd nincs az esethez?). Ez azt jelenti, hogy egy baleset után előveszik a mind a merülőtársat és a merülésvezetőt és a tárgyaláson tisztázni kell, hogy megtettek-e minden tőluk telhetőt a baleset elkerülésére. Bizony, az eligazítástól a felszerelés ellenőrzésén át a merülés közben és után történtekig.

Tkp. valamennyire érthető is. Ha a merülőtárs nem visel semmilyen felelősséget, akkor csak a jóindulatán múlik, hogy segít-e a bajban? Akkor mi a francnak kell társsal merülni?

Egy pár adalék:
1./ Valóban euróval lehet fizetni, az árak kb. 10-20%-kal drágábbak (!), mint Franciaországban. Minden, a kenyér és a tej is. Kivéve a cukor és a rum!
2./ A rumot érdemes kipróbálni! Teljesen más, sokkal jobb, mint amit mi rumnak ismerünk. Finom ital a mindenütt kapható rumpuncs is, a "planteur".
3./ A strandon lévő éttermek olcsóbbak, 10-15 euróért lehet ebédelni (ital nélkül). Az európai jellegű éttermek viszont elég drágák. A kaja finom.
4./ Az utikönyv leírja Guadeloupe változatos eredetű lakosságát, de a gyakorlatban ebből csak két csoportot látni: a bevándorolt franciákat és a helyi négereket, akiket a franciák kreoloknak hívnak. ők is franciául beszélnek, van egy kis akcentusuk, de jól érthetően. Sokan beszélnek angolul is, hiszen a többi karib szigetről érkező látogatók angolul tudnak. A kreolok nagyon barátságosak, közvetlenek. Ha betérünk egy étterembe, biztos megkérdezik, hogy jót fürödtünk-e és jól érezzük-e magunkat.
5./ A szigeten a fővárost leszámítva nem létezik bűnözés! Igen, nem létezik! Ha egy nyitott autóban az ülesen hagyjuk a pénztárcánkat, ott lesz egy nap múlva is. Hacsak egy turista el nem viszi. Borravalót sem adnak, bár mostanában a francia látogatók elkezdték rászoktatni a helyieket. De ha nem adunk, senki sem sértődik meg. (mondjuk Párizst leszámítva Franciaországban sem kötelező)
6./ A búvár központok fel vannak készülve az olyan kuncsaftokra, akiknek a papírjaikon kívül semmi felszerelésük sincs, ilyen a többség. Igazi búvárruhára nincs szükség, shortyban merülnek. Viszony shorty nélkül, egy szál gatyában tilos! Általában a csoportban csak a guide-nak van búvárkomputere.

Nézd, ha szafárira mész, akkor a reptértől a hajóig és vissza 1-1 órát leszel elérhető területen. Ezt szerintem mások is így mérlegelik.

Na. 3 hete ott ebédeltünk a La Lunában, a Bella Vista bejárata mellett.

Tegnap jöttünk vissza Hurghadából. Szép volt, jó volt, mint mindig. Semmi probléma, barátságos helyiek, barátságos árak. Oroszok megint nincsenek, ami jó nekünk, rossz az ottaniaknak: állítólag szeptemberben még a vendégek 80%-a orosz volt. Egyedül a reptér kellemetlen. Érkezéskor felhívták a figyelmet, hogy feladott csomagba nem szabad akkut tenni. Visszafelé pedig elvették őket mondván, miért nem tettem a feladott csomagba. A lámpám C-nagyságú akkujai miatt bosszankodom igazán, nehéz találni és drága (az igazi C, mert olcsón árulnak olyat is, amiben belül egy AA van egy hüvelyben, csak a külső mérete C).

Nem megy a Wizz Hurghadába. Vajon valami lényeges oka van, vagy csak üres géppel nem akarnak elindulni?

Christian Morgenstern verse, fordította Szabó Lőrinc (formattálta a fórum motorja)

(nem voltam részeg, csak kimondhatatlanul irigy :-((

A kihalt tengeri tehénEgy esteA Müllerné őnagyságát keresteFelírta egy cédulára halkan:Én már régesrég kihaltam.Ezt körbeadták szépen a terembe,S a tengeri tehén elment merengve.

Az OEP fizeti a barokamrát is? Mert igazában az a drága. Meg oda az út, ha netán helikopterrel visznek... :-((

"Itt mondták, búvárbalesetet szenvedett, azaz keszonbetegséget kapott."

Ez ugye nem fedi a valóságot?

Azért a Bakancslistában mégis inkább a Himalája csúcsára akartak feljutni és nem 290m mélyre. Pedig annyi pénzzel még egyszerűbb is lett volna... :-))

Ja bocs, sajnálom. Mellesleg nekünk is drágább volt. :-)) Olyan baromi sorok álltak a vízum pultoknál, hogy adtunk fejenként 20 eurókát egy helyi úriembernek, aki aztán soron kívül megszerezte.

Minek a végén? Hurghadában novemberben kellett vízumot venni.

Nincs szükség az EXIF-fel tökörészni. A memória kártyára bármilyen PC-vel, laptoppal felírhatsz egy "Readme.txt" fájlt.

Úgy tudom, pl. a németek már november 1.-től feloldották a tilalmat. A charterek is jártak. Kérdés, hogy az oroszoknál volt-e egyáltalán korlátozás. Mindenesetre novemberben annyian voltak, mint az oroszok... A reptéren bőségesen volt alkalmam tanulmányozni a tatárok járását.

Mitől volt olyan drága? Én a négy merülésért 100 eurókát fizettem, igaz saját cuccal és helyben merültünk.

Tegnap este a német tévében mutattak német turistákat Hurgadában. Eszükben sem volt hazamenni. Zárt üdülőtelepen voltak, azt mondták, a városba nem szabad bemenni. Mondjuk ezek alapján lesz még egy rizikós útjuk a reptérre...

Nekem ez a kedvencem, Teneriféről. Különösen a német változat!

A CMAS "intro" max. 6m. Lehet benne valami, hiszen erről a mélységről levegő kifújás nélkül felmerülve "csak" 1,5-szörösére tágul ki a tüdőd, míg 18m-ről felmerülve majdnem 3-szorosára. Mivel a tudőt - tudomásom szerint - általában nem szívjuk tele, a másfelszerest talán jó esetben még károsodás nélkül kibír...

Mondjuk amikor ott voltam, persze a legolcsóbb szállodában. Annak is volt medencéje, de csak amolyan uszoda hőmérséklettel. (nem fürödni voltam, hanem mert Padovában Szent Antal miatt az összes szálloda tele volt...)

A gyártó szerint nem hidegvizes.

Montegrotto Terme egy vulkáni hegycsoport (Colli Euganei) tövében van, ami az Alpok és a Pó folyó között emelkedik ki a Pó síkságból. Busz jár ki Padovából. Elég ismert termálfürdő, a vendégek többsége német nyugdíjas. Sok szálloda van, árak a közepestől felfelé. A nagy szállodáknak saját termálfürdőjük van, ilyen lesz ez a medence is. Melegvíz van bőven.

Az igaz, hogy a tenger csak 15-20 kilométerre van, de az a tenger a velencei laguna. Aki merült már benne, mindja meg, milyen volt! Úgy ránézésre nem valami hivogató...

Nézd, az eddigi tapasztalataim szerint egy bázison megmondják, hogy hova mennek, te pedig eldöntheted, hogy mész-e velük. A célpont pedig rövid távon is változhat az időjárástól függően. Madeirán a Garajau parkba hajóval visznek, mert az ottani helyi bázis bezárt (ráomlott a kőfalból egy darab). Oda érdemes kimenni. Én elmennék a szigetekre is, arról sok jót hallottam és olvastam - amikor ott voltam ősszel, már nem mentek. Ez persze úgy tudom, egész napos túra, plusz felár, de szerintem megéri.

A cucc mondjuk nem speciális Madeira kérdés. Ha az ember "tudományosan" szemléli, akkor arra gondolhat, hogy a két legnehezebb darab a ruha és a redó. Ezeken lehet a legtöbbet spórolni. A német bázisoknak a tapasztalataim szerint tisztességes és karbantartott cuccaik vannak, tehát nincs igazán rizik a bérelt felszereléssel. A ruha akkor lehet probléma, ha "abnormális" méretű vagy. :-)) Nekem mondjuk az összes cuccom (táskával, palack és ólom nélkül) kb 17-18 kiló (nincs fotofelszerelés). A túrabakancsot Madeirára (érdemes!) a lábamon vittem (a reptéren lehuzatják...) Apropó, ha Lisszabonban szálltok át és van bőven idő, be lehet menni a városba, metróval 40 perc. A reptéren pedig van csomagmegőrző - bár nem olcsó.

Attól is függ, hol lesz a szállás. Több központ van, akik csak nyáron vannak nyitva, de vannak, akik télen is. Ahol mi voltunk, ott lehetett bérelni bármilyen cuccot. Nyáron, amikor elegen vannak, elmennek távolabbi merülőhelyekre is, ki a szigetekre, ha jól értettem, zodiakkal. Ez persze többe kerül. Azt mondták, a víz mindig 19-21 fokos.

Egy delfin pár volt. Valaki azt találgatta, hogy mi ezeket most a légyottjukban zavarjuk, de akkor egyszerűen elmentek volna. Olyan közel úsztak el mellettünk, hogy simogatni lehetett volna.
A dízelmotorok füstje valóban nem egészséges, aki a Margit körúton lakik, többet kap belőle.

Ha annyira utálnák, máshova mennének. Legalábbis akkor, amikor jön a hajó.

Először azt hittem, hogy zavarjuk a delfineket, de később egyre inkább az lett a benyomásom, hogy nem igzán. Odajöttek hozzánk és amikor a zátony mögé mentünk, utánunk jöttek, egész közelről szemléltek minket meg. Mintha kíváncsiak lettek volna, mit csinál itt ez a pár furcsa alak. A sznorkelező kölykök nagy ricsajt csaptak, de az sem nagyon zavarta őket, oda is vissza-vissza mentek.

Nagyon egyetértek veled. Sokat tanultam az itt megjelent leírásokból is. Jó, ha az ember fejében van egy pár kész séma olyan esetekre, emikor nincs idő hosszasan gondolkodni.

Köszönöm a választ. azt hiszem, ez nekem még így is kicsi. Több, mint 20 centivel vagyok magasabb nálad. :-))

Ez most férfi vagy női ruha? (a színéről ítélve mondjuk férfi)

A 42-es méret sem teljesen érthető. Az Oceanic mérettáblázatban nincs ilyen, csak olyan, hogy MD, ML, LG, XL, XXL, stb (férfiaknak) és 6, 8, 10, 12, stb, (nőknek). A 42-es szám csak mellbőségben fordul elő, de ott kétszer: vagy 41-42 vagy 42-44.

Nem tudom, neked milyen Lontrád van, de az enyémnek a cipzárja száraz cipzár (meg is mondta az eladó. hogy úgy vigyázzak rá, hogy  a fél ruha árába kerül) A Lontra nyílásainál is dupla, visszahajtható szigetelő mandzsetták vannak. A "sima" nedves ruháknak szerintem ilyen nincs.

Annyit tennék hozzá, hogy két fajta félszáraz van. A szokásos kivitelen a háton vízszintesen van a cipzár és ebből is az a jó, ami egyben van a csuklyával. Nekem Cressi Lontrám van, amit szintén félszáraznak árultak, de ennek a vízmentes cipzárja hátul függőlegesen megy. Ezt sokkal könnyebb felvenni, de akármit csinálok, a nyakamnál befolyik a víz. Tehát olyan, mint egy nedves, csak lassabban folyik bele. Amúgy jó.

Kívánom, hogy ne ísmerjed meg ezt az érzést! Igaz, a régi vitorlás hajókon mindennapos volt, hogy a hullámok átcsaptak a fedélzeten és csak az menekült meg, aki jól markolt egy kellően lerögzített kötelet. Nem vagyok túlsúlyos, de matróz sem.

Régebben gyakrabban jelentek meg itt személyes történetek "majdnem balesetekről", kellemetlen helyzetekről. Érdekesnek találtam ezeket, belegondoltam, mit tettem volna a résztvevők helyében. Most itt az enyém.

Pechünk volt az időjárással Madeirán. Ez akkor lett nyilvánvaló először, amikor a pilóta örömmel jelentette be, hogy szerencsénkre pont a leszállás idejére csitulni fog a szélvihar. Aki hallott már a madeirai reptérről, az tudja ezt értékelni.

Éjjel aztán zuhogott az eső, süvített a szél, másnap is úgy maradt. Merülésről persze szó sem lehetett. Harmadnapra kicsit jobb lett, de a tenger még nagyon háborgott. A negyedik napon lehetett először merülni, hullámos volt akkor is. Estére megint beerősödött a szél. A következő napon szél nem volt, de az óceán határozottan hullámosabb volt, mint előzőleg. Ennek ellenére délután kimentünk.

Madeirán nincs homokos strand, a sziget körül a vulkáni hegyek szinte függőlegesen zuhannak az óceánba. Aki strandolni vágyik, az áthajókázik a kb. 60 km-re lévő Porto Santo szigetére - vagy már eleve oda megy nyaralni. Ami Madeirán a Google map-en vagy távolabbi fényképeken plázsnak látszik, arról közelebbről kiderül, hogy valójában görögdinnye nagyságú bazalt kövekkel van sűrűn kirakva. Ott a vízbe menni szinte lehetetlen. Az úszók és búvárok számára a merülés helyén egy kb. 30m hosszú hidat építettek a tengerbe. A híd egy pillérrel záródott, ami körül egy lépcső ereszkedett a vízbe. A kijutás megkönnyítésére a hídról a lépcső végétől kb 2-3m-re egy vastag kötél lógott le. (http://maps.google.com/maps?ll=32.645127,-16.825618&t=h&z=19)

A társaság vegyes volt. A guide egy fiatal srác, nagy gyakorlattal, itt nőtt fel a tenger partján. Egy idősebb német jött velünk, aki szintén jól ismerte a környéket, már vagy tíz éve járt ide rendszeresen. Jött egy 40 körüli angol, menő szereléssel de a víz alatt látszott, nem igazán gyakorlott. Akkor érkezett egy fiatal német pár, ügyes búvárok voltak.

A merülés nem jó csillagzat alatt kezdődött. A fiatal német srác nem ugrott be a lépcső első fordulójáról kb. 2m magasról, mint a többiek, megpróbált lejjebb lépkedni a síkos lépcsőfokokon, amikor megcsúszott és a szó szoros értelmében teljes menetfelszerelésben hasra vágódott. Horgászok segítettek neki felállni. Jó anyagból volt, nem lett semmi baja, jött velünk. A merülés közepesen érdekes volt, murénák, polipok és egy alagút oda-vissza. Érdekes volt, hogy az óceán hullámzását még 15m mélyen is lehetett érezni, lassan mozgatott minket ide-oda.

A pillértől kb. 15-20m-re jöttünk fel. Elsőnek a guide ment ki a partra. Másodiknak az angol próbálkozott. Elkövette viszont azt a hibát, hogy a parttal párhuzamosan úszott oda a lépcsőhöz. Pár méterre volt már csak, amikor egy nagy hullám elvitte, a kötelet sem tudta elkapni. Akkorát lódított rajta, hogy nem is gondolhatott visszatérésre. Két-három hullám aztán kivetette a partra. Szerencsétlen módon a partvonallal párhuzamos testtel érkezett, a hullámzásban felállni sem tudott. Ijesztő látvány volt, ahogy a hullámok fel-alá görgették a nagy kövek között. Kis idő múlva a guide, aki addigra lerakta a felszerelését odafutott, levette az uszonyát és talpra állította. Mákja volt, semmi baja nem történt.

Következőnek az idősebb német próbálkozott. Ügyesen, ferde úszással kapta el a kötelet, átlendült a lépcsőre és már ment is fel rajta. Kis szünettel követtem. Sikeresen kaptam el a kötelet, a hullám völgyében át a lépcsőre és lépkedtem fel a német után. Az uszonyokat persze nem lehetett levetni, hiszen mindkét kézzel kapaszkodni kellett. Tartottam egy kis távolságot is az előttem lévőtől, ha megcsúszik el ne sodorjon.

Amikor már majdnem a lécsőfordulónál voltam, a víz úgy a fenekemig érhetett volna, ha nem lett volna hullámzás, már szinte biztonságban éreztem magam. Ekkor jött egy óriási törőhullám! Láttam előre, meg is markoltam a korlátot. Nem hittem volna, hogy az ember, ha két kézzel erősen kapaszkodik, nem tudja megtartani magát (igaz, a korlát az ideálisnal vastagabb, olyan 7-8cm átmérőjű fényes korracél cső volt). De ez történt. A hullám olyan erővel zúdult le, mintha rámszakadt volna az ég. Letépett és elmosott a lépcsőről. Amikor átvonult fölöttem az első gondolatom az volt, hogy amíg visszavonul, gyorsan oda kellene úszni a kötélhez. Ekkor vettem észre, hogy az egyik lábamról hianyzik az uszony, a hullám letépte (Cressi minőség...). Így aztán esélyem sem maradt. Még felmerült bennem, hogy a biztonság kedvéért reduktort a számba vegyem, de a következő hullám átvonulása során látszott, hogy fölösleges, a mellény fenntartott. Ekkor már elkerülhetetlen volt, hogy a partra kerüljek, arra ügyeltem, hogy a partvonalra merőlegesen érkezzem, a görgő angol látványa még eleven volt. Sikerült is, a negyedik, ötödik hullám lerakott és nem is mozgatott többet. Világos volt, hogy le kell venni az uszonyt, addig kár is próbálkozni a talpra állással. De két kő között hason fekve ez nem látszott egyszerűnek. A másik megoldás az lett volna, ha négykézláb kimászom odáig, ahol már nem ér a hullámzás, de féltettem a ruhámat. Mindehhez teljesen kimerültnek éreztem magam. Közben odajött a guide és az angol. Az egyik levette a megmaradt uszonyomat, a másik talpra segített. Végülis a combomon egy kék foltot leszámítva nem lett semmi bajom, az uszony a tenger martalékává vált. Eszembe jutott, hogy lényegesen rosszabb esélyekkel indultam volna, ha kidurran a mellényem. 8 kiló ólommal nehéz lett volna...

Hogy mi a tanulság? Gondolkoztam rajta, de nem tudom. Lehetne azt mondani, hogy ne menjünk ki, ha hullámzik a tenger. De ha az ember ott van a tengerparton, magával vitte a felszerelését (és kifizette az extra csomagjegyet), nem szívesen fogadja meg az ilyen tanácsot. Márcsak ilyenek vagyunk.

"a nagy és érdekes roncsok sok búvárt vonzanak, akár külföldről is" - Ez egy nagyon érdekes megfigyelés. Vajon mi lehet az oka?

Spanyolországban a Medes szigeteknél egy kb. ekkora volt - állítólag rendszeresen ott van, talán be is van etetve. Minket tisztes távolságból figyelt, de egy haver rosszabbul járt. A mellényére a biztonsági szelep húzójára egy golflabdát szerelt, hogy könnyebben megtalálja. A sügér ezt nézte ki magának, odajött és egyszerüen leharapta.

Hát ez az. Kínai, de egy "made in China" feliraton, a méret számon és a ScubaPro logón kívül nincs is más felirat rajta. Szerintem az eredetiken szokott még mindenféle cimke meg más felirat is lenni (tilos megenni vagy a fejünkre húzni, stb.)

Én az Interneten rendeltem és legalább 2-3 számmal nagyobb a kelleténél. Nem küldtem vissza egyrészt, mert nem volt kedvem veszekedni, másrészt többe került volna a posta, mint  cipô. Megszoktam és ha hideg a víz, belefér simán még egy 3mm-es neoprén zokni is.

Egyébként azt hiszem, hamisítvány. Legalábbis más mintájú a talpa is, mint a gyári képeken és amiket más búvárokon láttam. Meg hát a mérete sem stimmel (a Scubapro táblázata alapján rendeltem meg).

Ja, Hurghadában sem voltak cápák az utcákon (meg sajnos a tengerben sem). Volt viszont a hajón egy ausztrál leány, az OWD vizsgát tette le, aki Brisbane-bôl jött. De azt mondta, nem volt otthon, amikor ott cápák úszkáltak az utcákon. :-))

A napokban érkeztünk vissza Hurghadából. Nagyon szép volt, csak kevés... :-)) A tavalyihoz képest többen voltak. Már a reptéren sok orosz, a kifutón 8 orosz (ukrán, moldvai, tatár) és 2 európai gép volt. A városban is többen voltak, de még nem nagyon kellemetlenül. Míg tavaly a búvárhajónkon átlagban 5-6-an mentünk ki (egy alkalommal csak ketten!), idén mindig összejött 8-10 búvár. Hétfôn, amikor Sharmon egy napra kikötött az Aida, sokan jöttek át látogatóba, telt ház volt, 27 gyereket vittek le bemutatóra. Egy-egy merülôhelyen 3-6 hajó horgonyzott, fele csak sznorkelezôkkel.  A tenger 22 fokos volt.

Az árak emelkedtek tavaly óta, nem kis részben annak köszönhetôen, hogy most már csak 8 fontot adtak egy euróért (tavaly majdnem 10-et). De a taxisok is többet kértek (fontban) és az éttermek is emelték az árakat.
Apropó, üzemanyag. Valóban hiány van, rendszertelenül érkezik a városba. A benzinkutaknál mindig hosszú sorok állnak. Ez részben amiatt is van, hogy mindenki elmegy már akkor tankolni, amikor fél tankja még van. Azt mondák, a kikötôben a hajók még mindig simán kaptak.

Neoprén ruhát lehet kontakt ragasztóval is ragasztani (merthogy az van külföldiül ráírva, hogy "neoprene liquide"), vagy feltétlen a gyári ragasztó kell hozzá?

Jót röhögtem... Olvasom a francia búvár fórumot, valaki panaszkodik, hogy nehezen tudja levenni a ruháját. Az egyik válasz: "A haverom, amikor egyedül volt otthon, felpróbálta a vadonat új ruháját. Miután sehogy sem tudta levenni, némi hezitálás után átment és becsöngetett a szomszédhoz..."

A bécsi repteret feladott csomaggal lehetôség szerint elkerülöm. Ott különösen keményen bánnak a csomagokkal. Egyszer végignéztem, ahogy kidobálták a gépbôl, olyan 3-4 méter magasból a kiskocsira az összes csomagot, egy részét mellé a betonra. Egyszer pedig összetörtek egy üveg Calvadosomat, amit pedig egy pulóverbe is becsavartam. :-((

Egyelôre nem tudom, mert a hét végén érkeztünk meg. Azt hiszem nem sérült, a menet külsô peremén látható egy pici kopás. Mondjuk amúgyis esedékes a revízió, addig már úgysem merülök vele... :-))

A doboz viszont bosszant. Konyhai hütôdoboz, filléres darab, de sokáig kerestem, amíg olyat találtam, ami sem nem nagy, sem nem kicsi. És elfelejtettem, hol is vettem. :-((

A védôkupakot nem tettem rá, mert úgy éppen nem fért be a dobozba. :-((

Nekem van egy viszonylag könnyü táskám, Best Divers Devil. Egy kiárusításon vettem viszonylag olcsón (55 eurókáért). Azt hiszem, már nem gyártják (nincs fent a Best Divers honlapon). Csak 3,5 kiló, de mégis van kereke. Viszont nincs teleszkópos fogantyúja, nyilván a súlymegtakarítás céljából. Ez probléma lehet, mert amikor megrakva húzza maga után az ember, elég közel van és folyton belerúgok a sarkammal. A megoldás az, hogy van a tetején a fogantyú két oldalán két pánt (vajon mire? búvárok nem visznek hálózsákot magukkal...), ha azt fogja az ember, a táska kicsit oldalt jön. Van hozzá felrakható hátizsák pánt is, ez sem nagyon célszerü, ki fogja hátizsáknak hordani, ha már egyszer van kereke. Két oldaltáskája van az uszonyoknak és két külsô táskája, amibôl a felsô teljesen levehetô, még saját fogantyúja is van.

A könnyü kivitel érdekében sajnos vékonyabb anyagból készült, mint a szokásos 6 kilós zsákok. Az alsó oldaltáska alja néha hozzáért a talajhoz és már itt-ott lyukas (emiatt mostanában a törülközôt teszem bele). A cipzár varrása is kezdett elengedni, javítani kell. Ha feladom repülôre, biztonság kedvéért egy pánttal körbekötöm.

Kicsit olcsó hús, de könnyü és csak kicsit híg a leve... :-))

Repülô... NEM a kézitáskában volt...

Nem tudom aktuális-e még a Medes szigetek kérdés. Én jártam ott.

A Szigetek az Estartit nevü falu elôtt vannak, nem messze a francia határtól. Estartitban van legalább 7-8 búvár bázis. Mind eléggé felkészültek. Minden napra megbeszélik, ki hova megy. kiosztják egymás között a merülôhelyeket. A merülôhelyeken fix bóják vannak, ahhoz kötik a hajókat. Profi módon vannak szervezve. Beszélnek angolul, németül, franciául. Ami nálunk a legnagyobb tetszést aratta: a bázis hajóján lift is volt! Nem kellett a merülés végén kimászni, kiemeltek!

A szokásos Földközi-tengeri halak, vannak nagyobbak is (lehet, hogy be vannak etetve). A víz alatti táj változatos, van 30m-es alagút a sziget csücskének másik oldalára, van szifon, sziklák, kanyonok. Néhol közepesen erôs áramlás, de szerencsére csak a felszínen.

A faluban sok mozgás, jó éttermek finom kajával. A szálloda is egész jó volt - de bizonyára vannak másmilyenek is.

Most derült ki: a delfinek is tartanak dekó stopot. Sőt, ha valami miatt nem sikerül, akkor visszamennek egy "nedves dekózásra".

http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-15239381