Cápák és luxus
Vörös-tenger3/3. oldal
Luxus
Mivel a hajónk eredeti neve arab nyelvben kimondhatatlan, meg a hajótest színe is hajaz rá, a helybeliek nemes egyszerűséggel csak Coca-Cola hajónak hívják. 40 m hosszú, majd 10 méter széles, négyszintes. 13 igazán - nemcsak hajós viszonylatban - kényelmes dupla kabinja van, saját fürdővel, saját légkondival. Önálló ebédlője 30 személyes, 5 db körasztallal, igazi székekkel. A búvárdecken egyszerre 20 ember is kényelmesen öltözhet, a kompresszor a motortérben van, tehát nem is hallani, ha töltik a palackokat. Az egyre szaporodó búvárfotós-videós népségnek, valamint a lámpáknak száraz helyen komoly áramellátó és töltőbázis áll rendelkezésre. A szalonban hosszú bárpult, hatalmas hűtők (elegendő üdítőnek, sörnek egyaránt), a sarokban óriási plazmatévé, amin - ha épp nem filmet vetítenek - egy adott csatornán lehet nézni a GPS-es útvonalkövetőt (akár a repcsiken), a hajóorrban vagy a taton lévő kamera képét, esetleg a halradar képernyőjét. Buli alkalmával 30 ember kényelmesen elfér itt, illetve a mögötte lévő fedett, napágyas részen. A legfelső napozófedélzet "alig" 180 m2, ha lenne háló, egész jól lehetne teniszezni rajta. És végül, de nem utolsósorban, sőt, elsősorban: a SZENTÉLY. Hivatalos nevén Arab Kávézó. Gyakorlatilag egy 30 m2-es, igazi egyiptomi módra, párnákkal, ülőkékkel, szőnyegekkel berendezett, 7-8 vizipipával, azok kellékekeivel felszerelt sisázó. Nem hiszem, hogy más hajón valaha is létezett ilyesmi. Az isten áldja meg azt, aki kitalálta...
Mikor megérkeztünk (Hamatába), a hajó két nagy zodiacja hamar becuccolt bennünket. Először a nők és a csomagok mentek a hajóra, így mire én a fedélzetre tettem a lábam, már nagyrész elrendeződtek a dolgok. A feleség - nem árulta el, hogyan - megszerezte nekünk a nászutas lakosztályt. Nem sokat, csak 19 évet késett a dologgal, de meglátva a kör alakú nyoszolyát, egyéb luxuscuccot, belenyugodtam a megváltoztathatatlanba. (Ettől függetlenül nagyrészt kihasználatlan maradt a hencser, mert minden éjszaka a decken aludtunk, a csillagok alatt). A hajón a szokásos szafari-menetrend szerint zajlottak a dolgok: napi 4 merülés és közben a kajálás, punnyadás. Az eddigiektől eltérően az étkezéseknél, bár az étkekkel önkiszolgáltuk magunkat, a szalon boy megkérdezte, mit innánk, és rögtön hozta is. A merülések után a visszatérő búvárokat egy-egy pohár gyümölcslével várták, sokszor kevertek (alkoholmentes) koktélokat és körbekínálták napközben, ahogy gyümölcsöt, süteményt is.
Három szülinap is volt a hajón (köztük az enyém), tortás, koktélos (veszett kutyás), ereszd el a hajamat bulik voltak ezek. Mind jól sikerültek, bár a sajátom második része az örök feledés homályába vész - azt hiszem, nagyon álmos voltam aznap. Minden este, a vacsi után (de néha nap közben is), bevonultunk a szentélybe és hajnalig (szó szerint) pipáztunk. A sors és a szervezők kegye folytán az egyik pesti perzsa étterem sisa-mestere is a hajón volt. Isteni pipákat tömött és megtanított egykét fortélyra a "szakmával" kapcsolatban (örök hála érte Sanyinak). Nyugodtan állíthatom, hogy a hajónak ezen szeglete volt az esti és éjszakai társasági élet központja. Bár az első nap még csak 6-7 sisa-fan volt közöttünk, ez a szám a végére majdnem megközelítette a huszat. A hajó meglepetései közé tartozott még, hogy egyik délután, amikor egy nyugodt öbölben horgonyoztunk, előkerült a 3 személyes banán is (bár cápa formája volt) és a zodiacosok bemutatták, hogy nincs olyan profi csapat, akit ne lehetne bármikor a vízbe borítani. Szóval igazi kényeztetésben volt részünk. Nekem külön luxust jelentett, hogy nem én szerveztem a túrát, tehát egyszerű vendégként semmi más dolgom nem volt, mint merülni, hódolni a kulináris élvezeteknek, lustálkodni és pipázni. No stressz, gond, nyűg, elintéznivaló. El is határoztam, hogy soha többet nem szervezek szafarit! De nem én! Becsszóra...
Sajnos, mint minden, ez a hét is véget ért. Most kell néhány másik itthon, amíg rendesen kipihenem magam, mert szerintem egy nyaralás nem arra való, hogy az ember alvással töltse. Az színtiszta pazarlás. Arra ott van a puha otthoni ágyikó meg a munkahely. Szóval most jó nagyokat szundizok és szokás szerint hetekig azt álmodom, hogy épp merülök. Aztán mikor ezen is túl leszek, akkor készítek egy DVD-t a videóimból meg a zasszony képeiből. És amikor az is készen van? Akkor nekiállok szervezni a jövő tavaszi vörös-tengeri túránkat.
Mi van??? Hogy én azt mondtam volna, nem csinálok több szafarit? Csak tudnám, honnan a fenéből szedtek ilyen hülyeséget....
Stefi
(átlag: 3.6) átlagos nehézségű 
Horvátország
