A köztudatban ma is a legmagyarabb hajóként tartják számon a Szent István csatahajót. Az impozáns dreadnought építésébe a korabeli magyar (és persze a monarchiás) ipar valóban beleadott apait-anyait. A csatahajónak azonban rövid, eseménytelen pályafutás, majd dicstelen vég jutott. Több éves veszteglés után első komolyabb bevetésén két olasz torpedóvető motorcsónak süllyesztette el Premuda közelében.

A nagyhatalmaknak, különösen a gyarmatbirodalmaknak elengedhetetlen kelléke volt a hatalmas hadiflotta. Nagy-Britannia, Franciaország, majd az USA és Japán, mögöttük pedig némileg lemaradva Oroszország, Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia is csatlakozott a 19. század utolsó harmadában újabb lendületet kapott hadihajóépítési versengéshez.

A hazai ipar fejlesztése érdekében 1911 novemberében a Ganz-Danubius is bevállalt egy Tegethoff-osztályú hajó építését. Eredetileg Hunyadi Jánosnak akarták keresztelni, később, Ferenc József személyes döntésére kapta a Szent István nevet. A hajó mintegy 20 millió koronába került (1 korona kb. 5 mai USA dollár), és a lövegek, valamint a páncélzat kivételével csak magyar anyagokból és berendezésekből készült.

1914. január 17-én bocsátották vízre a hajót, a jeles eseményről filmfelvétel is készült. Szolgálatba 1915. december 13-án állt, amikor már javában dúlt az első világháború. A k. u. k. flotta nagy egységei javarészt kikötőikben töltötték az időt, a Szent István sem volt kivétel. A hajó 937 napos szolgálatából 54 napot volt Pólától távol, és ebből csak egy lőgyakorlat volt két napos. Többnyire a város légvédelmét segítette.

Az antant, 1915 májusától kiegészülve az olaszokkal Otranto magasságában felfegyverzett halászhajókkal és rombolókkal zárta le az Adriát, Horthy ennek leküzdésére indította el a flottát. A Szent István és a Tegethoff (+ kísérő romboló és torpedónaszádok) június 9-én indultak útnak. Mivel a Szent István turbinái túlmelegedtek, hamarosan 12 csomóra kellett csökkenteni az eredetileg 15 csomós sebességet. A két olasz MAS naszádot e nap estéjén vontatták ki Premuda térségébe, ahol 10-én hajnalig járőröztek. Már épp visszaindultak volna, amikor Luigi Rizzo korvettkapitány, a MAS-15 (és a kötelék) parancsnoka füstoszlopot vett észre a távolban. A jelentésében így ír:

"Elhatároztam, hogy a lehető legközelebbről támadok, ezért az első csatahajó jobboldalán haladó két romboló között hajóztam át. A tőlem balra eső romboló kikerülése érdekében a sebességemet 9 csomóról, 12 csomóra növeltem.
Sikerült 100 méterrel a két romboló alkotta biztosítási vonalon belülre kerülnöm úgy, hogy nem fedeztek fel. Innen, 300 m-es távolságból kilőttem mindkét torpedómat az első nagy hajóra A jobboldali torpedómat az 1. és a 2. kémény közé, a baloldalit pedig balra a tat felé a második kémény mögé. Két fekete vízoszlop tört a magasba. A torpedók másfél méter mélységre voltak beállítva. A csatahajó nem tett kitérő manővert."

Az elöl haladó Szent Istvánt hajnali fél 4-kor két, egymásba olvadó robbanás rázta meg. A torpedók  nagyon szerencsétlen helyen érték a csatahajót, ugyanis a robbanások átszakították jobb oldalt az első és második kazánház közötti válaszfalat. A manőverképesség és szivattyúteljesítmény csökkenése mellett emiatt egyszerűen túl sok víz ömlött a hajótestbe. Újabb kutatások szerint három vagy négy torpedó is eltalálta a hajót, de egy vagy kettő nem robbant (ugyanakkor a több száz kilós fém test becsapódása még így is okozott károkat). A Thegethoff kétszer is megkísérelte a sekélyebb vízbe történő vontatást, de nem jártak sikerrel.

Bár a Szent István egyre inkább jobbra dőlt, eleinte úgy tűnt, ezt a lövegtornyok balra forgatásával sikerült megállítani, végül 6.05-kor felborult és hét perccel később elnyelték a hullámok. Az 1087 fős legénységből 4 tiszt és 85 matróz vesztette életét. A veszteség elsősorban géptermek legénységéből és a lékponyvás osztagból került ki, akiknek esélyük sem maradt elhagyni a hajót. Ha a két torpedó nem ilyen szerencsétlen helyen találja el a hajót, az jó eséllyel megmenekült volna. A fő gondot az jelentette, hogy akkoriban még nem nagyon számoltak azzal, hogy a torpedók ennyire hatékony fegyverekké válnak pár év alatt, ezért a csatahajók vízvonal alatti védelme túl gyenge volt.

Az olaszok annyira jelentősnek tartották a győzelmet, hogy 1939 óta június 10-én ünneplik a Haditengerészet Napját. Szomorú érdekesség, hogy a Szent István volt az egyik első hadihajó, amelynek pusztulását filmen is rögzítették (a kötelék másik csatahajója, a Tegethoff fedélzetéről).

A cikk az index hosszabb írása alapján készült.