A mostani expedíció azonban nemcsak, hogy létrejött, de egyszerre mindjárt több cél elérésére is alkalmas volt:
Egyrészt az események 90. évfordulóján szerettük volna ráirányítani a figyelmet az egykori haditengerészetre és annak máig élő hagyományaira (amelyek mai folytatója az eszközeiben és létszámában jelentősen korlátozott, önálló haderőnemi státuszát is elvesztett és csak kevesek által ismert 1. sz. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj). Mindez különösen fontos, ha az egykori tengerészettel kapcsolatos búvárrégészeti munka folytatásához itthon és külföldön állami támogatást remélünk. A megemlékezés ezen kívül a csatahajó áldozatainak és a 90 éve megszűnt osztrák-magyar haditengerészetnek is emléket állított. A rendezvényen több prominens személyiség is részt vett: a magyar honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök, valamint az összhaderőnemi parancsnokság főnöke mellett a Hadtörténeti Intézet és Múzeum vezetői, a Tűzszerész és Hadihajós alakulat parancsnoka, a horvát vezérkari főnök és honvédelmi államtitkár, valamint az osztrák vezérkari főnök helyettese.

Másrészt az expedícióval lehetségessé vált a hosszú ideje nem kutatott hajóroncs állapotfelmérésének folytatása, ami elengedhetetlen a hajótestből származó további leletek felszínre hozásához és a roncs dokumentálásának folytatásához. Az elvégzett felmérés tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy a felfordult helyzetű hajótestben a teljes kettős hajófenék lefelé mozog. Az eredeti belső oszlopos alátámasztás és a válaszfalak nagy része elkorrodált, összeroskadt vagy deformálódott. Emiatt a kettős hajófenék súlya közvetlenül az oldalfalakra nehezedik. Ezt egyértelműen jelzik azok a hatalmas horpadások, amelyek az orrtól a tatig mindkét oldalon végighúzódnak a teljes hajótesten pontosan az alsó páncélöv lemezei alatt. A horpadások mélyek (1,5-2,0 méter), és a hajótest egyes pontjain az acéllemezek szétnyíltak az eredeti illesztések mentén éshosszú, keskeny, függőleges nyílásokat alakítottak ki. Általánosságban elmondható, hogy a felfordult hajótest magassága az elmúlt 11 évben kimutathatóan csökkent: a kormánylapátok feletti vízmélység 1997-ben 48 méter volt, ma már 49,7 méter (1,7 méternyit csökkent a hajótest magassága!). A fő fedélzet szintje és a tengerfenék közti különbség a hajótest tat felőli végén (az admirálisi szalon erkélye alatt) 1997-ben még több mint 2 méter volt, ma már csak 1,8 méter.

Ezek alapján úgy tűnik, hogy ezek a hajótest utolsó évei a végső összeomlás előtt. Vagyis itt az utolsó lehetőség, hogy a komplett műszaki felmérést és a víz alatti régészeti kutatást (további tárgyak felszínre hozatalát, stb.) elvégezzük. Az expedícióban részt vevő magyar és horvát partnerek ezért megegyeztek, hogy a következő években megpróbálnak előkészíteni egy széleskörű nemzetközi (horvát, magyar, olasz, osztrák, szlovák, szlovén, stb.) búvárexpedíciót, hogy egyesült erővel (“Viribus Unitis") és ami a fő, a források egyesítésével hajtsák végre a még hátralévő feladatokat. Ehhez Magyarországon is várjuk az érdeklődők és a támogatók jelentkezését.

[Fotó: Selmeczi Dániel]